DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2805 szerző 36091 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Varró Dániel
  Szösz néne
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Halfogás II.
Farkas György: Tűzvész után
Köves István: Ez újrahasznosított hazában
Gyurcsi - Zalán György: szombati rutin
Czékmány Sándor: apokrif látomás
Tóth Gabriella: A bevándorló
Tiszai P Imre: Négy-negyed (2)
Petz György: Én fehér zászlóm
Vezsenyi Ildikó: Hetedik napon
Ötvös Németh Edit: premier ( 3. utolsó, javított változat)
FRISS FÓRUMOK

Aranyi Gábor 8 perce
Bara Anna 21 perce
Kosztolányi Mária 2 órája
M. Szabó Mihály 4 órája
Tiszai P Imre 4 órája
Vezsenyi Ildikó 5 órája
Zsuzsanna Grande 6 órája
Wesztl Miklós 18 órája
Szilasi Katalin 18 órája
Nagyító 20 órája
Ötvös Németh Edit 21 órája
Szilágyi Erzsébet 22 órája
Petz György 22 órája
Farkas György 22 órája
Iványi Mónika 23 órája
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Markovics Anita 1 napja
Dezső Ilona Anna 1 napja
FRISS NAPLÓK

 N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
Jó, ha a vége jó 1 órája
mix 3 órája
fa világa 4 órája
Hetedíziglen 12 órája
Kicsi Ólomkatona 14 órája
történések 17 órája
Baltazar 17 órája
nélküled 18 órája
Játék backstage 1 napja
leállósáv 1 napja
Zúzmara 1 napja
Juli 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 1 napja
DOKK estek 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2019-04-25 13:51 Összes olvasás: 14472

Korábbi hozzászólások:  
363. [tulajdonos]: pontifex-oppositorum2019-04-08 17:05
Franz Kafka: A híd

Merev voltam és hideg, híd voltam, szakadék fölött. Innen a lábam ujja, onnan a kezem fúródott a morzsalékos agyagba, megkapaszkodtam jó erősen. Kabátom két szárnya verdeste oldalam. Pisztrángos patak lármázott lenn a mélyben. Hegymászó sose tévedt ide az úttalan magasba, a térképek még nem jelölték a hidat. Így feküdtem, és vártam; várnom kellett. Híd még a világon soha másképp meg nem szűnhetett hídnak lenni, csak ha beszakadt.

Egyszer estefelé - az első volt-e, az ezredik este-e, nem tudom - gondolataim zavarosan keringtek, mindig körbe-körbe. Nyári este, sötétebben zúgott a patak, s akkor férfilépteket hallottam! Felém, felém. Feszülj, híd, készülj, korlátja-nincs gerenda, tartsd meg jól a benned bízót. Lépteinek bizonytalanságát egyenlítsd ki észrevétlen, ám ha meginogna, tárd fel igazi lényed, s repítsd, mint egy hegyi isten, biztos partra. Jött, megkopogtatott botja vashegyével, majd felemelte kabátom két szárnyát, és elrendezte rajtam. Borzas üstökömbe túrt a bothegy, s míg ő bizonyára vad rémülettel nézett körül, ott is hagyta sokáig. Akkor azonban - éppen róla álmodtam hegy és völgy fölött - páros lábbal testem közepére ugrott. Vad fájdalom rándított össze, öntudatlanul. Ki lehet az? Gyerek? Álom? Útonálló? Öngyilkos? Kísértő? Pusztító? És megfordultam, hogy láthassam. Megfordul a híd! Még meg se fordultam, s már hulltam, hulltam, és már ott hevertem szétszaggatva és felnyársalva a hegyes köveken, melyek mindig olyan barátságosan bámultak rám a rohanó vízből.


Olvasói hozzászólások nélkül
362. vajdics: ...2019-04-06 16:15
"A költő: pillanatmegállító gép." (Petri György)

361. [tulajdonos]: ...2019-04-06 14:45
Jorge Luis Borges: Egyszerűség (Haydée Lange-nak)

A gyakran és odaadással
forgatott könyv engedelmességével
nyílik ki a rácsos kertkapu
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál magának.
Nincs szükség nagy szavakra,
felvágni ezzel-azzal;
itt mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.

Somlyó György

360. [tulajdonos]: két hallgatás-közt-a-horog.2019-03-29 13:29
Rónay György: Halak

1.
A víz alatt, a víz alatt
hallgatnak lenn a hűs halak.
Nézik a kék vízáradást
és hallgatják a hallgatást.
Mert a hal sűrű szálkaváz
köré rakódott hallgatás.
Mély, kocsonyás csönd, mit a hal
páncélos pikkelye takar.
És ha lefejted a pikkelyét,
halpénzek hullnak szerteszét,
hullnak a halcsönd pénzei:
hártyává száradt könnyei.

2.
A víz alatt, a víz alatt
hallgatnak lenn a hűs halak.
Vakon bámul ki pikkelyük
páncéljából bús halszemük.
Fogatlan szájuk kis, kerek
buborékokat ereget.
Száll buborékra buborék:
ez a vízmélyi halbeszéd.
Fölszínre buggyan gyöngyözőn,
s megsemmisül a levegőn,
az ég alatt, a víz felett
a gyöngyöző halüzenet.

3.
Hallgatnak bölcsen a halak
a víz alatt, a víz alatt.
A víz fölött ül a halász,
és ő is csupa hallgatás.
Két hallgatás közt a horog.
És nem mozog. És nem mozog.
Végén a légy: fekete pont.
És nézi lenn a szürke ponty.
Fönn meg a halász a botot.
És nem mozog. És nem mozog.
Hajnaltól délig és tovább,
nézik egymást a horgon át.
A víz fölött s a víz alatt:
hal halászt s halász halat.
És lassan nem is tudni már,
kit várnak, s ki az, aki vár:
halászt hal, vagy halász halat,
a víz fölött, vagy víz alatt,
s a mozdulatlan horgon át
melyik nézi a másikát.

4.
Mikor hold süti a tavat,
táncolnak néha a halak.
Karcsú testtel a víz alatt
cikázva föl-le siklanak.
Áttetszik ezüst pikkelyük,
s lüktet alatta halszivük.
Csillámló, piros halszivek
szikrái szántják a vizet.
Villannak itt, villannak ott.
gyors, vízalatti csillagok.
Kering a hal-csillagvilág,
és néha egy-egy hal kivág
s megfürdeti a holdas éj
csorgó tejében pikkelyét.

359. [tulajdonos]: az-ördög-vigyen-el-engem2019-03-29 12:31
Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás


Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparosok; - : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnytalanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a biztonság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot.
Nem lett belőlem angyalka, szelíd, pendelyes, szöszi, ki ott lebeg a világ minden lebegő pallója fölött, hogy vízbe ne pottyanjon senki szelíd, szöszi, kicsi édes,
óvja őket a túl sok fagyitól, elhallgatja előlük az angyalgyártás kis- és nagyipari módszereit, estente mesét mond arról, hogy a Sárkánynak mind a hét feje tökkelütött, és különben is a Sárkány csak arra jó, hogy levágják neki mind a hét fejét,
mert, tudjátok, gyerekek, e világon csak a Sárkány mulandó. Elég ennyit tudnotok a mulandóságról.
Sem angyalka, de láng-pallosú kerub se lettem. A lángszórót már a Paradicsomban sem szerettem,
pedig ott még mily kezdetleges vala! Nagyjából nem volt célja egyéb,
mint a sarki rendőrnek: pirosra állítani a lámpát. Nos hát, nem lettem sarki angyal,
s az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.

Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen, kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen, B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy az a Sárkány nem is olyan tökkelütött, s azt se higgyétek, hogy Meseország valami különös világ, mindennapi dolgok történnek ott is,
tegnap például vekkerszínű strandfelhő úszott a palatetőn s a walesi hercegérsek elsőszülött fia szinkrofazotront szült egy okker éjszakán, de mire megjöttek a mentők, elfolyt már a nehézvíz,
és képzelje, Mrs. WHO, három órát álltam sorban kapcabetyárbecsületért és mire odaértem, elfogyott,
ezenkívül egy washingtoni milliomos 200 000 dollárért megvette Ferenc Jóska Rhesus-faktorát, de egy gengszterbanda kilopta belőle a golyóscsapágyakat, hát nem egy bosszúság?
Pedig én hittem a pápa csalhatatlanságában, míg ki nem derült, hogy folliculinnal üzérkedik!
Alukáljatok, kislányok, kisfiúk, nem történt semmi különös, nincs semmi baj, mindezt csak úgy mondtam, mert épp eszembe jutott, bukórepülésben, a huszadik század közepén,
mert nem lettem angyal, az ördög vinne el engem; egyetlen tudományom: az élveboncolás,
nézzétek ezt a ronda tetemet. Az enyém. Élő tetem, igen. Hagyjatok békét a logikámnak.
Kecsesen megemelem koponyatetőm, nézzétek ezt a kopasz agyvelőt, hogy megkérgesedett, pedig még csak pár millió éves,
s hogy elkérgesedett! mennyi mindent kibírt, a nyavalyás, mennyi mindent kibírt, ami - nem vele történt! Tudjátok-e,
hogy e pár millió év alatt hányszor fordult elő,
hogy minden becsületes embernek meg kellett volna őrülnie! Ne csodálkozzatok a primitív törzseken, melyek szentnek tartották az őrülteket. Hát nézzétek e kérges, e becstelen agyvelőt, kislányok, kisfiúk, s okuljatok. És
angyalkát egyet se lássak köztetek! Angyalkát, szöszit, szelídet, gyolcspendelyűt, tollseprű-szárnyút, sztaniol-glóriásat,
és hagyjuk a sárkány-mesét, és nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprűszárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcs-pendelyes, hercig, kicsi édes,
énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón-vakmerő erejével zuhantam ide,
énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", csak ennyit mondjatok:
"szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat gázkamrába küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villamosszékbe ültetni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat arcul köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra atombombát dobni, mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint tenmagadén" - :
csak ennyit mondjatok, és akkor, bizony mondom, hiszek néktek,
én, az ördögöcske, aki zuhantam, kényszerleszállást végeztem itt, közöttetek, ezen a rögös, sziklás, gödrös, ismeretlen terepen, kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni.

