DOKK

 
2764 szerző 35048 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Hollósvölgyi Iván
  Ithaka-blues
Új maradandokkok

Várkonyi Miklós: Kastélykert
Lévai Attila: akinek nem inger
Tóth János Janus: séta a halállal
Bátai Tibor: szeplőtelenül
Bártfai Attila Márk: Vásári búcsú
Kosztolányi Mária: igazat a gólyákról
Bakos Fanni: csonk és bőr
Fodor Fanni Dóra: Nem akartam
Bara Anna: elszakadt
Nyári László: Isten kormányozza
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 22 perce
Duma György 1 órája
Kelebi Kiss István 1 órája
DOKK_FAQ 2 órája
Bakkné Szentesi Csilla 2 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
M. Kiss Gábor 7 órája
Szücsi Csaba 8 órája
M. Szabó Mihály 8 órája
Kiss Anna Mária 12 órája
Zsuzsanna Grande 13 órája
Sági Ferenc Dénes 16 órája
Pleszkó Anita 17 órája
Pálfy Gabi 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Várkonyi Miklós 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Nagyító 1 napja
Fodor Fanni Dóra 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 perce
Oswald Chesterfield Cobblepot 11 perce
Baltazar 41 perce
nemoda 1 órája
weinberger 3 órája
ELKÉPZELHETŐ 4 órája
Kicsi Ólomkatona 5 órája
Seholsincs 5 órája
Zúzmara 6 órája
nélküled 6 órája
Vajdics Anikó belepotyog 6 órája
Nelli 6 órája
czékmány sándor DOKK-lét 7 órája
Készül az album 8 órája
Cetlik, fecnik, félcédulák... 10 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2018-05-23 21:49 Összes olvasás: 114861

Korábbi hozzászólások:  
769. [tulajdonos]: Madárrántotta2018-05-03 15:33


Mituséknál nagyon jó volt játszani. Nem kellett a rendre vigyázni. A házban egy konyha és egy szoba volt. A rég nem meszelt falak egyhangúságát csak a szögekre akasztott kopottas ruhák törték meg, de ruhák feküdtek az ágyak támláin is. A szennyes az ágy alatt várakozott. A földes padlót évente egyszer lószarral kevert híg agyaggal mázolták fel, amitől aztán nem porzott. Az ágyakon durva pokróc volt a takaró. A konyhában egy négyszögletes asztal és alatta négy hokedli, na, meg egy sámli volt a bútorzat. Mitus néni volt az, aki a sámlin ült étkezés idején. A tányért a kezében tartva eszegetett azzal a kevés fogával. De az élet a kis-konyhában zajlott. Ott főztek, mostak. Ott volt a százéves öregasszony, a nagy-mamuska is, aki mióta éltem mindig százévesnek volt mondva, igaz, semmit sem változott, amióta ismertük. Ugyanúgy vonszolta magát, ha nagy ritkán kimozdult a kis-konyhából, s ugyanúgy pisilt szétterpesztett lábbal az udvaron, ha rájött a szükség.

Ezen az udvaron aztán igazán nagy volt a széjjelség. A disznók szabadon garázdálkodtak a felhalmozott tűzifa, a fűrészbak és a mindenféle limlom között, a szárnyasok és a Buksi nevű öreg kutya társaságában. A kertben jó néhány szőlőtőke sorakozott. A többi részét felverte a dudva. Csak a kert végén lévő csicsóka magaslott ki, jelezvén a mezsgyehatárt. A csicsókasor mögött folydogált a csatorna, amely a konzervgyár és a strand szennyvizét vezette el a Krakó néven ismert nagyobbacska csatornáig. Itt tudtuk meg, hogy a nyúl nem tud úszni, na de erről majd később.

