DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2822 szerző 36574 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kelebi Kiss István
  Levél
Új maradandokkok

Misinszki Hanna: Kuka
Ötvös Németh Edit: véres hajnal
Ötvös Németh Edit: egyszerűen emberien
Aranyi Gábor: FORSITHYA
Albert Zsolt: Szobatenger
Pataki Lili: Történetünk, történeted (Édesapámnak, őszinte szívvel, köszönet mindenért!)
Aranyi Gábor: ÚJ AENEIS – INVOCATIO
Petz György: Rilke fél fordulattal Weöreshöz
Czékmány Sándor: nem kiírt iróniával
Gyurcsi - Zalán György: királyok
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 55 perce
Nagyító 59 perce
Wesztl Miklós 18 órája
Tóth Gabriella 23 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Valyon László 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Misinszki Hanna 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Petz György 1 napja
Bara Anna 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Oláh Imre 3 napja
Natalie Danaisz 3 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 3 napja
Kelebi Kiss István 3 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Tapasztalatok 27 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 48 perce
Juli 2 órája
nélküled 3 órája
Hetedíziglen 3 órája
Sorrento 4 órája
Bara 6 órája
pink 8 órája
Minimal Planet 15 órája
Baltazar 21 órája
az utolsó alma 23 órája
Játék backstage 1 napja
Conquistadores 1 napja
leállósáv 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2019-09-22 14:27 Összes olvasás: 19449

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
447. vajdics: ...[tulajdonos]: ...2019-09-22 13:51
nem szólalna meg

446. [tulajdonos]: ...2019-09-22 13:49
2019. szeptember 22.

„Ki beszél, a város vagy én?”

A város emlékezete. A Stúdió K Színház és a Rijekai Kulturális Központ előadása. Nyilvános főpróba a Színházak Éjszakáján. Az első percben eldől, hogy jó a darab. Ahogy Nyakó Juli feltűnik a színen, egy század eleji babakocsit tologatva, mint egy nyilvánvalóan hibbant, de végig rokonszenves clochard, akinek nem csak (és főleg nem csak) az öltözékén meg a rizsporos arcán látszik, hogy egykor úrinő volt, ahogyan a Monarchia élő relikviájaként előtűnik a ködből (mint később kiderül, a kivándorlókat szállító gőzhajó füstjéből) – az önmagában is mestermunka. A színpadon való jelenlét szobrát lehetne róla megfaragni. Ha nem szólna meg, csak a kitört kezű-lábú játékbabákat gyűjtögetné a babakocsiba némán, az is elég lenne. De megszólal, azon a hátborzongatóan mély, rekedtes hangján, amilyen nincs a világon senkinek, akit ismerek, és ahogyan a csendet megtöri, mintha egy város ablaküvegei törnének be, egyszerre mind. Italo Calvino Láthatatlan városok című könyvéből hangzanak el szépséges szövegek. A többit nincs időm elmesélni. Pedig történt még ott egy s más.

445. [tulajdonos]: ...2019-09-21 16:45
2019. szeptember 21.

1) jött a vihar
tombolt a szél
dőltek a fák
törtek az ágak
zúdult a világra
a szent elmebaj
ahogy az orkán
torkán kifért

2) „Remember, remember
the fifth of November,
gunpowder, treason
and plot.
I see no reason
why gunpowder
treason should ever
be forgot.”

A középső fiunk tegnap este megnézette velünk a „V for Vendetta” című filmet. Ha hamarabb látom, a „Tűzijáték hangokkal” című versem egészen másként alakul.

3) Azonnal tudtam, hogy nem lehetnek igaziak azok a levelek. Túl színesek voltak. A sárgákat, a zöldeket és a rozsdabarnákat még elhittem volna, de a kékekről még álmomban is tudtam, hogy valószerűtlenek. Az elrendezésük is gyanús volt. Szabályos rendben, mintaszerűen ismétlődtek, világos volt, hogy nem véletlenül hullottak a medencébe: valaki szándékosan helyezte oda őket éppen abban a sorrendben. És ahogyan a vízben ringatóztak: mintha egy előre megkomponált zene ritmusára mozogtak volna egy láthatatlan zenész ujjainak érintése nyomán. Nem jöttem rá, hogy álmodom. Azt gondoltam, filmforgatáson vagyok, valami jelenet zajlik, a medence, a víz, a levelek, a színek és a ritmus – mind csak díszlet. Ülök a medence szélén, a szemem a leveleken, gyönyörű, gondolom, de nem hiszem el.

