DOKK

 
2737 szerző 34589 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jászberényi Sándor
  Nem a szerelem
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: 3 apeva
Tiszai P Imre: explicit
Kiss Anna Mária: álmomban
Siska Péter: Mínusz egy
Türjei Zoltán: amzirp őrevazssiv-ynéL
Kalnivet Péter: Belőledítlenítő
Siska Péter: Megvilágított test
Bátai Tibor: Menthetetlen
T. Kiss Melinda: VAdászles a Bükkben
Bak Rita: Látkép javítva
FRISS FÓRUMOK

Sági Zoltán 1 órája
Szikora Erzsébet 3 órája
Várkonyi Miklós 3 órája
Tóth Csilla 4 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Duma György 6 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Fekete Orsolya 8 órája
Bakkné Szentesi Csilla 9 órája
Frady Endre 9 órája
Bátai Tibor 11 órája
Ilies Renáta 12 órája
M. Szabó Mihály 12 órája
Francesco de Orellana 13 órája
M. Karácsonyi Bea 13 órája
Magyar Éva 13 órája
Bakos Fanni 13 órája
Tóth János Janus 13 órája
Sági Ferenc Dénes 13 órája
Péter Béla 13 órája
FRISS NAPLÓK

 weinberger 2 órája
az utolsó alma 5 órája
Zúzmara 5 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 12 órája
Volt egy pillanat 14 órája
Gyurcsi 18 órája
Bátai Tibor 1 napja
Baltazar 1 napja
Szuszogó szavak 1 napja
P 1 napja
Conquistadores 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Bossi alkotásai 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 1 napja
Paddington 16:50 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2018-02-19 23:55 Összes olvasás: 112835

Korábbi hozzászólások:  
752. [tulajdonos]: A nagyság átka2018-02-14 11:16


Tizenhat évesen már látszott, hogy nyurga, kajla
leszek, mint anyám fiú testvérei közül Laci, Jóska,
Pityu bátyám és Gyula bátyám. A húgom szemmel
láthatóan apróbb fajta, mint anyuka és apu.
Na, az ilyen langaléták csak golyófogónak jók!
Mérgelődött apám. Mit gondolsz, milyen mély egy
lövészárok, mi? - Nekem fogalmam sem volt róla.

751. [tulajdonos]: ki-mit-tud?2018-02-12 13:13

Igazság szerint még kockázatos dolog volt átkelni, de hát az alkalom nem mindennapi. Mindig is tudta, hogy eljő ez a nap, amikor a Napnál világosabb lesz: itt az Ő ideje. Alaposan beöltözött, a kéziratot a szíve fölé helyezte el, a papramorgót pedig a mája fölött lévő, könnyen megközelíthető zsebecskébe. Alighogy elindult, máris késztetést érzett a pálinkás laposüveg újfenti megpillantására, mi több, a csodálatos matéria torokra öntésére. A kövezésnél nagy levegőt vett, belőtte a vár irányát, s nekivágott az útnak. Órájára pillantott, s biztos volt benne, ha nem lesz semmi baj, akkor ott lesz időben. A kb. másfélórás út lassan fogyott. Eszébe jutott, hány és hány alkalommal kellett átélni azokat a megaláztatásokat, amelyek során számtalanszor kirúgták a különféle szerkesztőségek, különféle szerkesztői. Most úgy érezte, mindennek vége lesz. Végtelen egyhangúsággal nyikorgott a bakancstalp a mínusz tíz fokban. Visszanézett és megállapította, hogy félúton járhat. Szép komótosan elővette a kéziratot. Meleg pillantást vetett rá, s visszahelyezte a szíve fölé. Ezután elégedett mozdulattal emelte ki a jófajta párlatot a mája fölötti zsebből. Lecsavarozta a zárókupakot, s a csodás illat keltette nyálképződményt visszanyelve, meghúzta amúgy emberesen a fűtőanyagot. Érezte, miként válik vérré, árad szét az egész testében, s könnyíti súlytalanná teljes lényét. Új erőre kapva, fáradhatatlan hévvel tette meg az út másik felét. Egy óra tíz perc, nyugtázta az eltelt időt, amikor felkapaszkodott a túloldali kövezésre. Visszatekintett Fonyódra, s látta a jövetel nyomából képződött nyílegyenesnek nehezen nevezhető vonalat, majd elindult, hogy idejében odaérjen a szigligeti alkotóházhoz, ahol a nagy író dedikálja legújabb könyvét.(Mesélik, hogy a mű elkészültekor Szigligetnél próbát tett, s járni kívánt a vízen. Egyesek látni vélték, hogy megtett egy rövid sétát, de többen állították, hogy mindaz csak a kövezés tövében történt és szemfényvesztés volt az egész.)
- Kinek írhatom a dedikációt? - kérdi a nagy író kissé fáradtan.
- Jómagam is író volnék, kérem. Nevem: Szántóvető Dezső – hangzott a válasz.
TISZTELETTEL SZÁNTÓVETŐ DEZSŐ KOLLÉGÁMNAK:
Pista
Ebben a pillanatban egy gyors kabátgombolás, s mintegy válaszkén az asztalra kerül a szív fölül a kézirat. A címlapra csupa nagybetűvel
A NAGY ÍRÓNAK, SZERETETTEL !
Kis betűkkel: aki járni tud a vízen!
Most jöttem át Fonyódról!
Tisztelője: Dezső.

750. [tulajdonos]: A királyi termet, átvágta a te2018-02-07 10:09


A költő érkezése


A fesztivál nézőterén a szokásos zsibongással ültek helyükre a nézők, akik valójában a filmek alkotóstábjai voltak, valamint érdeklődő civilek, lényeges kisebbségben. A nézőtér persze nem nélkülözte a nagy-királyok és sleppjének teátrális és nem egyszer hivalkodó, mondhatni ízléstelen érkezés mutatványait. Már szinte megteltek a sorok, amikor a zsongás hallhatóan alábbhagyott. A hátra felé tartó, könnyen megpillantható személy, hosszú télikabátban, határozott léptekkel halad a szék irányába, ahol majd helyet foglal.
Tovább csendesedik a nép, a tekintetek a királyi méltósággal érkező emberre szegeződnek. Vörösen dús hajkoronája szépen metszett arcélet keretez. Arcán nyugodtság és szigor. Valakire pillantást vet, majd néma mosolyváltás után folytatja útját.
Véletlen, vagy sem, a királyi termet és kisugárzás tulajdonosa a terem aranymetszéspontján helyezkedik el. A krisztusi szimmetrián, mintha nem is széken, de trónuson ülne. A körülötte ülők elveszett arccal várják, hogy az első képkockák megjelenjenek a vásznon…


749. [tulajdonos]: hm2018-02-06 12:19
A LÉLEK, AZ MI?


.
.
.
a
rég
kirepültek
visszatértek ódon
nak tűnő fészkükhöz, ho
gy döntsenek: a hely szentség
ét és szellemét, s persze a falait leb
ontsák e, hogy a fiatal és szárnyaló ifjú
származék, megépíthesse a vágy emeleteit e
helyen. A nagyszülők mélységes mély sóhajai sz
ívtáji szorítást idéztek elő. A sápadó arcokból alászá
llt a vér, és veszni tűntek az emlékezés világosbarna rasz
terei a kietlen agyvelő redőiből, hogy megsemmisüljön a m
últ fogyatkozó bizonyítékaiból még ez a hűséges véderő is, a
mely megadta a holnapok ezreit, a nemzedékek kötelékét, ho
gy mindenki hazatalálhasson, ha a hontalanság réme arat. Az ö
rökösök aztán jussukként döntötték romba azt, ami még a ben
ne élők kegyelme volt tegnap, s a két megriadt lény bűntudat
ba esve zsugorodni kezdett, hisz immár útjában állottak ők
a jövőnek, tétlen létre kárhoztatva gubbasztva látták elpo
rladni életük szálláshelyét, s megépülni a repkedő utó
d szikladarabokkal övezett tereit, benne fekhelyeik
et is, mígnem az összetöpörödésben végül két
ponttá váltan a kereszthuzat szárnyán felt
űnés nélkül eltűntek a lakásavató ün
nepség előtt, szépen, ahogy
an azt illik ugye…


748. [tulajdonos]: látványlifttel a pokolba2018-02-05 11:32


kék vörös sárga naptalan fény
a rettenet mélységébe szédül
lefagy a kísérlet egy lény
arcrianása szolgál beszédül
roppant város jő a rajzból
rémítő nehéz színek festik
az agy sztrádáit halálos üzenettel
nincs vissza senkinek
mozdul az alvilág konstrukció
a kérlelhetetlen pokol
ehhez kopott és elnyűtt a ráció
a projekt ez mindenki meglakol

747. [tulajdonos]: :)2018-02-01 15:05
öntöm :)

Olvasói hozzászólások nélkül
746. stando: beöntések2018-01-31 16:15
:) Szeretem a beöntéseidet. Jólestek most is. Folytasd! :)

745. [tulajdonos]: második libikókázásom a haláll2018-01-31 15:37
(Z.T-nek)



…a nyár a Függetlenség utcai fiúkat is odacsalogatta a téglagyári belsőtóhoz. Bejártuk minden zeg - zugát a környéknek. A megszállt vidék lassan- lassan kiadta minden titkát.
Így bukkantunk az öböl melletti nádasban egy elsüllyedt ladikra.
Némi szemrevételezés után, kihúztuk a roggyant vízi-alkalmatosságot, majd
az öbölre toltuk. Elindultunk első hajóutunkra. Tízen eveztünk befelé a tó egyre mélyülő szakasza felé.
Míg viking álmaink átszálltak a túlpartra, csónakunk tízünk terhét nyögve, halálos hínárok fölött evickélve elsírta magát! Mi, a magunkkal vitt üres festékes dobozokkal, rossz bögrékkel, lábasokkal, görcsbe görbeddt markunkkal mertük a vizet a tébolyodó ladikból.
Tízen, térdig a betörő vízben (nem messze anyáink készülődő zokogásától)
taknyunk gleccsereit visszaszívva küszködtünk a túlsó partért. A beömlő víz buborékos pezsgésében ijesztő borzongást véltünk fölfedezni, és ismeretlen kozmikus magány ránk zuhanására lettünk figyelmesek (te talán épp ekkor dobtad be horgaidat a báger vizébe: pimasz keszegekre, s hálás kárászokra epedezve)
Mi tízen, amikor lélekvesztőnk alólunk kifulladva alászállt, iszonytató kétségbeeséssel, fuldokolva kapálóztunk az életben maradás utolsó nádszálaiért, s az ezerkarú sásas felénk lengő leveleiért.
Végül a halálos kimenekülésünkből, visszanézhettünk a martalék tükrű tóra és lelkünket kiadva zuhantunk a part menti fűre: ránkszakadtak cserbenhagyó perceink.
Félájultan támolyogva indultunk, hogy a csínyt leszárítsuk, az égetőkemencék kihűlő ötvenfokos sivatagába.
A kiszáradt levegőjű katlanokban dideregtünk apáink bazaltos tenyerétől. A békanyál és a téglapor piros-zöld páncéljában, az ijedt ördögök hazafelé botorkáltak. Már várt ránk a szédítőerejű nyakleves megtartó áldása.

*

ui. úszni nem, megúszni igen…


Olvasói hozzászólások nélkül
744. weinberger: hajrá[tulajdonos]: Sorshúzás2018-01-29 08:56
Továbbra is jó, hajrá!

743. [tulajdonos]: Sorshúzás2018-01-29 08:47

(Első libikókázásom a halállal…)
Amikor túrót, vajat, kacsát, libát vitt anyám és nagyanyám Angyalföldre, hogy petróleumra, szappanra, lábbelire, ruhaneműre cseréljék portékájukat, - ki gondolta volna…?
Amikor egy gyorstalpaló után a bognár segédből öntödei munkás lett az angyalföldi öntödében, és ágyrajáró a Kovács néninél, aki még sokáig emlegetve volt, mint afféle anyáskodó személy az ágyrajáró földönfutók felett, - ki gondolta volna…?
Anyám már 26 éves volt, - Abonyban, de különösen a tanyasiak körében ez a kor már veszélyesen érett kornak számított, de hát a háború, na és a hat testvér, a föld, meg a művelése a földnek, nem segítette az eladósorba került, majd sokáig ott lévők házasodási lehetőségeit…
Apám már 26 éves volt, - túl volt a háborún, az orosz fogságon (najhameri fogolytábor), túl volt egy nagy szerelmen, (a nagylóci lány majdnem belehalt, de idegösszeroppanással megúszta), s bognárság inasévein. Szécsényben az ottani ismert mesternél tanulta meg a szakma csínyát - bínyát. Aztán, mint segéd, Mezőkovácsházára került. Koszt, kvartéj, na meg némi pénzecske volt a fizetség. Szabadidőben olcsó gyöngyösi borral kereskedett. A vasúton érkezett nedűt a helyi kocsmárosok vették és adták, s ebből is, ha nem csurrant, cseppent egy kis pénz.
…csak a mester felesége ne lett volna annyival fiatalabb az uránál, s ne lett volna oly szemrevaló… - így, aztán ha kelletlen is, mennie kellett ...
Az angyalföldi zsibajon nem csak a portékák cseréje történt: egy palóc fiatalember, aki bognárból lett vasöntő (ez nem fából vaskarika) és a tanyasi lány, aki már igen eladó és kifejlett volt, meglátta és megszerette egymást! Mint tudjuk: szerelem gátja kőfal nem lehet, így a köztük lévő 80 kilométer sem mutatkozott annak.
Az öreg Jáger összevont szemöldökkel vizslatta a jövevényt. A csillogó melegbarna szemek is fürkészték nagyapám kackiásra pedert bajuszát, a jóindulat apró jeleit kutatva, de hiába. – Osztán mibű akarod eltartani a mi Marikánkat? He!? A megsemmisítőnek szánt kérdésre, érkezett a válasz. Nagyanyám azzal rekesztette be a további akadékoskodást, hogy fiatalok, előttük az élet!
(pár évvel később aztán újból benyögte az öreg Jáger a nagy kérdést, amikor apám egy nagyobb összeget (2500 Ft) kért kölcsön nagyapámtól: Osztán mibű akarod a pízt meganni? He!? Apám elmondta, miből. Az öreg Jáger elővett egy párnát és leszámolta a pénzt. Meg volt a fedezete az ipari áram behozatalának a Függetlenség utca hatba, ahol a szalagfűrész már ott állt a fészerben. Másnap hajnalban, nagy óbégatás, kiabálás, kapurugdosás ébresztett bennünket. Nagyapám állt a kapu előtt, tajtékozva. (Rossz éjszakája lehetett)
-Berci, azonnal add vissza pízemet! Nem hiszek én neked!
Apám évtizedekig feléje sem ment öregapáméknak. A három-nyolcvanat pedig csak bevezetette: Fehér Miska bácsi, jó ismerőse adta hozzá kölcsönt.)
Csak albérlet lett a vége. Apám Szolnokon helyezkedett el az építőipari vállalatnál, mint asztalos karbantartó. Az esküvő után megkapta a jogot, hogy Anyám mellet hálhasson, valamint a Jáger-család további hét tagjával a tanya két helységében. Amikor az első fizetést megkapta, nagyapám a vacsora végeztével az asztalra csapott, s tudtára hozta az ifjú párnak, hogy amíg az ő kenyerét eszik, a keresetet le kell tenni az asztalra, míg ha a kutya kutyát eszik, akkor is!
Anyámnak nagy terhe volt, már a nyár közepén látszott. A Széchenyi utcai kis viskóban (Az albérlet: egy szoba, konyha, gang), aztán eljött a nap, s a reggel, amikor megkezdődtek a fájások. Apám értesítette a bábaasszonyt, aki jött is hamarost. Minden készen állt a jövetelem fogadására.
Amikor beesteledett, és még mindig csak a nagy kínok és a keserves szenvedés volt, s én
még mindig a túlparton, a bábaasszony idejét látta annak, hogy most már szólni kell a Fekete doktor úrnak. Anyám alélni látszott, s én meg bent rekedtnek. Éjfél körül apámhoz fordult, (fogóval a kezében) a derék körzeti orvos, s vázolta a helyzetet. Félő, hogy mindketten belepusztulnak ebbe a szülésbe, ezért azt javasolja: haladéktalanul ki kell húzni a gyereket, mert így még az anya megmenthető, aki majd szülhet még másikat. A gyereknek ötven százalék esélye van a túlélésre.
…Hajnali kettő lehetett, amikor hat és félkilósán, hatalmas núdlifejjel, még is csak megláttam a holdvilágot. - Ki gondolta volna!? Anyám négy éves koromig szoptatott. Sokszor nézett rám úgy, mint valami kincsre…

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: ms5b  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: hx80  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-02-16 18:20 Vezsenyi Ildikó
2018-02-04 21:24 miss röfi
2018-01-26 15:05 stando
2018-01-23 21:20 Sági Ferenc Dénes
2018-01-16 21:04 F. Orsolya
2018-01-10 20:58 paricska
2017-11-29 06:51 Gyurcsi
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
2017-10-17 21:14 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-02-19 22:47   új fórumbejegyzés: Sági Zoltán
2018-02-19 22:29   Napló: weinberger
2018-02-19 22:23   Napló: weinberger
2018-02-19 21:52   Napló: weinberger
2018-02-19 21:18   Napló: weinberger
2018-02-19 21:16   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-02-19 21:15   új fórumbejegyzés: Szikora Erzsébet
2018-02-19 20:23   Napló: weinberger
2018-02-19 19:56   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-02-19 19:53   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós