DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 38131 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Úgysincs fények
Bátai Tibor: zászlóm ∙ felségjelem
Szilágyi Erzsébet: Gyökerektől
Kosztolányi Mária: elköltött nyár avagy emlékezés az első fizetésemre
Vasi Ferenc Zoltán: Jezsámen
Gyurcsi - Zalán György: oximoron
Szilasi Katalin: Már csak
Miskolczi B. László: Meglepetés
Karaffa Gyula: Költőnek...
Kiss-Teleki Rita: ideillő szavak (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 5 órája
Cservinka Dávid 12 órája
Kocsis Nóra 16 órája
Tóth Gabriella 17 órája
Vezsenyi Ildikó 17 órája
Nagyító 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Csapó Angéla 5 napja
Misinszki Hanna 5 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Kele Fodor Ákos 6 napja
Tamási József 7 napja
Szilágyi Erzsébet 8 napja
Karaffa Gyula 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Conquistadores 8 órája
Hordalék 9 órája
Hetedíziglen 11 órája
mix 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 22 órája
A HÁRMAK 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Zúzmara 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Janus naplója 3 napja
nélküled 4 napja
Szőnyeg 6 napja
A vádlottak padján 6 napja
Ötvös Németh Edit naplója 8 napja
Polgári perem peremtörténete 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2022-09-26 04:45 Összes olvasás: 52896

Korábbi hozzászólások:  
898. [tulajdonos]: meghívó2022-09-13 21:52
Mint a vigyázó istenek arca – Kortárs kolumbiai költők antológiája
Kötetbemutató beszélgetés a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Szeretettel meghívjuk a Petőfi Kulturális Ügynökség és a PesText közös rendezvényére, a
Mint a vigyázó istenek arca című kortárs kolumbiai antológia bemutatójára szeptember 30-án
14.00 órától a Millenáris Park D épületében, a Kner Imre teremben.

Az antológiáról és a húsz kortárs kolumbiai költő műveiről Halmosi Sándor beszélget a kötet
három fordítójával, Bakucz Dórával, Horváth Eszterrel és Vajdics Anikóval.

Helyszín: Kner Imre terem, Millenáris D épület
Időpont: 2022. szeptember 30. 14.00

897. [tulajdonos]: születés/halál2022-09-13 11:45
1998-ban alapítottam a betéti társaságomat, amit a kedvenc Borges-novellám nyomán Alef-nek neveztem el. ALEF-98 Fordító, Oktató és Szolgáltató Betéti Társaság. 24 év (csaknem negyedszázad) elteltével fel kell számolnom a cégemet. Végelszámolás. Micsoda szó! Mint a kivégzés. Fegyvert vállhoz! Tűz! Fél méter távolságból, mint Goya Május harmadika című képén a Puerto del Sol-i csata túlélőire. Hívom az ügyvédnőt, akit akkor ismertem meg, amikor (nem kevés pénzért) kötelezően társasági szerződést kellett módosítanom. Már ne az Újlipótvárosban keressen, figyelmeztet, az iroda új helyre költözött. Ma van a napja, hogy hulla lesz az Alef-ből, az Uzsoki utcában, ott, ahol 58 évvel ezelőtt születtem.

