NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-06-14 09:24 Összes olvasás: 194806| 1635. | [tulajdonos]: Apu | 2025-06-04 18:13 | Én tényleg azt hittem, hogy most, hogy meghaltál,
végre visszajössz. Hogy így, hogy túlestünk
a leépülés és a kontrollod vesztése stációin,
hogy túl vagyunk azon, hogy kicsúszik a kezedből a tested,
a napi száz fekvőtámasszal, futással, biciklizéssel
karbantartott műremek, pont az szégyenít meg, ami
a büszkeséged volt, s méltón,
hogy végre, hogy túlesünk a leépüléseden,
már nem lesz akadálya, hogy akit elvesztettem
az elmúlt években, végre visszatérjen.
Amikor meghaltál, másnap utaznom kellett,
s talán azért, mert fogtam a vállad, mikor elmentél,
és azt képzeltem segítek neked, hogy kevésbé legyen
rossz végigmenni ott, ahol végig kellett menned,
(szeretet, tényleg semmi másunk nincsen)
úgy gondoltam velem együtt nézel a lebukó
napba, hogy a téged cserben hagyott testet
elhagyva már szabadabban, akadálytalanul
kapcsolódhatunk, ha épp úgy hozza. De az akadállyal
távoztál te is. Azóta, mióta lement a lázam, egyszer
sem éreztem, hogy ott lennél velem. Hol vagy most?
Nem hiszem, hogy amivel nem boldogultunk a halál
innenső oldalán, most meg tudnánk oldani csak ,
mert már nem tudsz visszaszólni akár hallgatással is.
Úgy szembenéznék azzal, hogy elmúlásod számomra
mit jelent, de a napok nem várnak meg
és új nap új halált, bajt terem, ami mellett az,
hogy ötvenöt évesen valaki az apját siratja
illetlennek tűnik | |
| 1634. | [tulajdonos]: hír | 2025-06-04 17:31 | Hírek. Talán az a bajom, attól szenvedek, h még mindig próbálom valahogy kihozni, h a világ az egy jó hely. Ami nyilván abszurd és tán bűnös is. Mindenesetre olyan jó lenne hálásnak lenni és beleveszni abba a nagy egészbe, amiről látta, h jó.
Csak jönnek a hírek, amik közül az egyik annyira, soha ki nem engesztelhetően rettenetes, h ordítanék, pedig nem is nekem fáj. Nem írom le. A mondat részeshatározója egy fiatal, kétgyerekes anya túl a kemón. Nem szabad, h megtörténjen.
Ma munkaalkalmassági vizsgálat (még a hír előtt), aminek nem tudom, mi lehet a tétje. Mi van, ha nem találnak alkalmasnak. Kirúgnak?
Faggatnak a dologról, mikor voltam kontrollon, ilyenek. Aztán a végén a nő (ez jólesik) megkérdezi, h milyen hatással volt rám a diagnózis annak idején. Hogy olyannal-e, amit most rajtam lát. Ez esik jól, h látja. Elismerem, h tényleg terhek vannak rajtam, de a munka - legalábbis a tanítás, gyerekekkel való kapcsolat - az csak jót tesz.
Úgy visszatérnék vmi olyan állapotba, ahol még nem égett ki a nap. Huszadik/tizenkilencedik század előtti bölcsességet keresek, h mégis hogy lehet, mert az utolsó két évszázad hamis premisszákon épül és gyorslejáratú.
+++
Verset írni a fociról, amit sose szerettem? Az időről, ami a világűrből értelmezhetetlen, de én abból a faluból se nagyon jutok ki, ahol idegen vagyok. Ja, ma egy élmény a kisvárosi könyvesboltban. A férjem szülinapjára keresem az utoljára kiadott 2 Paul Auster regény valamelyikét (az összes többi megvan neki). A nő nyilvánvalóan sose hallott róla, nincs is nekik semmi tőle, de miközben rákeres a neten sikerül úgy kommentálnia, amiket talál (sok regény, a Szkriptórium szót nehezen tudja kiejteni), hogy én legyek zavarban, ami miatt ilyen hülyeséget keresek, ahelyett, h ő lenne azért, mert nem ismeri. A szokásos ügymenet, lebutítom magam, h ne bántsanak. | |
| 1633. | [tulajdonos]: Szavazz rám! | 2025-05-21 18:59 | "Egyre butábbak az emberek, " - mondja az onkológus tegnap. "Már a szövegekre adott reakciókból gondolom. Rettenetes. Maga tanár, nem így találja?"
Furcsa ezt mástól hallani. Hogy mit gondolok? A gyerekek nem tudnak egy dologra figyelni, és egyre kevésbe képesek a másikra figyelni, észrevenni a másikat, együttérezni, figyelembe venni a mások igényeit.
