A Nap feltá



Szárnyak nélkül jött a tél,
hamis-arany lett a nap,
az utca lassú dobogás.
Fák mélyalvásban,

az emlékezetkiesés majd
jól fog jönni feltámadás után.
Ismeretlen arcok az avarban,
korhadó idők visszhangja.

Nincs magyarázat az évszakra,
kevesen beszélnek a tavasz nyelvén.
Egy hajnali részegségből előhívható,
mert józanul sokkal jobban fáj.

Ha virágzik az asztal és nincs mit enni,
a körben ülők feltámasztják a Napot.
Az összeért kezek között univerzumok
kacsintanak, téli óceánon elveszett az útirány.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-02-16 08:12:54
Utolsó módosítás ideje: 2025-02-16 08:12:54