Olvasói hozzászólások nélkül
444. Gyurcsi: pratkikus[tulajdonos]: kriminális2019-09-20 15:10
A kisfiúatka bögyörője az atkakukac.

Anyukája eteti. - Na, csak még egy falatkát! - és egyenként tolja a szájába. Őz az atkatologató.

A fenti életkép Batkalórántházán játszódott. Ebből látszik, milyen atkuális tudok lenni...

443. [tulajdonos]: kriminális2019-09-20 13:05
Hiába szedték elő a döglött atkákat, nem találtak bennük nyomra vezető jelet.


Olvasói hozzászólások nélkül
442. vajdics: szinonímák[tulajdonos]: kies-kietlen-ki(em)bertelen2019-09-19 16:12
kicsipegeti
kikopácsolja

441. [tulajdonos]: kies-kietlen-ki(em)bertelen2019-09-19 13:25
2019. szeptember 19.

1) – Ti el sem tudjátok képzelni, milyen nyomorúságos volt az élet abban a kibertelen világban – meséli az unokáinak a jövőbeli nagypapa, aki valamilyen csoda folytán túléli majd az internet világméretű összeomlását.

2) Piros bóbitás fekete harkállyal találkoztam az erdőben. Egy kidőlt fatörzset kalapált, az utolsó pillanatban vette csak észre, hogy arra járok, amikorra már jól megbámultam. Meglepődve kapta fel a fejét. Egy pár pillanatig mozdulni sem bírt, aztán tétován a sűrűbe totyogott. Nekem is nehéz volt megmozdulnom. Az alatt pár másodperc alatt is sikerült gyökeret eresztenem. Ki tudja, talán még most is ott állok, abban reménykedve, hogy egy ilyen piros bóbitás, fekete madár egyszer majd a rám kérgesedett fájdalmak alól is kiszedi a férgeket.

440. [tulajdonos]: javított2019-09-18 18:35
2019. szeptember 18.

Meghalt L. bácsi egy nappal azután, hogy meglátogattam. Apám bátyja volt, huszonhét évvel élt többet, mint az öccse. Nem ismertem igazán. 1937-ben született. Pár éves volt, amikor az apja, az én Vajdics nagyapám a háborúban elpusztult. Szegény volt a család, nem nagyon volt mit enniük a háború idején. Apám hét-nyolc hónapos lehetett, amikor a nagymamám már nem tudta tovább a melléből táplálni. Naponta kellett tehéntejet és búzadarát (grízt) szereznie, hogy a kisebbik gyermeke, Janika ne haljon éhen. A nagyobbik gyermeke, Lacika, már ehetett krumplit is. Vagy puliszkát. Elkészült a sparhelten egy kislábosban a tejbegríz. Mama megkavarta, ölébe ültette Janikát, és kiskanállal etetni kezdte. Hamar kihűlt a pép, nem kellett sokat fújogatnia. 1940 januárja volt, csak a konyhát tudták melegen tartani, de ott is folyton látszott a leheletük. Janika egész nap sírt, de ahogy a kanál a szájához ért, azonnal elhallgatott, és csak az evésre koncentrált. A három éves Lacika, aki addig a sarokban ücsörgött, felfigyelt a csöndre, és közelebb húzódott. Egy darabig csak nézte, ahogy a kiskanál ide-oda vándorol a lábas és a kistestvére szája között, aztán félig ámulattal, félig szemrehányással a hangjában megkérdezte: – Janikának tejbegríze van?

Ennyit tudok L. bácsiról, az egykori Lacikáról, aki huszonhét évvel túlélte az apámat, az egykori Janikát. Persze, tudok én többet is, de ennél jellemzőbbet nem.

439. [tulajdonos]: ...2019-09-18 18:30
2019. szeptember 18.

Meghalt L. bácsi egy nappal azután, hogy meglátogattam. Apám bátyja volt, huszonhét évvel élt többet, mint az öccse. Nem ismertem igazán. 1937-ben született. Pár éves volt, amikor az apja, az én Vajdics nagyapám a háborúban elpusztult. Szegény volt a család, nem nagyon volt mit enniük a háború idején. Apám hét-nyolc hónapos lehetett, amikor a nagymamám már nem tudta tovább a melléből táplálni. Naponta kellett tehéntejet és búzadarát (grízt) szereznie, hogy a kisebbik gyermeke, Janika ne haljon ének. A nagyobbik gyermeke, Lacika, már ehetett krumplit is. Vagy puliszkát. Elkészült a sparhelten egy kislábosban a tejbegríz. Mama megkavarta, ölébe ültette Janikát, és kiskanállal etetni kezdte. Hamar kihűlt a pép, nem kellett sokat fújogatnia. 1940 januárja volt, csak a konyhát tudták melegen tartani, de ott is folyton látszott a leheletük. Janika egész nap sírt, de ahogy a kanál a szájához ért, azonnal elhallgatott, és csak az evésre koncentrált. A három éves Lacika, aki addig a sarokban ücsörgött, felfigyelt a csöndre, és közelebb húzódott. Egy darabig csak nézte, ahogy a kiskanál a lábos és a kistestvére szája között oda-visszvándorol, aztán félig ámulattal, félig szemrehányással a hangjában megkérdezte: – Janikának tejbegríze van?

Ennyit tudok L. bácsiról, az egykori Lacikáról, aki huszonhét évvel túlélte az apámat, az egykori Janikát. Persze, tudok én többet is, de ennél jellemzőbbet nem.

438. [tulajdonos]: ...2019-09-16 16:18
2019. szeptember 16.

Megkérdeztem a nagybátyám feleségét: a Colombus utca 55-ben laktak évekig, két utcányira az Uzsoki kórháztól. Ott töltöttem életem első négy napját. Aztán jött a Mama, és felpakolt bennünket a vonatra, hogy életem első négy évét Körösújfaluban töltsem. Minden reggel odakészített Anyunak egy csésze frissen fejt tehéntejet, hátha így Anyunak is több teje lesz. De nem volt. Anyu húga, Gertrúd néni szoptatott meg rendszeresen. Egyik melléből VIOLA a másfél hónappal idősebb unokatestvérem kapott, a másik melléből én. Így képzelem, szeretném azt gondolni, hogy nem a maradékot szoptam ki. Így lett belőlem Gertrúd néni Hamupipőkéje. Mindig Viola volt a Szép, az Okos és az Ügyes. Gertrúd néni folyamatosan versenyeztetett bennünket, és mindig az ő a lánya került ki győztesen. Anyu nem vitatkozott. Az a másfél hónap korkülönbség örökös lemaradásban tartott. Hiába kezdtem el kilenc hónapos koromban járni, én még csak csetlettem-botlottam, amikor Viola már szaladt. Hiába tanultam meg hamar beszélni, Viola gyorsabb volt a beszédtanulásban is, és főleg magabiztosabb, mert mindig megkapta az anyukájától az elismerést. A kettőnk közötti különbség egyre inkább meglátszott a viselkedésünkön. Viola tündökölt, mint a Nap, én meghúzódtam az árnyékában. Megszoktam, hogy ahol ő jelen van, ott én csak rút kiskacsa lehetek. Ez mentett meg. A Papa, akiről halála után tudtuk meg, hogy rendszeresen megfogdosta az unokáit, hozzám nem nyúlt soha egy ujjal sem. Nem én kellettem neki Viola szépsége, tündöklése, magabiztossága lett a védőpajzsom. A húgaimmal ugyanez történt. Mindegyiknek megvolt a magabiztosabb fellépésű párja az unokatestvérek között.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-09-19 11:28 lista
2019-09-05 09:56 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-09-22 14:13   Napló: Tapasztalatok
2019-09-22 13:52   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-09-22 13:49   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-09-22 13:41   NAGYÍTÓ /Steszkó Juli:Javítás/
2019-09-22 13:18   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-09-22 12:27   Napló: Juli
2019-09-22 12:21   NAGYÍTÓ /Kosztolányi Mária:művészi élmény ? :) :) /
2019-09-22 11:55   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:bölcsebb/
2019-09-22 11:53   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:jav./
2019-09-22 11:49   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó, alias Faopál:már megint nem csak a versről/