DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37486 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 31 perce
Filip Tamás 11 órája
M. Szabó Mihály 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nyári László 2 napja
Nagyító 3 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Farkas György 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Konta Ildikó 8 napja
Szilágyi Erzsébet 8 napja
Kránitz Laura 8 napja
Ötvös Németh Edit 9 napja
Szakállas Zsolt 9 napja
Szilasi Katalin 10 napja
Kántor Zsolt 13 napja
Kosztolányi Mária 13 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
nélküled 4 órája
az utolsó alma 5 órája
Gyurcsi 7 órája
EXTITXU-UXTITXE 7 órája
mix 7 órája
Hetedíziglen 8 órája
Baltazar 21 órája
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
törmelék 2 napja
történések 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
argumentum 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2021-01-18 20:01 Összes olvasás: 32971

Korábbi hozzászólások:  
710. [tulajdonos]: nem-csak-a-színük2021-01-18 15:08
Kiss Tibinek sem lakik énekes madár a torkában. De egy fokkal jobb hangja van, mint Varga Liviusnak. A hangszínük is más. A téma ugyanaz.


709. [tulajdonos]: csak-a-színe2021-01-18 14:28

708. [tulajdonos]: ...2021-01-18 12:57
Beney Zsuzsa: Szerpentin

Fölfelé vezet-e a hegytetőn
emelkedő templomhoz és azon túl?
Vagy onnét le, a völgyek sűrűjén át?
Az álmokban nincs irány, mint idő sincs,

és a térnek is csak híg képzete.
De a képzet megrajzoltabb a térnél,
de a lazúros, áttetsző színek
teltebbek napvilági önmaguknál.

Illékony létüknél durvább anyagból
szőtték a vásznat, mely megtartja őket.
A hajnalok fényén még átdereng
az éj és a sötét kettős spirálja.

707. [tulajdonos]: ...2021-01-17 12:52
Beney Zsuzsa: Öltések

Ki milyen öltésekkel fűzi össze
A bársonyosan sötét éjszakát,
A fakó halált és az ismeretlen
Istent, a lét határán létezőt?

Ha egyre nézünk, lent a szemfenéken
Rögtön a másik tolakszik elé.
Áttetsző látvány, egymásba kavargó.
Talpunk alatt úgy hullámzik a tér,

Mint tengeráram: vagy kép, vagy valóság.
Mióta élünk e hármas burok
Pulzál körülöttünk, megfojt, elenged.
A nemlétbe se menekülhetünk.


706. [tulajdonos]: ...2021-01-16 22:23
Beney Zsuzsa: És lett

Itt élünk az anyag és a tükör
között a virtuális levegőben,
keskeny résben, mi mind, megfoghatatlan
tükörképek, csak síkban létezők.

Mégis, mintha elnyúlnának a testek
hátra, a szivárványként csillogó
kiterjedésbe. Úgy, mintha a formák
lassanként bomlanának ki a lélek

láthatatlan, létből és semmiből
kikevert ködéből. Mintha a rajtunk
átható fény árnyékká tömörülne.
Saját árnyékunk fáj. Ez a Teremtés.

705. [tulajdonos]: szembejött2021-01-16 20:54
https://ligetmuhely.com/liget/oshonos-kisebbsegek-menekultek-menedeket-kerok-migransok/

704. [tulajdonos]: tiszteletreméltó-költészet2021-01-16 18:06
Beney Zsuzsa

703. [tulajdonos]: Nemes Nagy Ágnes2021-01-15 10:11
A szörny

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.
Hullámzik déltől hajnalig,
virágot öntöz, fényt sodor,
s a mélyén lent egy szörny lakik.

Szelíd kis szörny, dícséretes,
a partra néha, félve jár,
körülnéz, iszik, hunyorog,
s kidugott hassal álldogál.

De mostanában szomjasabb.
Jön, s a száján a sűrű lé,
a sűrű holdas éjjelen
mint holdfény csordul kétfelé.

S mostanában el is hízott,
liheg a csuszamlós kövön,
de önlegyőző szorgalom
nyugtalanítja: egyre jön.

S így gyakran hallom éjszaka
ahogyan illik, nyög, hereg,
s csukladozva a szortyogó,
növő iszapban hentereg.

A női táj

Oly engedékeny, lágy e tájék,
simítható és bontható.
Térde között kíváncsi sikló
villódzik át: a nagy folyó.

Sokezer év dicsérte lággyá
a sűrű völgyet, dús hegyet –
zavartan állok, nézelődöm:
e női tájban mit tegyek?

A Balti-tenger mossa lábát,
haját a tyrrheni-habok,
de mégis síma köldökénél
egy másik tájra gondolok:

hol teknősbékákat nevelnek,
hol minden magasabbra nő,
hol óriási kaktusz-ágról
vörös virágot szív a hő,

a kölykök szúnyogon repülnek,
hol vág a sás és vág a fény,
hol minden éles, mint az elme,
s minden meleg, mint egy növény,

s estefelé a fák moháján
a méznél sűrűbb méz csorog,
s a tóban térdemig csobognak
a langyos, zöldes csillagok,

s az iszapnál forróbb iszapban
álmában szortyan, túr a rák –
s kinyílik vállamon a szellem,
mint jóllakott virág.

A visszajáró

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.

És kinéztem az ablakon.
És láttam: ferdén hull a pára,
nagy, égi fűz lógatja ágát
az esti rét sötét tavába,
és kinéztem az ablakon,
és volt szemem. És volt karom.

Most széklábak körül lakom.
Minden tárgynak térdéig érek.
Akkor vállal vágtam a térnek.
S mennyi madár volt. Mennyi tér.
Mint egy szélfújta lángfüzér
szirmai, tépve és lobogva
szálltak, rajokban sustorogva,
egy dobbanással szerterántva,
mintha egy szív madár-szilánkra
pattanna szét, repülne szét –
ez volt a tűz. Ez volt az ég.

Elmegyek. A padlólapot
ujjal érintgetném, ha tudnám.
Alacsony léghuzat, az utcán
húzódom. Nem vagyok.

702. [tulajdonos]: Nemes Nagy Ágnes2021-01-15 09:51
A szörny

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.
Hullámzik déltől hajnalig,
virágot öntöz, fényt sodor,
s a mélyén lent egy szörny lakik.
Szelíd kis szörny, dícséretes,
a partra néha, félve jár,
körülnéz, iszik, hunyorog,
s kidugott hassal álldogál.
De mostanában szomjasabb.
Jön, s a száján a sűrű lé,
a sűrű holdas éjjelen
mint holdfény csordul kétfelé.
S mostanában el is hízott,
liheg a csuszamlós kövön,
de önlegyőző szorgalom
nyugtalanítja: egyre jön.
S így gyakran hallom éjszaka
ahogyan illik, nyög, hereg,
s csukladozva a szortyogó,
növő iszapban hentereg.

A női táj

Oly engedékeny, lágy e tájék,
simítható és bontható.
Térde között kíváncsi sikló
villódzik át: a nagy folyó.
Sokezer év dicsérte lággyá
a sűrű völgyet, dús hegyet –
zavartan állok, nézelődöm:
e női tájban mit tegyek?
A Balti-tenger mossa lábát,
haját a tyrrheni-habok,
de mégis síma köldökénél
egy másik tájra gondolok:
hol teknősbékákat nevelnek,
hol minden magasabbra nő,
hol óriási kaktusz-ágról
vörös virágot szív a hő,
a kölykök szúnyogon repülnek,
hol vág a sás és vág a fény,
hol minden éles, mint az elme,
s minden meleg, mint egy növény,
s estefelé a fák moháján
a méznél sűrűbb méz csorog,
s a tóban térdemig csobognak
a langyos, zöldes csillagok,
s az iszapnál forróbb iszapban
álmában szortyan, túr a rák –
s kinyílik vállamon a szellem,
mint jóllakott virág.

A visszajáró

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.
És kinéztem az ablakon.
És láttam: ferdén hull a pára,
nagy, égi fűz lógatja ágát
az esti rét sötét tavába,
és kinéztem az ablakon,
és volt szemem. És volt karom.
Most széklábak körül lakom.
Minden tárgynak térdéig érek.
Akkor vállal vágtam a térnek.
S mennyi madár volt. Mennyi tér.
Mint egy szélfújta lángfüzér
szirmai, tépve és lobogva
szálltak, rajokban sustorogva,
egy dobbanással szerterántva,
mintha egy szív madár-szilánkra
pattanna szét, repülne szét –
ez volt a tűz. Ez volt az ég.
Elmegyek. A padlólapot
ujjal érintgetném, ha tudnám.
Alacsony léghuzat, az utcán
húzódom. Nem vagyok.

701. [tulajdonos]: USA2021-01-15 09:25
https://utazenehez.hu/tag/usa


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-18 20:17   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-01-18 19:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Vajdics Anikó Igeragozás
2021-01-18 19:37   Napló: Zúzmara
2021-01-18 18:05   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2021-01-18 16:42   Napló: nélküled
2021-01-18 15:08   Napló: az utolsó alma
2021-01-18 14:28   Napló: az utolsó alma
2021-01-18 13:45   Napló: Gyurcsi
2021-01-18 13:11   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2021-01-18 12:57   Napló: az utolsó alma