DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36741 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Fekete Orsolya: Melankólia
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (Vlll) (jav.)
Wesztl Miklós: Az almafa gyümölcse
Ötvös Németh Edit: más anyja
Szilasi Katalin: Otthon
Bara Anna: egy falat múlt
Szilasi Katalin: Mikor még
Bártfai Attila Márk: Gecsemáné
Ötvös Németh Edit: időutazás a b osztállyal
Pálóczi Antal: Anyasötét (kötetben)
FRISS FÓRUMOK

Kiss Anna Mária 10 perce
Bara Anna 16 perce
Szabó László 18 perce
Vadas Tibor 47 perce
Vajdics Anikó 50 perce
Nagyító 3 órája
Gyors & Gyilkos 7 órája
Vezsenyi Ildikó 12 órája
Busznyák Imre 13 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Kosztolányi Mária 15 órája
Sági Ferenc Dénes 17 órája
Wesztl Miklós 18 órája
Kántor Zsolt 23 órája
Bánfai Zsolt 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Nyári lászló 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Farkas György 1 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 16 perce
Szabó László - Múlandokkjaim 36 perce
Qui? 1 órája
az utolsó alma 1 órája
mix 1 órája
Sorrento 6 órája
Vendég 11 órája
Hetedíziglen 15 órája
Baltazar 15 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 15 órája
Ötvös Németh Edit naplója 16 órája
nélküled 17 órája
Fészek 17 órája
Juli 18 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2019-11-21 12:24 Összes olvasás: 23873

Korábbi hozzászólások:  
550. [tulajdonos]: ...2019-11-20 11:20
2019. november 20.

Kedves Naplóm!

Vízilabdaedzésre vittem álmomban a kisebbik fiamat, L.-t. Autóval. Törökbálintra. Az egyik kanyar után azt hittem, megérkeztünk. De a táblára az volt írva: Abony. Ez még nem az, mondta L. is, a következő lesz. Fékezni akartam, de a lábam nem találta a féket. Ekkor vettem észre, hogy nincs a kezemben kormány, az üres semmit fogom. Segíts már, mondtam L.-nek, nem találom a kormányt. Lenéztem a lábam alá, ott sem volt semmi, ráadásul mezítláb voltam. Így ültem a levegőben pár centiméterrel a föld felett a nem létező kormányt fogva, a nem létező gázpedálon és féken tartva a lábamat. L. nevetni kezdett, azért nem találod, mert nincs is. Ja, jó, tettem le a földre a lábamat, de akkor gyalog kell mennünk, és még messze vagyunk, odaérsz időben? L. arcáról lehervadt a mosoly.

(A dologhoz vagy hozzátartozik, vagy nem: a valóságban nem/sem vezetek autót.)

Olvasói hozzászólások nélkül
549. vajdics: rémtelenKosztolányi M.: jaj ne már!!2019-11-19 23:19
Kedves Mária!

Nem te vagy benne a "rémálom", ha figyelmesen elolvasod. Te vezeted az álombéli tárgyalást, ez bátorít fel, hogy kiálljak magamért.

Az álmokat én egyébként (a legnyomasztóbbakat is), a legfőbb segítőimnek tartom. Nyugodtan rájuk bízhatom magam, biztosan nem ellenem vannak. Néha megviccelnek. Ebben pl. az a vicc, hogy én a valóságban téged még sosem láttalak (fizikai valódban). Csak a lelkedet ismerem, de az, úgy látszik, éppen elég egy álombéli "megtestesüléshez"..

Jung óta, amúgy az álmokra érdemes úgy tekinteni, hogy mindegyik szereplője mi magunk vagyunk.

"... már olyan megengedő vagyok, hogy mondhatni elmegyengeség" -- hát valószínűleg ezért kellettél nekem az álmomba, mert erre volt szükségem. Olyan mértékű elfogadásra, amilyet te képviselsz számomra. Bírói szerepbe ültettelek.

Csók: A.

Olvasói hozzászólások nélkül
548. Kosztolányi M.: jaj ne már!!2019-11-19 20:58

Jézus, Anikó, rémálmaid vannak velem ?! :)
Teljesen félreismersz, a lénynek sem tudnék ártani, de komolyan, ha bejönnek a lakásba kihajtom őket törölközővel, öt befogadott kutyát etetek és az egyiknek született öt kiskutyája, apámat gondozom teljes odaadással, aki mellesleg vak.
Az unokámat is én nevelem két éves kora óta, Anyámat is rendszeresen látogatom Tolnában, a fiaimnak is mindig, mindent :) ....már olyan megengedő vagyok, hogy mondhatni elmegyengeség :)
Hogy tudnék elítélni valakit is??
Nyugodj meg, felmentettelek, még ha bűnös lennél akkor is :) :)


Olvasói hozzászólások nélkül
547. vajdics: ...[tulajdonos]: ...2019-11-19 18:15
Na, jó. Az előző bejegyzésem vége túl patetikusra és közhelyesre sikeredett.

De eszembe jutott egy másik hasonlat is. A férjem nagybátyjának Leányfalun van háza. Négy-öt évente elönti őket a víz. Ha jön az ár, kinyitnak alul ajtót, ablakot, különben összedőlne a ház a nagy külső nyomástól.

546. [tulajdonos]: ...2019-11-19 16:54
Mások véleménye kívülről támasztja a személyiséget, mint a támpillérek a falat. Belül boltívek, oszlopok, gyámkövek. Szentély. Oltár. Az áldozat gondos, körültekintő kiválasztása alázat nélkül nem lehetséges. Van, aki magát áldozza fel nap mint nap. Saját hamvaiból éled újjá, mint a főnixmadár.

Olvasói hozzászólások nélkül
545. vajdics: az-elmaradhatatlan-korrekció[tulajdonos]: ...2019-11-19 15:34
1. Sokan voltunk a teremben, nézők, bírák, szülők, diákok, tanárok.
2. ... ahogyan a hollywoodi filmek nagyjeleneteiben a hétköznapi hősök ...
3. ... de a hatást már nem vártam meg ...

544. [tulajdonos]: ...2019-11-19 15:22
2019. november 19.

Kedves Naplóm!

(Fel kell hívnom a kisebbik húgomat, ma van névnapja.)

Hosszú, zavaros álmom volt. Kosztolányi Mária is szerepelt benne, plusz X. Y., a református gyülekezet gondnoka, meg a férjem egykori osztálytársa, Z. Zs. is.

Málnát szedtem egy bokorról, ami a szoba sarkában nőtt, a teraszajtó mellett. Először nem akartam hinni a szememnek, de ahogy jobban odanéztem, kiderült, hogy még annál is több málna van a bokron, mint amennyi első pillantásra látszott. Bíborszínű, lédús bogyók voltak, másfélszer akkorák, mint amilyenek a valóságban szoktak lenni. Egyet meg is kóstoltam. Nem volt íze, mégis nagyszerű dolognak tartottam, hogy nálunk ilyenkor még málna teremhet. Álmomban is tudtam, hogy odakint ez már nem lehetséges.

Ekkor eszembe jutott, hogy a felső ruházatomat (pulcsit, kardigánt, két-három meleg holmit) kint felejtettem valahol messze, egy szikla tövében. Futni kezdtem. Magasra nőtt, zsenge fűvel borított dombvidéken futottam keresztül. Le-föl, le-föl. Élénkzöld színű volt a fű, és fényszikrákat hányt, mint a csillagszórók. Tudtam, hogy ez nem lehet valóság. Ilyenkor szoktam felébredni, de ezúttal nem kijózanodni akartam, hanem belefeledkezni a valótlanságba. Álmodom? Szuper! Akkor most lehetek olyan fürge, mint kislánykoromban, vagy még annál is fürgébb, szökdécselhetek, mint egy gazella, vagy akár repülhetek is a domb felett, mint egy lepke. Ezek a hasonlatok csak most ébren jutnak eszembe, álmomban nem hasonlítgattam magamat semmihez, csak élveztem a száguldást. A mező szélén a szikla tövében megtaláltam a levetetett ruhámat.

De akkor már egy ágy szélén ültem. Z. Zs.-vel beszélgettem valami komoly dologról, aki az ágyon feküdt. Egyszer csak fogtam, és a fejemet a derekának támasztottam. Tudtam, hogy illetlen dolgot művelek, hiszen ő nem a férjem, csak a férjem egykori osztálytársa, de a dereka a rajta lévő hájaktól olyan puha volt, mint egy párna, jól esett belefúrni a fejemet. Ezt megpróbáltam elmondani neki is, nehogy már azt higgye, hogy valami mást akarok tőle, de amíg magyarázkodtam, átváltozott X. Y. -ná, a református templom gondnokává, aki egy magas, szikár férfi, nem olyan duci, mint Z. Zs., és nem az a fajta, akitől egy ilyen esetben (amikor nekem puhaságra van szükségem) megértésre lehet számítani. X. Y. viszolyogva felállt mellőlem, és átvonult egy másik ágyra. Én bocsánatkérően néztem rá: eszem ágában sem volt vele egy ágyba kerülni, nem tudom, hogyan történhetett.

A következő jelenetben már egy bírósági tárgyaláson ültem, ami egyben rendkívüli szülőértekezlet is lehetett, mert a terem, amelyben tartózkodtunk, olyan volt, mint egy régi, angol college kápolnája, faragott padokkal, sötét, patinás belső térrel. Sokan voltunk a teremben, nézők, bírák, szülők, tanárok. Én hol kívülről láttam az egészet, hol benne voltam nyakig a történetben. Úgy tízen lehettünk. A bűnösök. Diákkorunkban követtünk el valamit, azért ültünk a vádlottak padján, ki még diákként, ki évtizedekkel később, felnőttként.

Kosztolányi Mária vezette a tárgyalást. Ez adott bátorságot, hogy felszólaljak, mint önmagam védőügyvédje, az utolsó szó jogán. Egy törékeny, fekete hajú lány ült velem szemben, lehajtott fejjel, erőtlenül. Felálltam. Ettől mintha megnőttem volna, nagynak és tekintélyesnek éreztem magam: felnőtt, öntudatos asszonynak. Hosszan beszéltem a sokasághoz, hangosan, szívhez szólóan, ahogyan a hollywoodi filmek nagyjeleneteiben szokták a hétköznapi hősök, amikor egy bevehetetlen gépezettel állnak szemben. A beszédem lényege az volt, hogy a tárgyalás eddig úgy zajlott, hogy bennünket, diákokat nem kérdezett meg senki arról, mi is történt valójában. A fejünk felett folyt az ítélkezés. Az igazságra mintha senki nem lett volna kíváncsi. Képzeljük csak el, mondtam szónoki hévvel, hány iskolában történik jelenleg ugyanez. Befejeztem a beszédet, de hatást már nem tudtam lemérni, mert felébredtem.

543. [tulajdonos]: jav.2019-11-18 14:09
2019. november 18.

Kedves Naplóm!

E. napot ünnepelt tegnap délután a nagycsalád P.-éknél, szokás szerint. Emlékszem a kb. huszonnégy évvel ezelőtti legelső alkalomra: akkor még csak a nagyobbik fiam volt meg, három éves lehetett, és még csak én mertem egyedül kisgyereket vinni. P. kamaszfiai játszottak vele. Ma már el sem lehet képzelni ezt a családi találkozót kisbabák és bújócskázó kisgyerekek nélkül.

Z. L. lengyel származású feleségével, D.-vel beszélgettem hosszasan, aki egyre jobban tud magyarul. Valahogyan szóba került az anyukája. A háború alatt, huszonöt éves korában a ravensbrücki Siemenslagerbe hurcolják munkaszolgálatosnak. Nem zsidó, „csak” lengyel. Jó szeme van és ügyes keze, ez elég ahhoz, hogy alkalmasnak találják a pepecselős gyári munkára. Három évig mikrofonokat, kapcsolókat és reléket szerel össze társaival a német légierő számára.

A háború után tíz évvel börtönbe kerül. Az Angliába emigrált lengyel kormány szimpatizánsaként tartják számon. Tizenöt évre ítélik. 1953-ban! Amikor Sztálin már nem is él, de a tehetetlenségi nyomaték még évekig működteti a szovjet mintára létrehozott rendszert. Egy este fekete bőrkabátos férfiak rontanak a lakásukba, törnek-zúznak, felhasítják a bútorok kárpitját. Az akkor két és féléves D. és a négy éves nővére végignézi, ahogyan az édesanyjukat elhurcolják, aki három évvel később amnesztiával szabadul fehérre őszült hajjal. A börtönben éjszakánként nem hagyták aludni. Amikor lehunyta volna a szemét, mindig felverték.

D. öt és fél évesen nem ismeri fel az anyukáját. Te nem vagy az anyukám, az én anyukámnak barna haja van, tiltakozik. Az édesanyjának a szeme sem rebben: még aznap fodrászhoz megy, és befesteti a haját. Évekig jár altató kezelésekre egy kórházba, mire újra aludni tud éjszaka.

542. [tulajdonos]: ...2019-11-18 14:00
2019. november 18.

Kedves Naplóm!

E. napot ünnepelt tegnap délután a nagycsalád P.-éknél, szokás szerint. Emlékszem a kb. huszonnégy évvel ezelőtt a legelső alkalomra, még csak a nagyobbik fiam volt meg, három éves lehetett. Akkor még csak én mertem egyedül kisgyereket vinni. P. kamaszfiai játszottak vele. Ma már el sem lehet képzelni ezt a családi találkozót kisbabák és bújócskázó kisgyerekek nélkül.

Z. L. lengyel származású feleségével, D.-vel beszélgettem hosszasan, aki egyre jobban tud magyarul. Valahogyan szóba került az anyukája. A háború alatt, huszonöt éves korában a ravensbrücki Siemenslagerbe került munkaszolgálatosnak. Nem zsidó volt, „csak” lengyel. Jó szeme volt és ügyes keze, ez elég volt ahhoz, hogy alkalmasnak találják a pepecselős gyári munkára. Három évig mikrofonokat, kapcsolókat és reléket szerelt össze társaival a német légierő számára. A háború után tíz évvel börtönbe kerül. Az Angliába emigrált lengyel kormány szimpatizánsaként tartják számon.

Tizenöt évre ítélik. 1953-ban, amikor Sztálin már nem is élt, de a tehetetlenségi nyomaték még évekig működtette a szovjet mintára létrehozott rendszert. Egy este fekete bőrkabátos férfiak rontottak a lakásukba, törtek-zúztak, felhasították a bútorok kárpitját. Az akkor két és féléves D. és a négy éves nővére végignézte, ahogyan az édesanyjukat elhurcolják, aki három évvel később amnesztiával szabadult fehérre őszült hajjal. A börtönben az volt az egyik kínzási módszer, hogy a rabokat éjszaka nem hagyták aludni. Amikor lehunyták a szemüket, mindig felverték őket. D. öt és fél évesen nem ismerte fel az anyukáját. Te nem vagy az anyukám, az én anyukámnak barna haja van, tiltakozott. Az édesanyjának a szemes rebbent: még aznap fodrászhoz ment, és befesttette a haját. Vissza, barnára. Évekig járt altató kezelésekre egy kórházba, mire újra aludni tudott éjszaka.

Olvasói hozzászólások nélkül
541. vajdics: ...[tulajdonos]: ...2019-11-17 13:08
"...amit addig magamban csak megváltósdinak neveztem."

(Nem is én lennék, ha nem találnék utólag javítani valót.)



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-21 12:28   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-11-21 12:22   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-11-21 12:20   új fórumbejegyzés: Szabó László
2019-11-21 12:02   Napló: Szabó László - Múlandokkjaim
2019-11-21 12:00   Napló: Szabó László - Múlandokkjaim
2019-11-21 11:56   új fórumbejegyzés: Szabó László
2019-11-21 11:51   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2019-11-21 11:51   új fórumbejegyzés: Szabó László
2019-11-21 11:48   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2019-11-21 11:38   Napló: Qui?