DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2805 szerző 36091 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Varró Dániel
  Szösz néne
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Halfogás II.
Farkas György: Tűzvész után
Köves István: Ez újrahasznosított hazában
Gyurcsi - Zalán György: szombati rutin
Czékmány Sándor: apokrif látomás
Tóth Gabriella: A bevándorló
Tiszai P Imre: Négy-negyed (2)
Petz György: Én fehér zászlóm
Vezsenyi Ildikó: Hetedik napon
Ötvös Németh Edit: premier ( 3. utolsó, javított változat)
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 15 perce
Bara Anna 23 perce
Aranyi Gábor 33 perce
Kosztolányi Mária 3 órája
M. Szabó Mihály 4 órája
Tiszai P Imre 5 órája
Vezsenyi Ildikó 5 órája
Zsuzsanna Grande 6 órája
Wesztl Miklós 18 órája
Nagyító 21 órája
Ötvös Németh Edit 22 órája
Szilágyi Erzsébet 22 órája
Petz György 22 órája
Farkas György 23 órája
Iványi Mónika 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Markovics Anita 1 napja
Dezső Ilona Anna 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 9 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
mix 4 órája
fa világa 4 órája
Hetedíziglen 13 órája
Kicsi Ólomkatona 15 órája
történések 17 órája
Baltazar 17 órája
nélküled 19 órája
Játék backstage 1 napja
leállósáv 1 napja
Zúzmara 1 napja
Juli 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 1 napja
DOKK estek 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2019-04-25 14:18 Összes olvasás: 14244

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
365. vajdics: hol-mikor[tulajdonos]: újraolvasás-betűről-betűre2019-04-25 12:49
Vajdics Anikó: Palimpszeszt

Megjelent a Comitatus folyóirat „Visszatérés” című antológiájában 2014. március 2-án.


364. [tulajdonos]: újraolvasás-betűről-betűre2019-04-25 12:48
Palimpszeszt

Minden történet újraírható.
Látom magam a szemedben.
A homlokodra írt vonalakban.
Az arcodra rajzolt fájdalom
ismétlődő mintázataiban.
A szemedből áradó hosszú-
tűrő szeretetben.
És újraolvasom magamat:
a kapkodva felvitt új rétegek alatt,
vonalról vonalra botladozva,
a gondosan levakart régi szavakat.
Meg akarom fejteni, ki vagyok.
Szóról szóra. Betűről betűre.
Minden történet újraolvasható.


363. [tulajdonos]: szoktatgató2019-04-08 18:28
2019. április 8.

A kisbabának, akit tegnap kereszteltünk, nemzeti színű cumi volt a szájában. Mintha kokárdát szopogatott volna. Az anya imájából azt a részt, ami úgy szól „segíts, hogy gyermekemet akaratod követésére szoktathassam”, életemben először félrehallottam, mintha úgy mondták, előbb a lelkész, aztán az anya: „akaratod követésére szoptathassam”. Erről eszembe jutott egy mondat, ami Kazinczytől származik (ha jól emlékszem – nem találom a helyet, ahol olvastam): az író feladata az, hogy az olvasót a „szokatlanhoz szoktatgassa”.

Cortázar szerint a jó írás akaratunkon kívül születik. „Egy ügyes elbeszélő tud irodalmilag elfogadható történeteket írni, ám ha egyszer megtapasztalta, hogy milyen az, ha úgy szabadul meg az ember a novellától, mintha egy ragadozót rántana le magáról, akkor rájön majd, mi a különbség a megszállottság és az irodalmi főzőcske között, amint a novellák értő olvasója is tévedhetetlenül meg tudja különböztetni, melyik mű származik valamilyen meghatározhatatlan és vészes tájékról, és melyik egy puszta „métier” munkája. A nagy novella olyan sűrítésben jeleníti meg annak a bizonyos ragadozónak a rögeszméjét, hogy azt semmiféle technikával nem lehetne bemutatni vagy előállítani: kápráztató jelenlétté formálja, amely már az első szavakba befészkeli magát, hogy aztán magával ragadja az olvasót, hogy kiszakítsa környezetének kifakult valóságából, és roppant erővel, ellenállhatatlanul alámerítse. Az ilyen novellából úgy bukkan fel az ember, mint a szeretkezésből, kimerülten, külvilágtól elszakadtan ahová aztán apránként, csodálkozó tekintettel, lassú ocsúdással tér vissza, sokszor megkönnyebbülve, máskor meg beletörődve.” A novella Cortázar szerint „a költészetnek az irodalmi idő egy másik dimenziójában élő, rejtélyes testvére.”


362. [tulajdonos]: ...2019-04-07 13:09
Sárika férje

Évekig jártak együtt templomba. Az oldalsó szárny harmadik sorában ültek mindig, szélen, az ajtóhoz közel. Az asszony elé egy idő után járókeret került. Elhízott, az arca lárvaszerűen puha lett. A nyakában az istentiszteletek alatt is egy szürke törülközőt tartott, látványosan törölgette vele az arcáról az izzadtságot. Istentisztelet után fénymásolatokat osztogatott: nótaszövegekre emlékeztető verseket Istenről, Jézusról és a Megváltásról. Ha kérdeztük, csak magáról tudott beszélni, rosszulléteiről, álmatlanul átforgolódott éjszakáiról. A férje úgy ácsorgott mellette, mintha a testőre vagy az árnyéka lenne. Az ő nevét sose tudtam megjegyezni, talán, mert sose hangzott el, csak az asszonyé: Sárika. Amikor Sárika már nem tudott többé eljönni a templomba, a férjét kérdeztük, hogy van. Az részletesen beszámolt a felesége rosszulléteiről, álmatlanul átforgolódott éjszakáiról. Sárika most kórházban van. A férje az istentiszteleten lejegyzi neki egy füzetbe a prédikációt, a felolvasott Igék helyét, a zsoltárok és dicséretek számát, a hirdetéseket. Ez a történet róla szól. A nevét már megint, vagy még mindig nem tudom.

361. [tulajdonos]: ...2019-04-06 21:11
2019. április 6.

Erőre kapni, mint sivatagban az állatok,
ha megjön az eső. A Facebook azt ajánlja,
hozzak létre saját gyűjteményt, például
kipróbálandó éttermekről vagy vicces
videókról. Eszem ágában sincs. Egy film
jár az eszemben, amit a tévében láttam
a namíbiai vadlovakról. Nagyjából százan-
százötvenen, ha vannak. Az őseik az első
világháború idején érkeztek Délnyugat-
Afrikába a német megszállókkal. Amikor
a katonák elhagyták a térséget, a szélnek
eresztett lovak összegyűltek a Garub-
síkságon egy gőzmozdonyok vízellátására
fúrt lyuk körül. Azóta az az élőhelyük.
Hozzak létre saját gyűjteményt vicces
videókról és kipróbálandó éttermekről,
ajánlja a Facebook, de én csak a lovakat
látom, a bőrük alól kidomborodó bordákat,
hiénák szaggatta sebeiket, a patájukat,
amivel a gyökereket próbálják kirugdosni
a földből, mert fű nincs, csak pár napig,
amikor évente egyszer végre elered az eső,
először csak pár kövér csepp, aztán annyi,
hogy megtelnek szépen a gödrök, a lovak
térdre rogynak, a hátukra fekszenek, és
meghempergőznek az iszapos vízben. Én
eddig azt hittem, a lovak csak állni tudnak.
De nem ez a legérdekesebb, hanem az,
hogy a felszaggatott sebek folyamatos
nyalogatása a vezérkanca feladata.

360. [tulajdonos]: ...2019-04-05 14:25
2019. április 5.

erőre kapni
mint a vadlovak a sivatagban
ha megjön az eső

Álmomban kisbaba mocorog a hasamban, a feje jobb oldalt kidudorodik, nem nagyobb egy kiscica fejénél. Nézd csak, mutatom valakinek, nem tudom, kinek, fogja csak meg a hasamat, érezze a bennem fejlődő életet. Hamarosan megszületik, akarom mondani, de nem kell, mert már a szülés gondolatától megindulnak bennem az összehúzódások. Lenézek a hasamra, túl kicsinek látom. Mi lesz a gyerekkel, ha megszületik, ijedek meg, nem lehet több három hónaposnál.

2019. március 30.

Hazatért a nagyobbik fiunk Heidelbergből. Én voltam a koli házmestere, meséli. „Az igazi házmester nem csinált semmit, e-mailen kellett neki mindent bejelenteni, hetekbe telt, mire valamire reagált. Legutóbb is, le volt szakadva a WC-ajtó, egy hónapig vártuk, hogy történjen valami, aztán meguntam nézni, fogtam a svájci bicskámat, és megjavítottam a zsanírt. Ezt én most megcsináltam, mondtam neki az utolsó nap, de azért majd ki kellene cserélni a zsanírt. Erre felajánlotta, hogy legyek én a segédházmester. Nem is tudom, miért nem fogadtam el. Én lehettem volna a magyar Good Will Hunting Németországban, haha. Még kulcsom is van a matek-tanszékhez.”

2019. március 29.

Néha úgy érzem magam, mint egy horogra akadt bálna, aki eltökélte, hogy halálra fárasztja a halászt, ha beledöglik is. Aztán nem döglöm bele mégsem, mert megsajnálom a halászt. Pedig milyen szép lehet a halhalál.

Ma belegondoltam, nem először, milyen lelki folyamaton mehettek keresztül azok a zsidók, akik bizonyos kiváltságokért cserébe (egy kicsivel több élelemért, a külön szállásért vagy a kiemelt szerepért, amitől egy darabig különbnek érezhették magukat a többi nyomorultnál) önként vállalták rabtársaik csesztetését. Aki tehette, biztosan jóindulatú volt. Ameddig tehette. A szelekció lényege, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Milyen kiszolgáltatott is az, akit az élet élet-halál urává tesz.

359. [tulajdonos]: ...2019-03-28 10:57
2019. március 28.

A pszichodrámajátékot mindig megosztás, ún. sharing-kör követi. Ez egyfajta visszacsatolási lehetőség, amely során mindenki elmondhatja (szigorúan egyes szám első személyben), volt-e már neki is a játékban tapasztaltakhoz hasonló élménye. Álomjáték után nem adunk sharing-et, csak szerepvisszajelzést. A koncepció az, hogy bárkivel megtörténhet ahhoz hasonló a valóságban, ami a protagonistával megtörtént (elhagyják, beleszeret valakibe, összevész a főnökével, megemészthetetlenül nagy öröm éri), de ugyanolyan álmot nem álmodhatott senki. Az álmodók magányos hősök, bár ők legtöbbször csak statisztának érzik magukat egy láthatatlan főszereplő mellett. És így is van, többnyire a háttérhez tartoznak, és amikor mégis premier plánba kerülnek, úgy viselkednek, mintha most váltak volna le egy domborműről, nem tudják uralni a helyszínt, csetlenek-botlanak, mint Chaplin. Jó kis főszerep.

Ma eszembe jutott a YouTube-video, ami a Facebookon keringett egy darabig (lehet, hogy én keringttettem): egy Harry nevű kisfiú ujját megharapja pár hónapos kistestvére, mire a kisfiú magától bedugja az ujját a kicsi a szájába. Az jól ráharap, a kisfiú méltatlankodva felvisít: Charlie, ez nagyon fáj. De továbbra is bent tartja az ujját a kistestvére szájában, amíg az párnás kis kezével ki nem húzza onnan. Charlie megharapott, méltatlankodik tovább Harry, és nagyon fáj.

Én is ezt csinálom, csak nem kisbabák, hanem kiérdemesült, fogatlan cirkuszi oroszlánok szájába dugdosom a kezemet. Csuklóig. Önként.

Hogyan háziasítsunk költőt (2018. 01. 22.)

Vadon élő költőt háziasítani,
nemesíteni, mesterséges szelekcióval
új fajtát létrehozni, hogy bírja az igát,
jó húsa legyen vagy megfeleljen házi
kedvencnek, fáradságos feladat, bár
nem mindig lehetetlen. Van, aki engedi,
hogy karámba tereljék. Más azonban
inkább lerágja a saját lábát, de nem
hagyja, hogy befogják. Ragaszkodik
pogány isteneihez, nem akar leszokni
az emberhúsról. Kiéhezett költőnek
barátja lehetsz, de gazdája nem. Neked
kell megváltoznod ahhoz, hogy önként
feladja szabadságát, és ne szálljon el,
akkor sem, ha meghagyod a szárnyait.



358. [tulajdonos]: ...2019-03-27 12:21
2019. március 27.

Újabban elfelejtem az álmaimat, mire felébredek. De van, amire emlékszem. Nem egyszer már álmomban tudom, hogy meg fogom jegyezni, amit látok. Piros, fekete gyöngyökből összefűzött, apró bogár kerül a kezembe egy fiókban kotorászva. Tudom, hogy fel kell húzni, mint a lendkerekes autókat, és erre csak gondolnom kell, és már mocorog is a kezemben a kis bogár. Tedd a nyakadba, mondja a kisebbik fiam, aki ott áll mellettem, és rádobja a nyakamra bogarat. Összerezzenek, visítani akarok, de a bogár, ahogy körbefut a nyakamon, megmozgatja az izmaimat, mint egy masszírozó gép, és ez jól esik. Ó, ez nagy kincs, gondolom, de akkor már nincs nálam a felhúzós bogár, egy vékony, fiatal nő forgatja csodálkozva a kezében, aztán eldobja messzire. Jaj, ne, kiáltom, azt fel kell húzni, és a nyakadba tenni, most lehet, hogy összetört. Sokáig keressük, mire megtaláljuk, félig szét van esve, a mérete legalább a tízszerese, és teljesen megváltozik az anyaga, a színe és a karaktere is. Már nem bogár, hanem egy gömb, bonyolult belső szerkezettel, nehéz lesz leírni: fából faragott, hintaszerű székben, amelynek karfái fent ívesen összefonódnak, mint egy kosár füle, apró emberke billeg, ő a játék lelke. Őt kell felhúzni egy madzaggal, ami egybefonódik a hajával. Szét van esve a játék külső borítása, félek, hogy nem tudom összerakni, elfelejtettem, vagy meg sem tanultam, hogyan kell.

A következő jelenetben szántóföldön járok a családommal. Egy mogorva öreg, mint valami csősz, borona nagyságú gereblyével egyengeti a talajt, amit összejárkáltunk. Veszélyesnek tűnik a terep, be kell húzódnunk mielőbb a sűrűbe. Üres szállodai szobában találjuk magunkat, az ágyon fedetlen, szürke huzat, de van asztal és szék is, sőt egy külön helyiségben mosdó is, itt ellehetünk egy darabig. Csendben kell maradnunk, nehogy valaki észrevegye, hogy oda bújtunk el. Ezt nem könnyű megértetni a gyerekekkel, akik még kicsik. A kisebbik fiam még togyogva jár, nem lehet több másfél évesnél, és mintha nem is fiú lenne, hanem kislány. Ki akar menni mindenáron az ajtón, nehezen érti meg, hogy nem szabad. Már majdnem engedek az akaratának, amikor észreveszem, hogy mozog alattunk a talaj. A résre nyitott ajtón át látom, ahogy a fák elsuhannak mellettünk. Ha a gyereket itt hagyjuk, soha nem találjuk meg. Nézd, magyarázom neki is, mozog a ház, ha kimész, itt maradsz, és mi nem találunk meg. Okos a gyerek, megérti, hogy maradnia kell. Megnyugszom. Folytatódhat az életünk a robogó házban.

357. [tulajdonos]: ...2019-03-23 15:36
láthatatlanná soványodott pókok szaladgálnak
az ágy alatt a kis ujjnyi vastagságúra fonnyadt
répát sem dobom ki szinte fáj ahogy hámozom
mintha saját magamról nyúznám le a bőrt
álmomban halott öregasszonyok fekszenek
egy selyempapírral bélelt kartondobozban
szép sorban egymás mellett mint a krémmel
töltött bonbonok puha és hamvas a bőrük mint
a kisbabáknak ide-oda rejtegetem a házban
a dobozt pehelykönnyű miért is lenne nehéz


Olvasói hozzászólások nélkül
356. vajdics: a[tulajdonos]: okoskodó2019-03-21 12:07
Mindig az "a" - betűkkel van baj. Vagy túl sok van belőlük, vagy túl kevés. Vagy hiányoznak a billentyűzetről, és utólag kell bebiggyeszteni őket a szövegbe.




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-28 09:15 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-04-25 14:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-04-25 14:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-04-25 14:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-04-25 14:04   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 13:54   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-04-25 13:06   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 13:05   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 12:49   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-04-25 12:48   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-04-25 12:34   Napló: Jó, ha a vége jó