Van egy jó barátom, vízirigó az illető,
megtanított, hogyan kell rohangálni az árban, kicsipegetni mohos kövek alól
a mindennapit. Neki, lám, eszébe sem jutott,
hogy lehetett volna angyalka, édes,
mennyei dolgokban járatos,
s megtaníthatott volna arra is például, hogy rövidebbre tördeljem e sorokat, s akkor
nem kellene alábirizgálnom oly sok mohos követ.
Tudjátok, ha én ember volnék,
ember, ki arra kényszerült, hogy a világtörténelem leghosszabb századában éljen
(leghosszabb, pedig még háromnegyede se telt el),
ha ember volnék, mondom,
szereznék egy talajgyalut, hogy kényelmes leszálló-pályát készítsek eljövendő kényszerleszállóknak.
Meg aztán ki tudja, milyen magasra jut el egy-egy gyaluforgács?


358. [tulajdonos]: óvatosan-azzal-a-fejszével!2019-03-28 13:33

357. [tulajdonos]: koncert-közben-sose2019-03-28 12:50

Olvasói hozzászólások nélkül
356. vajdics: jav.[tulajdonos]: levél2019-03-28 10:10
nem jelenttetted meg

Olvasói hozzászólások nélkül
355. vajdics: jav.[tulajdonos]: levél2019-03-28 09:12
eltüntettél

354. [tulajdonos]: levél2019-03-28 09:11
Kedves Pálóczi Antal! (2019. március 28.)

Nem jelentetted meg két nappal ezelőtti üzenetemet. Reménykedtem, hogy azért megérted, ami benne foglaltatik. A Nagyítóba legutóbb beírt megjegyzésed arról árulkodik, hogy kötöd az ebet a karóhoz a „vacsora felolvasás nélkül” ügyben. Jelenjen meg tehát mégis az az üzenet, amit te nagyvonalúan eltűntettél, hogy tovább hazudhass magadnak és a világnak.

Üdvözlettel: Vajdics Anikó

Kedves Antal! (2019. március 26.)

Úgy emlékszem, megírtam már neked a nyáron is a versegyházi találkozó után: volt felolvasás. Kb. két órán keresztül. Kanonizált költők kevésbé ismert verseivel kezdtük, aztán ki-ki a sajátjával folytatta. És képzeld, ezt úgy csináltuk, hogy közben játszottunk is: ki hogyan fejezné be ezt vagy azt a verset? Azóta sem tudjuk abbahagyni.

Nem tudom, miért kell azon lovagolnod hónapok óta, hogy közben, amikor megéheztünk, meleg ennivalót is magunkhoz vettünk. Az egész napot ott töltöttük, miért kellett volna éheznünk? A jó költő hagyományosan koplal?

Képzeld, rétes is volt! Hepp Béla hozta, ha jól emlékszem. Életemben olyan finomat nem ettem. Mégis inkább a versekre emlékszem, amelyek igenis elhangoztak. Le kellene már szállnod erről a témáról. Nem azért mert mindenkit zavar, hanem azért, mert tévedésre épül a kiabálásod. Arra kérlek, ne ragaszkodj tovább ehhez a tévedéshez, akkor sem, ha emiatt le kell mondanod egy képzelt "ütőkártyádról".

Ha jól sejtem, a működésedet ismerve, a levelem csak olaj lesz a tűzre. De mi lenne, ha azúttal meglepnél, engem is és a többi olvasót is, és elegánsan elismernéd, hogy a felolvasást illetően tévedtél. Az ilyesmi képes tisztelet kiváltani. Próbáld ki!

Üdvözlettel: Vajdics Anikó


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-28 09:15 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-04-25 13:54   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-04-25 13:06   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 13:05   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 12:49   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-04-25 12:48   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-04-25 12:34   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-04-25 12:02   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:30   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:30   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:29   új fórumbejegyzés: Bara Anna