DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38169 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Fából füstkarika
Bátai Tibor: Program
V. Szabó Mátyás: Feleselés (2022)
Vasi Ferenc Zoltán: Kifehérült száj
Vezsenyi Ildikó: Gáz
Misinszki Hanna: Hol a helye?
Valyon László: Számadás
Csapó Angéla: Váltó
Gyurcsi - Zalán György: csak egy kép miatt
Miskolczi B. László: Egy kis vers
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 18 órája
DOKK_FAQ 19 órája
Pataki Lili 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Bara Anna 2 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Vajdics Anikó 3 napja
Filip Tamás 3 napja
Zsolt Szakállas 6 napja
Gyors & Gyilkos 7 napja
Albert Zsolt 7 napja
Nagyító 8 napja
V. Szabó Mátyás 10 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Vasi Ferenc Zoltán 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Sáfély 9 órája
Kávé, tejszín nélkül 19 órája
A vádlottak padján 22 órája
fejlakók 22 órája
nélküled 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 3 napja
mix 3 napja
történések 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
Hamis 7 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2022-12-10 05:17 Összes olvasás: 54942

Korábbi hozzászólások:  
658. [tulajdonos]: Mein-liebster2022-12-08 15:52
2022. 12. 08.

"A film olyan legyen, mint cipőben a kavics." (Lars von Trier) És a vers? Mint szájban a kavics? (A Bátai Tibor-estre készülődvén. (Holnap este hat, RS9/Fehér terem)

Silvio D'Arzo Casa d'altri-jának címét valószínűleg azért fordították Idegen égbolt alatt-ra, mert már létezett egy 1964-es kiadású regény, amely az Idegen fedél alatt címet viseli (La maison des autres, 1962, szerző: Bernard Clavel). Egy kétrészes francia film is készült a regényből, annak magyar címe: a Mások háza.

Úszni készültem, de itthon felejtettem a bérletemet, ezért visszafordultam. Vigaszképpen megálltam a művház előtti könyvesszekrénynél. Az első könyv, ami a kezembe akadt, az Idegen fedél alatt volt. Csoma Gábor elvtársnak „dedikálva” a „vezetőségi választások során kifejtett eredményes munkájáért, Budapest, 1964. XII. 31. Olvashatatlan aláírás, P.B. titkár, a Magyar Szocialista Munkáspárt piros pecsétje.

A Casa d'altri-ról -- nem mellesleg -- ezt írja Bártfai_A_Márk a Moly-on: „Tökéletes mű. Keresetlenül szelíd és emberséges figyelemmel fordul témájához, alakjaihoz és olvasóihoz. Mentes minden cukortól, karamelltől, méztől. Bárcsak minél többen elolvasnák, a tollforgatók pedig mércéjükké tennék!”


2022. 12. 07.

„Elindultam hosszú útra egyedül, Körülöttem borul az ég nem derül. Én felültem a világ vad lovára, De zabolát nem tettem a szájába.”

2022. 12. 06.

Találtam ma egy cetlit, amire ezt jegyeztem fel :

A törpék is kicsin kezdték (Zwerge haben klein angefangen)
Legkedvesebb ellenségem (Mein liebster Feind).

(Werner Herzog)

657. [tulajdonos]: mai-csajok2022-12-02 12:05
2022. 12. 01.

„Becsajozott a család” (a kisebbik fiam megfogalmazása). Így már nem „csak” három fiam van, hanem három lányom is. Ha szűk családi körben akarunk valamit ünnepelni (és akad mit), akkor is nyolc főre kell asztalt foglalnunk.

2022. 11. 29.

Egy ötven év körüli férfi Cicciolinára hivatkozva becsmérli a női utasokat a 17-es villamoson. Sorolja, mi mindenhez nem értenek a mai csajok a pornósztárhoz képest, mintha Staller Ilona lenne számára a mérce (ő említi Cicciolina eredeti nevét is, én magamtól nem emlékeznék rá). Vele szemben ülök, de mintha nem látna, a fejét oldalra fordítva nyomja a szöveget két nőnek, akik a mobiltelefonjukba merülve állnak a kerék mellett, az arcukon kéken vibrál a fény. Nem tudom, mikor tűnnek el, csak azt észlelem, hogy a „kismagyar” pornográfiába magát egyre jobban belelovaló férfi elhallgat. Nincs kihez beszélnie. Na, most én következem, fut át az agyamon, amikor felpillantok a könyvemből. Nem mintha félnék tőle. Egy bedrogozott fiú néhány éve halálosan megfenyegetett ugyanezen a vonalon, csak mert egy pillanatra bele mertem nézni a szemébe. De ez az alak figyelemre sem méltat, továbbra is oldalra fordítja a fejét, mintha csak ott létezne számára megfelelő projekciós felület. Egyszer csak észreveszi az ablakban a képmását, és felröhög: „Ketten vagyok!” „Tudok rólad, te geci”, folytatja immár a tükörképének. „Mit bámulsz? Bebasztam, fényes nappal. És akkor mi van?”

656. [tulajdonos]: szoba-luxuskilátással2022-11-25 14:24
2022. 11. 25.

¿A dónde dan las ventanas de su dormitorio? Hová néznek a szobája ablakai? Hogy mondjuk azt, hogy a semmibe?, kérdezi Beriszló -- nem így hívják, de hasonló neve van. Hízásra hajlamos, alacsony fiú, élénk, mosolygós tekintettel. Velem szemben ül, mindig válaszra készen, akkor is, amikor nem tudja választ, csak kíváncsi rá; eddig még soha nem hiányzott, de ha egyszer nem jönne el, úgy érezném, kibillent sarkaiból a világ. ¿A la nada?, kérdezek vissza őszinte meglepetéssel (¡qué sorpresa!), nem vártam tőle ilyen választ. A tizediken lakom, vonja meg a vállát Beriszló, onnan nem látszik semmit. ¿Y el cielo? (És az ég?) ¿Y las nubes? (És a felhők?) ¿Y el sol? (És a nap?) ¿El Paraíso? (A Mennyország?) ¿Qué siginifica Paraíso?, csillan fel Beriszló szeme; a többi szót elengedi a füle mellett, vagy már tudja, mit jelentenek. Abban maradunk, hogy az ablakai minimum az égre néznek, vagy akár a Paradicsomra is, ha már a földi paradicsomok nem látszanak, de ragaszkodhat a semmihez is. Az is valami, ha másként nem „al estilo del tío” Pista Besenyő.

2022. 11. 24.

-- Úgy lásd, hogy maga döntött úgy, ahogy - kevesen választhatjuk meg a halálunkat.
-- Igen, ezzel próbálom én is vigasztalni magam (egyelőre eredménytelenül). Hogy legalább ebben szabadsága volt.

A sorsanalítikusok szerint mindent örökölt mintázatok alapján választunk: a szerelmünket, a hivatásunkat, a sikeres és/vagy értelmes életre való képességünket/képtelenségünket, még a születésünket is, a halálunkról nem is beszélve. Nem tudok -- képtelen vagyok -- napirendre térni BIG halálának körülményei felett. Hogy a kórházban egyik napról a másikra megvonták a morfiumadagját, hogy megpróbált megbirkózni a fájdalmakkal (azt hihette, lesz hozzá ereje, hiszen nyolc évesen a koncentrációs táborok poklát is túlélte), de öt napnál tovább nem bírta: kiugrott a nyolcadik emeletről. Hererák. Képtelenség. Nem a hererák. Hanem az, hogy az én BIG-em, az egykori főnököm, akitől a legtöbbet tanultam az életről, a bántalmazásmentes szigorról és az alázatos öntudatról, aki egy-két kedves, de határozott, vagy inkább: határozott, de kedves (igazából nem lenne szükség a „de”-re) mondatával helyére tudta billenteni bennem a férfiakról alkotott képemet ("animus"), vagy legalábbis nagy mértékben hozzájárult a korrekcióhoz – hogy BIG, az én kis nagyfőnököm ilyen méltatlan halált szenvedjen. Elfogadhatatlan. Még ha meg is próbáljuk belemagyarázni, hogy ő legalább választhatott. Mert választásra kényszerítették.

655. [tulajdonos]: sin-miedo2022-11-23 23:31
-- Maradjál már! Mondom, hogy nem kérem.
A nő egyik kezében egy Lipóti Pékség-feliratú barna papírzacskó, a másik kezében egy nagy falat kakaóscsiga (a belsejéből van kicsippentve – a legfinomabb rész!), a férfi keze, mint egy testet védelmező dárda keresztbe vetve a másikénak. A nő erősködik, megpróbálja a férfi szájába nyomni a kakaóscsigát, a férfi tovább hárít. Ezt sokszor megismétlik. Komoly testi küzdelem zajlik, mint egy lovagi tornán, bár a közönség elég gyér: rajtuk kívül mindössze hárman ülünk a buszon, és csak én figyelek: kíváncsian várom, ki kerül ki vesztesen a küzdelemből, kit illet a nézői szánalom. Nem akarok hinni a szememnek, amikor a férfi, ahelyett, hogy rácsapna a nő kezére, vagy elüvöltené magát, engedelmesen bekapja a szájába erőltetett falatot. És még nincs vége jelenetnek: a nő kezdi elölről. Nem értem, mi járhat a fejében. Így akar hatalmat gyakorolni a párja felett? Vagy mire megvette a kakaóscsigát, rájött, hogy ő tulajdonképpen fogyókúrázik, és ha egyedül eszi meg a szénhidrát-bombát, még jobban elhízik? Elég kövér, a férfi hozzá képest sovány keszeg, bár első ránézésre férfias látványt nyújt, sűrű, fekete szakálla van, egy rollert tart a bal kezében. A kakaóscsiga feletti küzdelmet már a megállóban elkezdték. A nő akkor még az egész süteményt tolta a férfi szájához. Na, egyél, mondja, olyan hangon, hogy felkapom rá a fejem a könyvből, amit olvasok. (H. G. Wells: A halhatatlan tűz – Száz forintért vettem a Budafoki úton, ahová kezelésre járok.)

"’Megöltem, mert az enyém volt’, hirdetik fennen bizonyos gyilkosok, mintha a józan ész, az igazságosság és a magántulajdonhoz való jog alapján a férfit valaha is megillethetné a nő birtoklása. De senki, senki, még a legmacsóbb szupermacsó sem meri bevallani, hogy félelemből ölt. Hogy a férfi a nő erőszaktól való félelmében a saját félelmét látja tükröződni, mert a félelem nélküli nő rettegéssel tölti el." -- Eduardo Galeano: La mujer sin miedo (A félelem nélküli nő).

National Geographic. Veszedelmes Afrika. Elefántcsorda. A vezér elefántbika szerepe többek között az, mondja a narrátor, hogy a bántalmazásmentes hatalmi helyzetet biztosítsa. A fiatal bikák a bennük tomboló hormonok hatására rendkívül nyughatatlanok. A tapasztalt bikák útmutatása nélkül nem tudnak mit kezdeni magukkal. A vezérbika a „tombolhatnék” első jeleinél, csírájában fojtja el a nyughatatlanok agresszív késztetéseit. Ha az orvvadászok az idősebb bikákat kilövik (ahogyan szokták), az erőszak (a szexuálisat is beleértve) elharapózhat a csordában, és egészen a szadizmusig fajulhat. Az egyik fiatal elefánt unalmában azzal szórakozik, hogy egy víziló bébit elszigetel az anyjától, és a tó iszapos részébe lökdösi. Az anyja a vízből megpróbál a fia segítségére sietni, mindhiába: a bébivíziló feje nem bukkan a felszínre. Egy másik felvételen egy magával mit kezdeni nem tudó fiatal bika az országúton feldönt egy autót, és az árokba forgatja.

A várni tudás képessége. Valamikor megvolt, most be kellene szereznünk valahol, talán egy erényboltban, ha már a stelázsinkról elfogyott. De nem kapható, hiánycikk lett belőle. Minden azonnal kell. Mindenre azonnali reakciót várunk. Ha a médián és a társas oldalakon múlna, már rég nem élnénk. A világháború, az a bizonyos „harmadik”, pár óra alatt lepörögne.

654. [tulajdonos]: los-libros-y-la-noche2022-11-17 10:24
-- Hát, akkor még egyszer minden jót – búcsúztam el tegnap a vak férfitól, miután lesegítettem a HÉV-ről a Mátyásföld-Imre utca megállónál. – Azt nem mondom, hogy viszontlátásra.
Nevet.
-- Szokták? – kérdem.
-- Hát, persze – bólint. – De én is mindig ezt mondom.
Először nem vettem észre, hogy vak, pedig volt nála pálca. Csak arra figyeltem fel, hogy felém fordítja a fejét, valahányszor el- vagy visszahúzom a táskám cipzárját, vagy amikor ki- és visszakattintom az uzsonnás dobozom tetejét. Aztán, amikor az aznap tanítandó anyagba belefeledkezve elveszítem az időérzékemet, és ijedten megkérdezem a velem szemben ülő lányt, de az nem felel, mert be van dugva a füle, és emiatt nem is látja, hogy kérdéssel fordulok feléje, meg tudná mondani, hol járunk (tényleg nem látja?), a vak férfi felel helyette (akkor már tudom, hogy az).
-- Én sem hallom jól, mint mondanak be, de azt hiszem, Sashalom következik. Utána hosszan megy Mátyásföld-reptérig, aztán röviden az Imre utcáig.
-- Ó, köszönöm, ezt megjegyzem, soha nem figyeltem még fel erre. Egy csomó mindenre nem figyelünk, mi látók.
Így kezdtünk el beszélgetni. Két éve vakult meg, fokozatosan történt, nem tudná megmondani, mióta nem lát semmit.
-- Én még látok, de bele kell bújnom a könyvbe és gépbe, folyton megfájdul tőle a nyakam.
-- Jaj, az nekem is. A számítógép előtt, amikor hallgatok valamit.
-- Hol száll le?
-- Az Imre utcánál.
-- Én is, majd segítek.
-- Nem szükséges. Elboldogulok.
Végül mégis elfogadja a segítségemet.
Borges költeménye, az Ajándékok verse jár a fejemben, amíg az esőtől csatakos avarban az egykori laktanya főépületéhez megérkezem.

653. [tulajdonos]: sospecha2022-11-10 13:36
A Granadai Nyelvi Intézetben volt egy tanárunk, aki nyelvi inzultusokból írta a doktori disszertációját. Fél éven keresztül óráról órára cifrábbnál cifrább káromkodásokra tanított bennünket. Nemcsak a „joder”-re és a „putra madré”-ra, ami alap, hanem egyéb ízes/szagos nyelvi fordulatokra is. Cigányok között nőttem fel; a „rák egye ki a szívedet” az egyik legkedvesebb fordulatnak számított, ha egy cigányasszony fel akarta villantani a mimikrijét (hogy ilyen szemérmetlen szavakat használjak). Szóval, a szemem sem rebbent, úgy hallgattam végig a nyelvi professzor kúrzusát. De amikor azt hangoztatta, hogy azért szentelte a tudományos életét a káromkodásoknak, hogy a tanítványait megóvja az inzultusoktól, gyanakodtam (sospechaba), hogy nem mond teljesen igazat.


652. [tulajdonos]: azar2022-09-26 10:26
Tegnap Halmosi Sándornál jártam az általa szerkesztett Kolumbiai antológia (Mint a vigyázó istenek arca) bemutatója kapcsán, amin lehet, hogy csak mi ketten leszünk (ismerős helyzet: nyolcadikos koromban az görög-katolikus papné osztályfőnökömmel maradtam így egyedül egy hagyományőrző úttörő-pályázat kapcsán). Csaknem egy órát csúsztam a megbeszélt időponthoz képest. Baleset volt az Alkotás úton, szabadkoztam, több megállót gyalogoltam a szakadó esőben. Sok mindenről beszélgettünk, többek között a közlekedő edényekről (annak kapcsán, hogy Sándornak van egy pálinkakitöltő szerkezete, magyar találmány, igazi hungarikum, ami a közlekedő-edények elvén működik). Nekem erről rögvest Vargas LLosa hasonlata jutott eszembe, amit a Levelek egy ifjú regényíróhoz című könyvében fogalmaz meg: „Két vagy több, különböző időben, térben vagy valóságszinten történő eseménysor, amelyeket egységes elbeszélésbe foglal az elbeszélői akarat, hogy ez a szomszédság vagy vegyülék kölcsönösen módosítsa őket, valami más jelentéssel, légkörrel, jelképiséggel stb. ruházva föl mindegyiküket, amely nem olyan, mintha egymástól függetlenül mesélnék őket. Persze nem elég az egymás mellé helyezés, attól még nem hat ez az eljárás. Az a döntő, hogy „kapcsolat” legyen az elbeszélő közelítette vagy összeolvasztotta két cselekményszál közt a mese szövetében. (…) az egység, amelyet ez az elbeszéléstechnika hoz létre azt kívánja, hogy az így kialakult epizód mindig több legyen, mint alkotórészeinek is összege.” (Mario Vargas Llosa: Levele egy ifjú regényíróhoz, Európa, Bp., 1999., 149. o.)

V. LLosa többek között Cortázar elbeszéléseire hivatkozva írja le ezt a jelenséget, ahol gyakran mitikus síkokkal toldódik meg a „realista” történet. Az Éjszaka, hanyattfekvé-ben pl. „két valóság közelít egymáshoz – a mai kórház és az ómexikói vadon-, mintegy áthatva egymást. Végül a befejezés csúcspontján – ez megint váltás, ezúttal nem csak időbeli, hanem valóságszintbeli is -- egybefolyik a két idő, hősünk már valójában nem a modern városban megoperált motorkerékpáros, hanem egy primitív moték, akinek pillanatokkal azelőtt, hogy a pap kitépi a szívét, hogy kiengsztelje vérszomjas isteneit, sejtelmes látomása támad, jövendőbeli városokkal, motorokkal és kórházakkal.” (uott. 152-153.o.)

A sziget délben-ben (ezt már én teszem hozzá, mert ez a kedvenc Cortázar-novellám), egy légiutaskísérő, miközben italokat és szendvicseket osztogat, arról álmodozik, hogy egyszer elutazik arra a görög szigetre, amely fölött a repülő pontban délben szokott elhaladni. Meg is tervezi az utat, a feltételes mód, amit az író használ, egy idő után átcsap múlt időbe (a spanyol nyelv ezt lehetővé teszi, a magyarban nehéz visszaadni a kétértelműségét), és már ott is vagyunk vele képzeletben vagy a valóságban, ezt a szöveg az olvasóra bízza; a légutaskísérő a homokos tengerpartról látja, hogy lezuhan egy repülőgép, egyetlen utas igyekszik kiúszni a partra, ő beúszik hozzá, hogy a partra segítse. A halászok csak a kiúszni igyekvő alakot látják (tehát mégiscsak képzeletbeli volt a másik valóságsík, de addigra az olvasó már be van húzva történetbe). Mindez délben történik.

Nos, amíg én Halmosival a közlekedő edényekről cseverésztem, a férjem a János kórházban feküdt. Oda szállították be a mentők, miután az Alkotás úton egy fiatal szaúd-arábiai diplomata dzsipjének farának keresztben neki szaladt. A férjemet tetőtől talpig átvizsgálták a kórházban, megállapították, hogy semmilyen belső sérülése nincs, megvédte a légzsák. Akik látták az esetet egyértelműen mellette tanúskodtak. A szaúd-arábiai diplomata unta a pirosban való ácsorgást, és az előtte álló autókat megelőzve át akart hajtani a kereszteződésen.

És én láttam a villogó lámpájú rendőrautókat, a tűzoltót is, amint egy összeroncsolódott autót lehúz a villamossínekről. És simán elsétáltam mellette. Ez nem hagy nyugodni. Hogy végig képes voltam egy másik valóságban létezni.


651. [tulajdonos]: meghívó2022-09-13 21:52
Mint a vigyázó istenek arca – Kortárs kolumbiai költők antológiája
Kötetbemutató beszélgetés a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Szeretettel meghívjuk a Petőfi Kulturális Ügynökség és a PesText közös rendezvényére, a
Mint a vigyázó istenek arca című kortárs kolumbiai antológia bemutatójára szeptember 30-án
14.00 órától a Millenáris Park D épületében, a Kner Imre teremben.

Az antológiáról és a húsz kortárs kolumbiai költő műveiről Halmosi Sándor beszélget a kötet
három fordítójával, Bakucz Dórával, Horváth Eszterrel és Vajdics Anikóval.

Helyszín: Kner Imre terem, Millenáris D épület
Időpont: 2022. szeptember 30. 14.00

650. [tulajdonos]: születés/halál2022-09-13 11:45
1998-ban alapítottam a betéti társaságomat, amit a kedvenc Borges-novellám nyomán Alef-nek neveztem el. ALEF-98 Fordító, Oktató és Szolgáltató Betéti Társaság. 24 év (csaknem negyedszázad) elteltével fel kell számolnom a cégemet. Végelszámolás. Micsoda szó! Mint a kivégzés. Fegyvert vállhoz! Tűz! Fél méter távolságból, mint Goya Május harmadika című képén a Puerto del Sol-i csata túlélőire. Hívom az ügyvédnőt, akit akkor ismertem meg, amikor (nem kevés pénzért) kötelezően társasági szerződést kellett módosítanom. Már ne az Újlipótvárosban keressen, figyelmeztet, az iroda új helyre költözött. Ma van a napja, hogy hulla lesz az Alef-ből, az Uzsoki utcában, ott, ahol 58 évvel ezelőtt születtem.

649. [tulajdonos]: búcsú2022-08-14 12:04
Apai nagymamám, Annuska, rendszeresen elvitt engem a máriapócsi zarándoklatra. Ott láttam először igazi koldust. Féllábút, félkezűt, fekélyes testűt, talán még bélpoklost is, bár fogalmam sem volt akkor még, mit jelent bélpoklosnak lenni. Egy teherautó huzatos platóján utaztam egy sereg kövér nénivel, rajtam kívül nem volt más gyerek, talán még Bogdán Jancsi és Antal Peti lehetett velünk; mindkettővel egy osztályba jártam, hittanra is együtt mentünk, Peti szegről végről rokonom volt, Jancsi miatt évekig csúfoltak az osztályban, mert óvodában egy lakodalmas előadáson, ő volt a férjem. Fáztam a teherautón, hajnalban indultunk és késő este értünk haza; Anyu a legszebb nyári ruhámba öltöztetett, mire hazaértem, a térdig érő fehér harisnyám fekete volt a füsttől és portól. Fullasztó meleg volt Máriapócson és soha nem látott, többezres tömeg. De Vajdics mamától kaptam fagyit, az jó volt; délben egy fa alatt plédet terítettünk a fűre, és rántott húst ettünk. Mézeskalácsszívet vittünk haza a szüleimnek, a húgaimnak mézeskalács-olvasót, az enyémet útközben megehettem. Az ezévi máriapócsi zarándoklat (Nagyboldogasszony-búcsú) most zajlik, ebben a pillanatban. A tévéből kell megtudnom. Énekelve olvassák fel az Evangéliumot, és tulajdonképpen az egész liturgia egy énekelt párbeszéd, mintha a földi és az égi hangok felelgetnének egymásnak. Mindig összeszorul a szívem, amikor hallom. Hiába lettem az eszemmel református, a zsigereim szerint görögkatolikus maradtam. És az is maradok, amíg a Mi atyánkban és a Hiszek egy-ben bizonyos szavakba belebotlok, mert amint helyett miképpen-t, eljön helyett eljövend-et, élők helyett elevenek-et, eltemették helyett eltemettetet-et akarok mondani.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-12-10 00:04   Napló: Hetedíziglen
2022-12-09 21:25   Napló: Sáfély
2022-12-09 21:07   Napló: Sáfély
2022-12-09 20:27   Napló: Sáfély
2022-12-09 20:06   Napló: Sáfély
2022-12-09 19:56   Napló: Sáfély
2022-12-09 12:19   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2022-12-09 12:02   Napló: Kávé, tejszín nélkül
2022-12-09 11:54   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2022-12-09 09:00   Napló: A vádlottak padján