Viszketés

Mennyi mindene tud viszketni egy embernek, csak úgy, különösebb ok nélkül, tegnap este tudtam meg, végigdőlve a matracon, azon tűnődve, (és remenytelenül), milyen könnyű elveszíteni életünk fölött a kontrollt, elég hozzá néhány ágyi poloska, és az ágyad, a nyugalmad, az álmod, az úgynevezett irányítás - minden elveszett, mintha sose lett volna, az én esetemben, mondjuk, tényleg sose volt, így feküdtem a sötétben, kiszolgáltatva magam, a jó meleg húst és vért, én, a csali, az etetésre  szánt élő állat, várva sötét búvóhelyeikről előmászó ostoba szörnyetegekre,
este tíz óra volt, csak és már, a fiam tizedik születésnapja.
Nem lehettem a fiammal tizedik születésnapján. De kaptam a Messengeren képet róla, a tortáról és a gyertyákról is.
Magam alá lepedőnek végül két vastag falú, fekete szemeteszsákot terítettem.
Nyitva volt az ablak.
Arra gondoltam, be kellene csukni, nehogy álmomban kiugorjak rajta.
Azután elaludtam.
Reggelre kelve nem találtam magamon csípéseket.
Még néhány éjszakát kell kibírni, az már bizonyíték! - gondoltam.
De mire? - gondoltam.
Minek?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-14 14:36:28
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-14 15:05:31