896. [tulajdonos]: búcsú2022-08-14 12:04
Apai nagymamám, Annuska, rendszeresen elvitt engem a máriapócsi zarándoklatra. Ott láttam először igazi koldust. Féllábút, félkezűt, fekélyes testűt, talán még bélpoklost is, bár fogalmam sem volt akkor még, mit jelent bélpoklosnak lenni. Egy teherautó huzatos platóján utaztam egy sereg kövér nénivel, rajtam kívül nem volt más gyerek, talán még Bogdán Jancsi és Antal Peti lehetett velünk; mindkettővel egy osztályba jártam, hittanra is együtt mentünk, Peti szegről végről rokonom volt, Jancsi miatt évekig csúfoltak az osztályban, mert óvodában egy lakodalmas előadáson, ő volt a férjem. Fáztam a teherautón, hajnalban indultunk és késő este értünk haza; Anyu a legszebb nyári ruhámba öltöztetett, mire hazaértem, a térdig érő fehér harisnyám fekete volt a füsttől és portól. Fullasztó meleg volt Máriapócson és soha nem látott, többezres tömeg. De Vajdics mamától kaptam fagyit, az jó volt; délben egy fa alatt plédet terítettünk a fűre, és rántott húst ettünk. Mézeskalácsszívet vittünk haza a szüleimnek, a húgaimnak mézeskalács-olvasót, az enyémet útközben megehettem. Az ezévi máriapócsi zarándoklat (Nagyboldogasszony-búcsú) most zajlik, ebben a pillanatban. A tévéből kell megtudnom. Énekelve olvassák fel az Evangéliumot, és tulajdonképpen az egész liturgia egy énekelt párbeszéd, mintha a földi és az égi hangok felelgetnének egymásnak. Mindig összeszorul a szívem, amikor hallom. Hiába lettem az eszemmel református, a zsigereim szerint görögkatolikus maradtam. És az is maradok, amíg a Mi atyánkban és a Hiszek egy-ben bizonyos szavakba belebotlok, mert amint helyett miképpen-t, eljön helyett eljövend-et, élők helyett elevenek-et, eltemették helyett eltemettetet-et akarok mondani.

Olvasói hozzászólások nélkül
895. vajdics: ezt-ki-akartam-törölni[tulajdonos]: nem-kívánja-senki-az-én-mellem2022-08-12 13:05
Nincs jobb ötletem, meséltetem Anyut. A gyerekkoráról. (Lásd Anyu mesél -- naplót. Hamarosan.)

894. [tulajdonos]: nem-kívánja-senki-az-én-mellem2022-08-12 13:03
Anyu egészen jól megtanult a bal kezével bánni. Telefonálni is tud, órákat beszélget. Szörnyű, borzasztó, hallom Marika néni hangját, akinek a lába fáj évek óta, a lánya ápolja, és mivel jól beszél angolul és németül (évekig élt Svájban az interpolos férje oldalán, akitől aztán elvált) közben szakfordításokat vállal, hajnalokba nyúlóan dolgozik. Szörnyű, sopánkodik Marika néni, az ember nem lehet otthon a saját otthonában, idegenek matatnak benne. Először azt hiszem, magáról beszél, aztán rájövök, hogy arra reagál, amit Anyutól hallott, hogy ez se jó, meg az se jó, K.-vel is mennyi baj van. K. a szociális gondozó kislány, akit én kifejezetten kedvelek, öröm nézni, ahogyan Anyu körül tesz-vesz, ismerek más huszonéves lányokat is, és bizton állíthatom, hogy nem mindenki lenne képes arra, amire ő. De Anyu, most, hogy már jobban van (ezerszer jobban, mint három hónapja, amikor a húgaimmal már a nekrológját írtuk), a kákán is csomót keres. Rajtam is, minden mozdulatomon, amikor havonta egyszer egy hétvégét nála töltök. Előttem van az Anyám és más futóbolondok-ból a jelenet, amelyben „anyám” (miután a lánya megeteti, tisztába teszi, beszélget vele stb.) az ágyon imádkozva panaszkodik a képzeletbeli rendőrnek: Felneveltem két gyermeket, etettem, itattam, iskoláztattam őket, ők meg kiraktak az utcára. Csavargó asszony lett belőlem mit csináljak, rendőr úr?” Szörnyű, borzasztó.

Nincs jobb ötletem, meséltetem Anyut. A gyerekkoráról. (Lásd Anyu mesél -- naplót. Hamarosan.)

A DOKK is mintha egy ilyen nyavalygó, sopánkodó öregasszony volna. "pedig basszátok már meg, mind arról beszéltek, hogy évtizedek óta együtt vagytok az asszonnyal, hát fogjatok kezet" (az univerzum szélén).

