Hogy megtakarítsam a keresgélést, Luther Márton mondása így hangoznék magyarul: "Akkor is elültetném az almafámat, ha [biztosan] tudmám, hogy a világ holnap a darabjaira hull szét."
"A szénégető is meglátta a királyfit, s így szólt rekedten: Mondj egy átkot gyorsan! Nőjön be az orra luka! vágta rá a királyfi. Köszönöm! mondta a szénégető. Majd a kemence szájához fordult és bekiabálta: Nőjön be az orra luka! Majd ezután a kormos képű szénégető széttárta a karját, felnézett az égre, s nagyot sóhajtott. Valami baj van? kérdezte a királyfi. Van! Van! Van! vakkantotta a szénégető. És ezért átkozódtál! állapította meg a királyfi. És ezért átkozódtam! ismételte a szénégető, még mindig az eget nézegetve. És mi az a baj? kérdezte a királyfi. A szénégető lassan lefelé fordította a képét, az égről a királyfira. Ebben a vacak, rozoga országban nem lehet gyufát kapni! mondta megvetően. És ez a baj! bólogatott a királyfi. Nem! vakkantott megint a szénégető. Az a baj, hogy nekem sincs gyufám! De még nem is ez az igazi baj! Az igazi baj az, hogy kialudt a tűz a szénégető kemencében! És csak most következik a gyufa! Mert nincs gyufám! Egy szál se! Vagyis nem tudod meggyújtani a tüzet! állapította meg a királyfi. Látom, jól vág az eszed! helyeselt a szénégető. Vagyis nem tudom meggyújtani a tüzet! Volt tűz, nincs tűz, fuccs! Hm, hm! hümmögött a királyfi. He? hegyezte a fülét a szénégető. Hát esetleg tudnék segíteni! kezdte a királyfi. Nosza! biztatta a szénégető. Aztán van-e aranyad? kérdezte a királyfi. Aztán van-e gyufád? Esetleg öngyújtód?! kérdezte vissza a szénégető. Ha lesz arany, lesz tűz! mondta titokzatosan a királyfi. Ha lesz tűz, lesz arany! válaszolta a szénégető. A királyfi kinyújtotta a jobb kezét. Itt a kezem, nem disznóláb, csapj bele! Tíz arany! A szénégető belecsapott a kinyújtott tenyérbe. Öt arany! Nincs több! A királyfi megrázta a szénégető füstös kezét, s ezt mondta: Ha nincs több, hát nincs! Öt aranyért is kiégetem a szenet! Ide vele! A szénégető az inge derekából elővett egy bőrzacskót, a bőrzacskóból kiszámolta az öt aranyat. A királyfi barátságosan rámosolygott a kormos képűre, s ezt mondta: A legjobb lenne, ha elmennél egy kicsit sétálni! Miért?! kérdezte a szénégető gyanakodva. Nehogy megijedj! Aztán majd rosszat álmodsz! A szénégető kidüllesztette a mellét. Te még nem ismersz engem! Én nem ijedek meg senkitől! Még a hétfejű, tizennégyfülű, kétszáznegyvennégy fogú sárkánytól sem! Ekkor Süsü letette a sziklát, amit álcázásként rakott maga elé, s finoman megkocogtatta a hencegő szénégető vállát. Hidd el, mégiscsak jobb lesz, ha arrébb mész! De még a szénégetőnek állt feljebb! Dühösen felmordult: Hé, te! Ne taszigálj! Majd megfordult, hogy megnézze magának a taszigálót. A szeme fennakadt, a szája tátva maradt. Jaj, egy sárkány! ennyit tudott csak kinyögni, s teljes hosszában elvágódott a földön. A királyfi rosszallóan megcsóválta a fejét, Süsü pedig ijedten ezt mondta: Jaj, elájult! Vizet! Körülnézett, s meg is látott egy nagy dézsa vizet. Fogta, s a földön fekvő szénégető nyakába zúdította. A szénégető megrázta a fejét, felült egy kicsit, s dühösen ezt mondta: Tüzet! Nem a vízért fizettem!"
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