Vmi ilyesmit mondok, de egyébként meg azt gondolom, hogy a technológia találkozása a butasággal tragédia. Azt, hogy az utóbbi terjedési sebessége nemcsak természetszerűleg gyorsabb, mint az értelemé, de a pénz szentesíti az eszközt elv még ráerősít erre, és ennek tetejébe jön több, mint egy évtizednyi promóciója a tudásellenességnek. Azt gondolom, bár nem mondom, h bezuhant a nemzet átlagintelligenciája. Alig van olvasó ember, nemhogy olvasott. Mégis megijeszt, hogy más is észleli, amin borongani szoktam.
xxx
Valaki digitalizálta az 1980-1981- es URH-demot, ami nekem is megvolt kalózkazettán. Nagyon furcsa most újra hallani. A szövegektől meg a hideg futkározik a hátamon. Azt hittem, h már túléltük. :( | |
| 1632. | [tulajdonos]: playback | 2025-05-16 11:57 | Azt mondja a hölgy, aki már megint a 74-es korosztály, hogy ő akkor indult, mikor a, kilencvenes években elleptek mindent az olyan zenekarok, ahol más énekelt, mint aki tátogott a színpadon. Ő viszont a saját hangján a saját testében énekelt. Például a miniszterelnök beszéde előtt, amit a férje írt , de amit a saját hangján mondott el az előbbi. Amit a hölgy a saját fülével már nem hallgatott meg, mert nem érdekelte egy olyan vezető, aki lelépett, mikor bajba kerültek az emberek, akiknek ő mondta, előre. Azt is mondja még, hogy a férjét, aki megírta a bevallott hazugság felett háborgó miniszterelnöki szavakat, azért váltotta le egy későbbi posztjáról ez a miniszterelnök, mert 'morális alapról politizált', s ezért alkalmatlannak találta. Amiből az következik, hogy az ellenfele bűnéből (morális vétkéből) hajdan hatalmat kovácsoló miniszterelnök nem morális alapról politizált, miközben keresztény értékekre hivatkozott és nem restellt a szószékről sem igét hirdetni esetenként. Nyilván mások által megírt szavakat.
A hölgy a kiábrándulás után is belső körben maradt, azon kívül, hogy lelépett a rendezvényről, ahol a dalával kb azt mondta az embereknek, h előre, a kiábrándulásnak nem volt semmilyen következménye az ő életében. | |
| 1631. | [tulajdonos]: szuperpozíció | [tulajdonos]: pária | 2025-05-10 14:35 | Míg az is elgondolkodtatott, h vajon A. miért érzi a kényszert, h a csalásnak kampányoljon minden adandó alkalommal, a saját ellentétes késztetésemet legalább tudom. Mert az is igaz, h én is kényszeresen hozzászólok minden ilyen alkalommal, pedig tudom, h széllel szemben és hogy nincs esélyem, h igazat adjanak.
Részemről ez annyi, mint rájöttem, h sztem a csalás, mint norma rajtunk, közösségen múlik. Azon is, hogy hogyan beszélünk róla. S minél többször győzi meg egymást egy közösség arról, h "Itt mindenki csal!", annál több csalás fogja rombolni azt a közösséget. (Mert én biztos vagyok abban is, h a csalás rombol, a korrupció magyarra fordítva romlottság). Úgyhogy ahányszor elhangzik egy-egy csalást népszerűsítő mondat úgy, h nem mond ellent neki senki (unchallenged), annál inkább válik normává. Szóval én ellent mondogatok. Nem azért, h ott és akkor győzzek, hanem, h ne maradjon ellentmondás nélkül. Ez a dolgom. Szavaink időnként világot teremtenek. /Szavainkon keresztül teremtődik a világ. | |
| 1630. | [tulajdonos]: Apám versei | 2025-05-10 14:22 | 1991. szept 17.
Kegyetlen hónap!
Megfogyott a gyertya
Egykor kecses, magas
fehér törzse.
Még ég, de látom
a már saját olvadékában sercegő
lassan dőlő kanócát.
Fel, fellobbanva
Még ég!
Tudom, látom, nem tart,
nem tarthat már soká.
Pontosan tudom,
előre látom, oly
kevés idő van míg
égni láthatom.
Mivé lett teste?
Mit ért a hosszú lángolás?
A fény s meleg
mit adott hosszú ideig.
Hová lett?
Tudom, fényt és meleget
Tőle kaptam, s hogy élhetek.
Kegyetlen sors,
most miért nem segíthetek?!