Nekem anyámmal kapcsolatban nincs jobb ötletem, meséltetem. A gyerekkoráról. Arról hajlandó.


893. [tulajdonos]: vagy-vagy2022-08-11 00:00
2022. 08. 10.

Ruhástól léptem a medence vizébe. Akkor még annak látszott: folyosószerűen előrenyúló, keskeny úszómedencének. Hú, de hideg, kiáltottam fel, amikor a víz már a derekamig ért, de nem fordulhattam vissza. Úsznom kell minél előbb és minél gyorsabban, gondoltam, különben megfagyok. Egy nagytestű férfi ácsorgott előttem, rá kellett szólnom, hogy engedjen előre. Nyakig merültem a medencében, ami addigra sodró vízű, széles folyóvá változott, és tele volt mindenféle mocsokkal, mint egy szennyvízcsatorna. Ki akartam szállni, de amikor kiemelkedtem a vízből, észrevettem, hogy nincs rajtam ruha. Formás, kerek melleim voltak, és fiatalnak látszott a testem, mintha nem is hozzám tartozott volna, csak megelevenítettem volna valamit, egy festményt vagy szobrot, egy szép műalkotást, amit igazán meg lehetett volna mutatni a világnak, nem lett volna rajta mit szégyellnem, én mégis ijedten bújtam vissza a vízbe. Nyálkás, rothadó, alaktalan szürke valamik úsztak el mellettem. Döntenem kellett: vagy felvállalom a meztelenségemet, vagy ott maradok a mocsokban. Talán örökre.

Olvasói hozzászólások nélkül
892. vajdics: jav.[tulajdonos]: nemek2022-08-09 11:33
Lost on you

illeti

891. [tulajdonos]: nemek2022-08-09 11:27
A szex illúzió, káprázat, ugyanúgy, mint a színek. A nemi szervek, Loszev nyomán, akinek a stílusától időnként -- amikor más szerzőket/gondolkodókat ekéz (értsd: leidiótáz) -- feláll a szőröm… khm, ne tessék megijedni, nem a nemi, hanem a háti, de akinek a könyvét egy idő után -- kb. a színes fejezettől -- képtelenség letenni: az ember egyszerűen nem tud szabadulni annak a gondolati univerzumnak a mágikus vonzásától, amit a szerző teremt, és ennek értékéből nem von le semmit az, hogy sok minden tud rám mágikus erővel hatni, pl. LP Lost in you-ja is (lásd: Habakukk naplója), sőt, az egész LP-jelenség, heteroszexuális beállítottság ide vagy oda, nos, tehát, Loszev után szabadon és boldogan: a nemi szervek is, mint minden, a mitológia tárgykörébe tartoznak. Lásd (majd) „az utolsó alma” című naplót. Ami LP-t illetti, ijedtségre nincs ok, nem áll szándékomban nemet váltani, még halálnemet sem, jöjjön, aminek jönnie kell. Majd.

Senki sem azon ábrándozik, kit hogyan temet majd el, hanem azon, neki milyen temetése lesz. Én legalábbis, mindig a magamét képzelem el, nem másokét. Azt képzeltem többek között, hogy ha majd meghalok, a nálam 12 évvel fiatalabb Ojé megrendültségében összeverbuválja az addigra már rég szétszéledt playback-csapatát (Józan Babák), és a gyászoló barátaimmal és ismerőseimmel, meg a fiaimmal, ha ott lesznek, történeteket meséltetnek rólam, rólunk, már csak azért is, hogy végleg kibéküljünk, ha már olyan barmok voltunk (immár három éve), hogy összevesztünk. Hát, nem így lesz. Én vagyok megrendülve, és ha nem is én szedtem össze a csapatot, ott leszek két hét múlva az előadáson, amelyen Ojéről szóló személyes történeteket fogunk lejátszani. Ma hajnalban ment el Ojé, és vele az összes maradék sértettségem.

890. [tulajdonos]: az-a-kéz2022-08-03 19:07
"Bodoky Richárdnak az írás sokat segített az igazságtalan mellőzések elviselésében..."

https://parokia.hu/v/aki-sziven-viselte-az-elesettek-sorsat/?fbclid=IwAR3sKmkcQFBZ584ezc5CdvyVg2C-GtmRZG_xuUmogBPkiozydfh7wq8mvuM

Bodoky Richárd (eredeti nevén Biberauer Richard) a férjem nagyapja volt. A legnagyobbik fiamat még ő keresztelte -- titokban, szűk családi körben, mivel nem gyakorolhatta a lelkészi hivatást. A kormánynak behódoló felettesei előbb segédlelkésszé fokozták le, majd teljesen megfosztották hivatásától, azt az embert, aki az első magyar diakonisszaintézményt, a Filadelfia szövetséget megalapította, vezette az édesapja által létrehozott Bethesda kórházat (ahol a zsidóüldözés idején élete kockáztatásával embereket bújtatott) és létrehozta a Schweitzer Albert Református Szeretetotthont, 1942-ben a Filadelfia Intézet noszvaji épületét árva zsidó gyerekeknek ajánlotta fel stb. A férjem nagymamája matematika-fizika tanári fizetéséből tartották el a családot (négy gyerekkel, plusz egy örökbefogadott lányt). B. R. mellőzésére azért került sor, mert nem rejtette véka alá a véleményét, amikor az egyházi vezetők részéről elvtelen politikai magatartást tapasztalt.

Nem ismertem nála hitelesebb, „igazabb” embert, talán csak kettőt, egykori főnökömet, Benedek István Gábort (BIG-et) és az anyai nagymamámat, Hegedűs Istvánné Krucsó Zsuzsannát. Amikor utoljára láttam Richárd bácsit a betegágyán, megszorította a kezemet, és azt mondta, ha valami nyomja a szívemet, neki nyugodtan elmondhatom. Sok minden nyomta a szívemet akkoriban. Első generációs értelmiségiként egy részben erdélyi nemesi, részben svájci eredetű nagypolgári családban helytállni nem volt könnyű. Ott csengett a fülemben az egyik családtag pár évvel korábbi mondata, hogy a származásommal deklasszálom a családot. Richárd bácsi akkor már teljesen magatehetlen volt, forgatni kellett, hogy a felfekvését enyhítsék, alig lehetett ráismerni, annyira lesoványodott, de a keze szorításában erő volt. Megváltó erő. Vagy legalábbis enyhítő, nyugatató erő. Nem gyóntam meg neki, mi nyomja a szívemet, meg sem tudtam volna akkoriban fogalmazni, és még ma sem menne igazán, de a lehetőség, hogy lett volna kivel beszélgetnem a nehézségeimről, önmagában sokat segített, és segít ma is. Csak arra a kézre kell gondolnom, a csontos ujjak szorítására.

Bodoky Richárd augusztus 6-án lenne 114 éves.

Olvasói hozzászólások nélkül
889. vajdics: javítás+kiegészítés2022-08-02 16:48
"Soha édes gyötrelmet" helyett: Soha desebb gyötrelmet.

M. újra írt: "B. azt mondja, már ne hívd Jét, nem beszel senkivel már. Rohamosan romlik a helyzet."

Pedig megtaláltam a telefont. Anyu telefonján megcsörgettem. Nem is volt lemerülve.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-09-26 00:04       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella (üzenem az Úrnak)
2022-09-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Final cut [igekötők kurzívval]
2022-09-25 23:59   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2022-09-25 21:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus didergő éhség (sorsvesztők)
2022-09-25 21:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janos didergő éhség (sorsvesztők)
2022-09-25 20:51   Napló: Conquistadores
2022-09-25 20:36   Napló: Hordalék
2022-09-25 18:30   Napló: Hetedíziglen
2022-09-25 17:26   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2022-09-25 17:25   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid