NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2018-05-23 21:49 Összes olvasás: 114861
| 769. | [tulajdonos]: Madárrántotta | 2018-05-03 15:33 |
Mituséknál nagyon jó volt játszani. Nem kellett a rendre vigyázni. A házban egy konyha és egy szoba volt. A rég nem meszelt falak egyhangúságát csak a szögekre akasztott kopottas ruhák törték meg, de ruhák feküdtek az ágyak támláin is. A szennyes az ágy alatt várakozott. A földes padlót évente egyszer lószarral kevert híg agyaggal mázolták fel, amitől aztán nem porzott. Az ágyakon durva pokróc volt a takaró. A konyhában egy négyszögletes asztal és alatta négy hokedli, na, meg egy sámli volt a bútorzat. Mitus néni volt az, aki a sámlin ült étkezés idején. A tányért a kezében tartva eszegetett azzal a kevés fogával. De az élet a kis-konyhában zajlott. Ott főztek, mostak. Ott volt a százéves öregasszony, a nagy-mamuska is, aki mióta éltem mindig százévesnek volt mondva, igaz, semmit sem változott, amióta ismertük. Ugyanúgy vonszolta magát, ha nagy ritkán kimozdult a kis-konyhából, s ugyanúgy pisilt szétterpesztett lábbal az udvaron, ha rájött a szükség.
Ezen az udvaron aztán igazán nagy volt a széjjelség. A disznók szabadon garázdálkodtak a felhalmozott tűzifa, a fűrészbak és a mindenféle limlom között, a szárnyasok és a Buksi nevű öreg kutya társaságában. A kertben jó néhány szőlőtőke sorakozott. A többi részét felverte a dudva. Csak a kert végén lévő csicsóka magaslott ki, jelezvén a mezsgyehatárt. A csicsókasor mögött folydogált a csatorna, amely a konzervgyár és a strand szennyvizét vezette el a Krakó néven ismert nagyobbacska csatornáig. Itt tudtuk meg, hogy a nyúl nem tud úszni, na de erről majd később.
Az utcabeli három lány egyívású volt. Kati, Ildus és a húgom, Mari. Nagy volt köztük a barátság, de gyakori volt a duzzogás is. Mitus néni nagyon engedékeny asszony lévén a lányok is, de mi, nagyobbak a haramiaságban is gyakran ott tanyáztunk. Amikor hárman, Joci, Öcsi és én gondoltunk egyet, és nekiálltunk a madártojásgyűjtésnek, húgomra parancsoltam, hogy meg ne próbáljon Mituséktól elkóborolni, mert annak komoly következményei lesznek. A szigor nagyon is indokolt volt, hiszen volt már rá példa, hogy gondolt egyet és világgá ment. (Kaptam is érte egy verést az emlékezetesebbjéből.) Még szerencse, hogy Banos néni a vasútállomásnál találkozott vele, és sikerült neki lebeszélni a világgá menésről. Mari rendreutasítása után nekiláttunk a tojások összeszedéséhez. Mituséknál és Mucsányiéknál, Táncoséknál a verébfészkekből egy félsapkányi gyűlt össze. Joci a nap felé tartva ellenőrizte, hogy nem záp-e vagy nincs- e már benne fióka. Csak a tisztán áttetszők maradhattak a sapkában. A többivel célba dobáltunk, miközben elkezdtük a korábban már felderített madárfészkek számbavételét. Kikutattuk a környék vadgalamb és örvös galamb fészkeit. (Benéztünk Tóth néni pitvarába is, ahol két gyöngyi tojás gördült óvatosan a többi közé.) Fecskék és rigók is sorra kerültek, aztán a lapos nádirigói, szárcsái.
Már magasan járt a nap, amikor visszatértünk egy sapkányi tojással. Az utca nagyfiúja, Csáki Ernő már korábban hírül vette a gyűjtést, s már várt bennünket. Egy lábossal a kezében fogadta a portyázókat. Elkezdődött a tojások feltörése. Amikor az utolsó is a lábosba került, Csáki néni fölénk hajolva még szívott egy jó nagyot a cigarettáján, s egy hosszabb krákogás után csak annyit mondott, elég lesz ez nektek. Vidd vissza a tyúktojást Ernő! Azzal már keverte is a lábos tartalmát. Sót hintett rá. Újra keverte. Mint az árnyék, követtük az egyre csak köhögő asszonyt a konyhába. Tágra nyílt szemmel bámultuk, hogy a sercegő zsíron miként alakul át a folyékony tojás − rántottává. Nyeltük a nyálunkat. Türelmetlenül vártuk a jó illatú étket, amit Csáki néni négyfelé osztott. Ő maga is megkóstolta. Ez jó, mondta. Vettünk egy-egy szelet kenyeret és villát az asztalról, és végre megízlelhettük munkánk gyümölcsét: a madárrántottát. Mitusék széttárt karral mondták, hogy Mari már rég elment tőlük. Még csak az hiányzik, hogy eltűnjön megint, villant át a fejemben a cseppet sem kívánt lehetőség. Na, indulhatok keresni.
Minden helyet körbejártam, de csak nem került elő. Végül nem volt mit tenni, elmondtam anyukának Mari eltűnését. Ő biciklire pattant, s erős fejhangon rikoltotta Mari nevét végig az utcában. Már biztos voltam abban, hogy ebből megint verés lesz. Szinte éreztem apu kérges tenyerét, amint pofon vág majd. De ekkor, mintha az égből pottyant volna oda, előttem állt a húgom. No, még ugyanabban a pillanatban csattant el egy pofon, de ez az ő szurtos arcán. Még magam is elcsodálkoztam a hirtelen támadt mozdulat miatt. Neki sem kellett több, óbégatni kezdett, ahogy csak a torkán kifért. Erre én meg a grabancánál fogva hazatoloncoltam.
Anyuka és apu egyszerre érkeztek. Apu a munkából, anyuka meg a keresésből. Mari még nyüszítgetett. Apu, persze már mindent tudott. Be is parancsolt a konyhába és letérdeltetett a sarokba, mondván, hogy ott végiggondolhatom a felelősségemet a Mari elveszése miatt, vagy valami ilyesmi. Már nagyon fájt a térdem, fészkelődtem, próbáltam valahogy enyhíteni a fájdalmat, amikor nyílott az ajtó. Hátranéztem. Mari alakja tűnt fel a fényben. A sírás határán voltam, talán az első könny már le is gördült az arcomon, amikor megéreztem Mari meleg leheletét, amint szipogva mellém térdepel. | |
| 768. | [tulajdonos]: példa | 2018-03-31 18:15 |
tiberias-tó tükrében egy lágy hullám festette vízbefúlt
asszonny. A vétkező magdalai mária, kiben a bűnbánat
száztűi zsibbasztó szívfájdalmakkal vonták vissza az arci pírt.
az idők, mint csaholó vérebek takarodtak el a feledés sötét bugyraiba.
hiszed, vagy sem, a magdolnának nevezett, melyből hét szellem ment ki,
jeruzsálembe tartván, jézus lábait illatos olajjal keni, és hajával szárítja…
| |
| 767. | [tulajdonos]: ütött az óra | 2018-03-26 11:08 |
ünneplő ruhában jár a násznép.
a dicsfény az arcokon szépen csillog,
most aztán látva látják, milyen vágykép
nő föléjük, s fátylat ér már egy csillag.
a jó isten lepillant, s jó a látkép!
a rokonság visszanéz, s tovább ballag.
serény a prímás, persze, nagyon húzza,
(moccanatlanul tűr a három templom)
megéneklik, hogy kell a bor, s a búza
na, és hogy a termékenység hatalom.
a boldogság az ifjú párt égbe húzza:
a mámor így növeszt, s ím, két óriás!
ezek után rájuk mered minden szem,
a sokaság arctükrében a körforgás
törvényt ül most, azt hiszem! | |
| 766. | [tulajdonos]: altató | 2018-03-20 16:32 | | türelmetlen belenyugvás, ja | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 764. | [tulajdonos]: altató | 2018-03-20 16:13 |
Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre.
| |
| 763. | [tulajdonos]: tévhit | 2018-03-16 12:13 |
a házam az én váram, ahol én élek,
mert innen jó távol a pokol és a menny.
jöhet bármilyen csapás, soha sem félek,
senki nem parancsol, hogy ide- vagy odamenj!
immár mindent tudok, mindent megtanultam,
sorsom útja vigyen engem akármerre,
embernek fia még nem látott kinyúltan,
s velem kekeckedni, mond, ugyan ki merne?
házam szilárd, és én sem vagyok ingatag
templom ez itt ám, s nem csak holmi malom,
földrengéstől, vihartól meg sem ing a tag,
s felettem nem dönt semmiféle hatalom!
ui:
ha, túl nehéz lesz itten már az iga,
inga leszek, felhúz majd a csiga! | |
| 762. | [tulajdonos]: Megálló | 2018-03-12 12:36 |
A vándoridőknek eljön a vége,
a sorstalan álmok mennek az Égbe.
*
Elosontak az órák, a léttizedek,
tört ritmusok nyilazzák a szívet,
hajamról eltűnt simogató kezed.
Vérbe fagyva hasad meg a hajnal,
harmat vizében megázott hajjal
arcom árkait itatom a Nappal.
| |
| 761. | [tulajdonos]: ne tudd meg | 2018-03-09 12:52 |
kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módjára vesz semmibe. hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkészem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap? ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli duruzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszi erőmet, kegyelmet! szabadíts meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!
| |
| 760. | [tulajdonos]: emlékmű | 2018-03-08 09:49 |
a női nem szenvedéstörténete tartalmaz
számtalan fájdalmat, és az emberek (nem) restek,
egy főhajtással adózni e női testhalmaz
előtt, emlékezvén, hogy milyen hévvel kerestek
szépet, bájosat, hódoltak a dús nemi kellék
sok változatának. de, arra is, hogy az ártás,
a megalázás, az elhagyatás, keserű emlék.
íme, a szenvedő nők: a látható jajkiáltás. | |
|
|
