Szenzációs... Miközben az igazi páros nem a Garas-Kern (persze nagyon jók), hanem Sándor Pál és Garas Dezső. Minden közös filmjük felejthetetlen. És sajnos már jó ideje nincsen új... :-(
A gyakran és odaadással forgatott könyv engedelmességével nyílik ki a rácsos kertkapu, s a tekintetnek odabent meg se kell állapodnia a dolgokon, már rég megrögződtek az emlékezetben. Ismerem itt a járást és a lelket és azt a közös tolvajnyelvet, amit minden kis csoport kitalál magának. Nincs szükség nagy szavakra, felvágni ezzel-azzal; itt mindenki jól ismer körülöttem, ismerik gyarlóságaim, gátlásaim. Ez a legtöbb, amit elérhetünk, ami talán lehozhatja a Mennyet: nem a csodálat, nem a diadal, csak az, hogy egyszerűen elfogadnak a tagadhatatlan Valóság részéül, mint a köveket vagy a fákat.
Fazekas Károly tanulmányát olvasom. Címe: „Tisztesség, empátia, közgazdaságtan”. Alapvetően Adam Smith közgazdasági nézeteit ismerteti, méltatja. Szó esik benne a „sweet talks”-ról, a szíves beszédről, az emberek cselekedeteinek gyengéd ösztökéléséről az elszabadult indulatok, az ökölrázás, az ordibálás helyett.
„Nem kétséges, hatalmas erőt jelenthet számunkra a hősi morál. Önfeláldozásra, saját érdekeinkről való megfeledkezésre késztethet bennünket, olyan szimbolikus alkotások létrehozására mozgósíthat, mint a fenséges középkori katedrálisok vagy a rajongás jelenkori rituáléinak és az önkívületnek teret adó arénák és futballstadionok. A csillagórák után jönnek a szürke hétköznapok. Mit teszünk, ha nem találjuk a helyünket a piacgazdaság szürke és piszkos mindennapjaiban? A nagygyűléseknek, istentiszteleteknek, futballmeccseknek egyszer végük van, és az emberek hazatérnek dolgaikat intézni. A mindennapokban derül ki, valóban működőképes-e és sikeres-e a rendszer. Pusztán a szükségesnek tartott intézmények megléte még nem jelenti azok hatékony működését. A legitimitást, a működőképességet, a hatékonyságot a társadalmi ökoszisztéma egésze adja meg, és ebben döntő jelentősége van a kommunikációnak, a rábeszélésnek, McCloskey szavaival a szíves beszédnek. Adam Smith újra és újra arra figyelmeztet bennünket, hogy a dolgok jobbra fordítása nem a csatamezőn dől el, nem mások legyőzésén, nem saját akaratunk másokra erőltetésén múlik, hanem a szabad emberek gyülekezetének egymással való folyamatos párbeszédén.”
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