Az utcabeli három lány egyívású volt. Kati, Ildus és a húgom, Mari. Nagy volt köztük a barátság, de gyakori volt a duzzogás is. Mitus néni nagyon engedékeny asszony lévén a lányok is, de mi, nagyobbak a haramiaságban is gyakran ott tanyáztunk. Amikor hárman, Joci, Öcsi és én gondoltunk egyet, és nekiálltunk a madártojásgyűjtésnek, húgomra parancsoltam, hogy meg ne próbáljon Mituséktól elkóborolni, mert annak komoly következményei lesznek. A szigor nagyon is indokolt volt, hiszen volt már rá példa, hogy gondolt egyet és világgá ment. (Kaptam is érte egy verést az emlékezetesebbjéből.) Még szerencse, hogy Banos néni a vasútállomásnál találkozott vele, és sikerült neki lebeszélni a világgá menésről. Mari rendreutasítása után nekiláttunk a tojások összeszedéséhez. Mituséknál és Mucsányiéknál, Táncoséknál a verébfészkekből egy félsapkányi gyűlt össze. Joci a nap felé tartva ellenőrizte, hogy nem záp-e vagy nincs- e már benne fióka. Csak a tisztán áttetszők maradhattak a sapkában. A többivel célba dobáltunk, miközben elkezdtük a korábban már felderített madárfészkek számbavételét. Kikutattuk a környék vadgalamb és örvös galamb fészkeit. (Benéztünk Tóth néni pitvarába is, ahol két gyöngyi tojás gördült óvatosan a többi közé.) Fecskék és rigók is sorra kerültek, aztán a lapos nádirigói, szárcsái.

Már magasan járt a nap, amikor visszatértünk egy sapkányi tojással. Az utca nagyfiúja, Csáki Ernő már korábban hírül vette a gyűjtést, s már várt bennünket. Egy lábossal a kezében fogadta a portyázókat. Elkezdődött a tojások feltörése. Amikor az utolsó is a lábosba került, Csáki néni fölénk hajolva még szívott egy jó nagyot a cigarettáján, s egy hosszabb krákogás után csak annyit mondott, elég lesz ez nektek. Vidd vissza a tyúktojást Ernő! Azzal már keverte is a lábos tartalmát. Sót hintett rá. Újra keverte. Mint az árnyék, követtük az egyre csak köhögő asszonyt a konyhába. Tágra nyílt szemmel bámultuk, hogy a sercegő zsíron miként alakul át a folyékony tojás − rántottává. Nyeltük a nyálunkat. Türelmetlenül vártuk a jó illatú étket, amit Csáki néni négyfelé osztott. Ő maga is megkóstolta. Ez jó, mondta. Vettünk egy-egy szelet kenyeret és villát az asztalról, és végre megízlelhettük munkánk gyümölcsét: a madárrántottát. Mitusék széttárt karral mondták, hogy Mari már rég elment tőlük. Még csak az hiányzik, hogy eltűnjön megint, villant át a fejemben a cseppet sem kívánt lehetőség. Na, indulhatok keresni.

Minden helyet körbejártam, de csak nem került elő. Végül nem volt mit tenni, elmondtam anyukának Mari eltűnését. Ő biciklire pattant, s erős fejhangon rikoltotta Mari nevét végig az utcában. Már biztos voltam abban, hogy ebből megint verés lesz. Szinte éreztem apu kérges tenyerét, amint pofon vág majd. De ekkor, mintha az égből pottyant volna oda, előttem állt a húgom. No, még ugyanabban a pillanatban csattant el egy pofon, de ez az ő szurtos arcán. Még magam is elcsodálkoztam a hirtelen támadt mozdulat miatt. Neki sem kellett több, óbégatni kezdett, ahogy csak a torkán kifért. Erre én meg a grabancánál fogva hazatoloncoltam.

Anyuka és apu egyszerre érkeztek. Apu a munkából, anyuka meg a keresésből. Mari még nyüszítgetett. Apu, persze már mindent tudott. Be is parancsolt a konyhába és letérdeltetett a sarokba, mondván, hogy ott végiggondolhatom a felelősségemet a Mari elveszése miatt, vagy valami ilyesmi. Már nagyon fájt a térdem, fészkelődtem, próbáltam valahogy enyhíteni a fájdalmat, amikor nyílott az ajtó. Hátranéztem. Mari alakja tűnt fel a fényben. A sírás határán voltam, talán az első könny már le is gördült az arcomon, amikor megéreztem Mari meleg leheletét, amint szipogva mellém térdepel.

768. [tulajdonos]: példa2018-03-31 18:15

tiberias-tó tükrében egy lágy hullám festette vízbefúlt
asszonny. A vétkező magdalai mária, kiben a bűnbánat
száztűi zsibbasztó szívfájdalmakkal vonták vissza az arci pírt.
az idők, mint csaholó vérebek takarodtak el a feledés sötét bugyraiba.
hiszed, vagy sem, a magdolnának nevezett, melyből hét szellem ment ki,
jeruzsálembe tartván, jézus lábait illatos olajjal keni, és hajával szárítja…


767. [tulajdonos]: ütött az óra2018-03-26 11:08

ünneplő ruhában jár a násznép.
a dicsfény az arcokon szépen csillog,
most aztán látva látják, milyen vágykép
nő föléjük, s fátylat ér már egy csillag.
a jó isten lepillant, s jó a látkép!
a rokonság visszanéz, s tovább ballag.
serény a prímás, persze, nagyon húzza,
(moccanatlanul tűr a három templom)
megéneklik, hogy kell a bor, s a búza
na, és hogy a termékenység hatalom.
a boldogság az ifjú párt égbe húzza:
a mámor így növeszt, s ím, két óriás!
ezek után rájuk mered minden szem,
a sokaság arctükrében a körforgás
törvényt ül most, azt hiszem!

766. [tulajdonos]: altató2018-03-20 16:32
türelmetlen belenyugvás, ja

Olvasói hozzászólások nélkül
765. Frady Endre: gondolatébresztő[tulajdonos]: altató2018-03-20 16:20
Gondolatébresztő altatás?! Oximoron! :)

764. [tulajdonos]: altató2018-03-20 16:13


Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre.

763. [tulajdonos]: tévhit2018-03-16 12:13

a házam az én váram, ahol én élek,
mert innen jó távol a pokol és a menny.
jöhet bármilyen csapás, soha sem félek,
senki nem parancsol, hogy ide- vagy odamenj!
immár mindent tudok, mindent megtanultam,
sorsom útja vigyen engem akármerre,
embernek fia még nem látott kinyúltan,
s velem kekeckedni, mond, ugyan ki merne?
házam szilárd, és én sem vagyok ingatag
templom ez itt ám, s nem csak holmi malom,
földrengéstől, vihartól meg sem ing a tag,
s felettem nem dönt semmiféle hatalom!
ui:
ha, túl nehéz lesz itten már az iga,
inga leszek, felhúz majd a csiga!

762. [tulajdonos]: Megálló2018-03-12 12:36


A vándoridőknek eljön a vége,
a sorstalan álmok mennek az Égbe.
*
Elosontak az órák, a léttizedek,
tört ritmusok nyilazzák a szívet,
hajamról eltűnt simogató kezed.

Vérbe fagyva hasad meg a hajnal,
harmat vizében megázott hajjal
arcom árkait itatom a Nappal.

761. [tulajdonos]: ne tudd meg2018-03-09 12:52


kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módjára vesz semmibe. hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkészem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap? ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli duruzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszi erőmet, kegyelmet! szabadíts meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!

760. [tulajdonos]: emlékmű2018-03-08 09:49

a női nem szenvedéstörténete tartalmaz
számtalan fájdalmat, és az emberek (nem) restek,
egy főhajtással adózni e női testhalmaz
előtt, emlékezvén, hogy milyen hévvel kerestek
szépet, bájosat, hódoltak a dús nemi kellék
sok változatának. de, arra is, hogy az ártás,
a megalázás, az elhagyatás, keserű emlék.
íme, a szenvedő nők: a látható jajkiáltás.

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: akrv  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: s7a9  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-05-21 23:23 Vezsenyi Ildikó
2018-05-17 21:57 Vajdics Anikó
2018-05-14 11:04 Pataki Lili
2018-05-12 18:30 Bakkné Szentesi Csilla
2018-05-03 14:16 P. SZ.
2018-04-28 01:12 Iványi Mónika
2018-04-11 23:30 Fekete Orsolya
2018-04-11 00:19 furim
2018-04-02 10:43 Tóth Gabriella
2018-03-28 22:13 Gyurcsi
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-05-23 22:43   Napló: Bátai Tibor
2018-05-23 22:35   Napló: Oswald Chesterfield Cobblepot
2018-05-23 22:24   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2018-05-23 22:19   Napló: nemoda
2018-05-23 22:19   Napló: Bátai Tibor
2018-05-23 22:05   Napló: Baltazar
2018-05-23 21:12   új fórumbejegyzés: Kelebi Kiss István
2018-05-23 20:21   új fórumbejegyzés: Bakkné Szentesi Csilla
2018-05-23 20:04   új fórumbejegyzés: Kelebi Kiss István
2018-05-23 19:52   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos