Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak, azt tiszteltük volt liberalizmusnak; ha virágnyelven küldtek el a francba: a Repression átment Toleranz-ba. Túl az Oderán, innen az Uralon szerveződik a rémönuralom, a trafikokban rágógumibot – prefogyasztói világállapot. S mert mindez csak kritikailag tetszik, tituláljuk kommunának a kreclit? S ezentúl kritikailag kúrunk, míg tűri személytelen kult-Úrunk? Te a politikai szférát transzcendáltad – én még mindig csak tartom itt a számat. S mert minden megy szét, és gyűlölni fáradt vagyok, csupán álmatagon utállak. Nebich. Vollendete Sündhaftigkeit! A jövő – bízom – mindkettőnket ejt, orrontja majd, hogy alle beide stinken, s egyformán: összefügg mindennel minden – s egymást alázza: aljas düheink, nemes huzavonáink – mint a fing: gyötrelmesek és nevetségesek – – – szerelmek bántanak minket s szelek, ezért szellentem e széljegyzetet, verssoraim a görcsölő belek.
Hajlamos vagyok (majdnem) egyetérteni az idézetben írtakkal. Létezik azonban egy másik tény, mégpedig az, hogy bármiről, amit egy személy vagy egy tömegtájékoztatási eszköz tényként tár elém, csak egyfajta módon tudok tudomást szerezni: a saját, személyes érzékszerveimen keresztül. És az első tényközlést "hiába" erősítik meg más személyek vagy más fórumok, ezek a megerősítések is csak az érzékszerveimen keresztül juthatnak a tudomásomra.
Hogy aztán a fentiekből ki milyen következtetést von le, az már nagyon eltérő lehet. Egyesek számára ez a felismerés vezethet a tudás felől a hit felé, mások teljesen eltérő konklúziókat vonhatnak le. Arról viszont, hogy ezt megtették, egyedül és kizárólag csak a személyes érzékszerveimen kerestül értesülhetek. Kezd a kígyó (amelyet a keblemen melengettem) a saját farkába harapni...
"Ki dönti el, hogy mit, mikor és miért közöl tényként? Kinek a kezében összpontosulnak a létezés tényszerűsítésének technikai eszközei? Ki állítja elő és ki szállítja a tényeket? Hiszen nem mindenki hitelesített tényszállító. Mindenkiből lehet viszont szállítható tény. A nyilvánossá válás előfeltétele, hogy valami tény legyen. Csakhogy éppen a nyilvánossá tétel ruház fel valamit a tény isteni létrangjával és léterejével. A tény - a nyilvánosság istene. Istenként tisztelik, Istenként imádják. A tények előtt meg kell hajolni, le kell borulni. A tényekben hinni kell. Mert csak hinni lehet. Fölfoghatatlanok ugyanis. Túl vannak ezen a világon. Transzcendens létezők. Hiszem, mert tény. Credo, quia absurdum est."
http://www.litera.hu/hirek/teny-es-valo (Vigyázat: a Google szerint "Nem biztonságos" hely.)
"Mindig tisztán fogok emlékezni rá, mert egyszerűen és dibdáb körülményektől mentesen esett meg a dolog. Irene éppen kötött a szobájában, este nyolc óra volt, és hirtelen eszembe jutott, hogy felteszem a tűzre a mate-teás kannát. Végigmentem a folyosón, egész a félig nyitott tölgyfa ajtóig, s ott befordultam a konyhához vezető kanyarba, amikor neszt hallottam az ebédlőből vagy a könyvtárszobából. Bizonytalanul és tompán hallatszott a zörej, mint amikor egy szék felborul a szőnyegen, vagy egy elfojtott beszélgetés sustorgása hallik. Ugyanakkor vagy egy pillanat múlva meg is hallottam a suttogást, a folyosó végén, mely azoktól a szobáktól egészen az ajtóig húzódott. Az ajtóhoz ugrottam, mielőtt még késő lenne, nekitámaszkodtam, és hirtelen bezártam; szerencsére a mi oldalunkról volt betéve a kulcs, s azonkívül a nagy reteszt is rátoltam, hogy biztosabb legyen. Kimentem a konyhába, megmelegítettem a teáskannát, s amikor visszatértem a tálcával, azt mondtam Irenének: – Be kellett zárnom a folyosó ajtaját. Elfoglalták a hátsó traktust. Leejtette a kötést, és rám nézett azzal a komoly, fáradt szemével. – Biztos vagy benne? Bólintottam. – Hát akkor – mondta, és újra felvette a kötőtűket – ezentúl ezen az oldalon kell laknunk. Én nagy figyelemmel készítgettem a mate-teát, de ő még egy darabig nem kezdte el újra a munkáját. Emlékszem, akkor egy szürke mellényt kötött; szerettem azt a mellényt."
Egyetértek az interjú alanyával. Én itt a Dokkon megszólaltam már közéleti kérdésekben, de rendszerint kaptam a pofámra. Általában olyanoktól, akik egyébként minden(ki)be beleszólnak (-szállnak)... ;-)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