***
Már öt hete múlt
Harmincöt hosszú nap.
Harminchat napja még
Éltél! Anyám!
Jaj! Milyen életet!?
-és nem tudtam segíteni...-
***
A fenti 2 verset egy vastag kockás füzetben találtam, amibe a legkülönbözőbb dolgokat írta Apám a kilencvenes évek elején: komplett tanfolyam az egyik irányból, nyitó és záróértekezletek, szülői értekezletek és nyári táborok vázlatai, de főleg mindennapi jegyzetek. És egy ponton, váratlanul ezek, pár üres lappal egymás között. Döbbenetes, mennyire Apám is vagyok. Természetesen nem tudtuk, h felnőtt fejjel is ír verseket, ezt a kettőt sztem én olvastam most először. Nyilván, mert nem az alkotás volt a cél, csak a fájdalom, a belső érzelmi feszültség vezetődött le így.
| |
| 1629. | [tulajdonos]: pária | 2025-05-08 12:38 | Hogy volt nekem régebben időm és érkezésem ezt a naplót rendszeresen vezetni?
***
Ami reménytelenül magányossá tesz, az a közegemtől radikálisan eltérő viszonyulásom egyrészt a csaláshoz, másrészt a tudáshoz/műveltséghez. Még akikkel látszólag van is egyezés a tudással kapcsolatban, tehát akik nem eleve megvetik/lebecsülik, hanem értéknek tartják, azok is mást értenek rajta, mint én. Velem ellentétben nem azt értik rajta, ami az élet értelméhez, a helyes élethez visz közelebb, hanem ami a pénzhez. Nem igazán találkozom tudásvággyal, amin keresztül pedig kapcsolódni tudnék másokhoz.
A csalással kapcsolatban több impulzus is ért az elmúlt napokban is. Pl E. azon poénkodott tegnapelőtt a tanáriban, h ő olyan jó a szabályok betartatásában, hogy APEH ellenőrnek kéne lennie, nem tűrné az adócsalást, fizethetne a sok nem adózó nagyvállakozó, mint a köles. Aztán ő is, a hallgatósága is belegondolt, s arra jutott, h valószínűleg nem sokáig élne, mert az egyik ilyen vállalkozó hamarosan megöletné. Mire A. (jaj, már megint ő!), hogy de hát ez lenne a normális. Mire E. felcsattant, hogy ne mondjon már ilyet.
A. : -Jó, akkor természetes.
E.: Nem, nehogy már a nyúl vigye a puskát!
A.: Úgy értem, mi mást tehetne?
E.: Hát, ne csaljon! Ne mondjuk már azt, hogy az a normális!
Itt beleszól F., tekintélyszemély, az egyik vezető. Elmesél egy anekdotát vmi külföldiről, aki néhány évtizede úgy települt Magyarországra, hogy előtte nem sokat tudott róla, a nyelvet sem beszélte. S hogy ez az ember egy félév elteltével döbbenten fakadt ki:
"Én még ilyet nem láttam. Itt mindenki csal!"
A történet zajos sikert arat, kb ünneplik, s hiába mondom kétszer is, hogy "Nem mindenki, viszont hátrányos helyzetbe kerül, aki nem.", nem válok hallhatóvá, nem veszi tudomásul senki. Helyette megy tovább a jóízű örömködés ezen, mintha a csalás nemcsak megváltozhatatlan nemzetkarakterológiai jellemző lenne, hanem kissé virtus is.
| |
| 1628. | [tulajdonos]: A Hold a hetedik házban | 2025-04-26 17:45 | A szünetben olvastam is. Utoljára Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban című novelláskötetét.
Megint eltűnődtem, mi lett volna, ha akkor olvasom, mikor megjelent, nemcsak most, öreg fejjel.
Novelláskötet, a főszereplők egy kivétellel nők, mert sztem Az ismeretlen tényezőben a fiú legalább annyira főszereplő, pláne, hogy a naplóját is olvashatjuk, mint Gizi, a nagynénje. Többen írták, hogy közhelyes szereplők, történetek, helyzetek, én inkább kisszerűnek éreztem, bár a közhely tényleg jelen volt, mint olyasmi, ami ellen nincs mit tenni. Bárcsak egyszer másképp végződne, történne, de nem.
A történetek szereplői a 20. század második felében, vagy a 21. elején próbáltak boldogulni, boldogságot találni, értelmet az életüknek, és úgy győzettek le/vallottak kudarcot minden alkalommal, hogy nem is volt igazán méltó ellenfél, még tragédiával sem tudott szolgálni a kisszerű, kiábrándítóan közhelyes és üres környezet. A tájban időnként felizzott a költészet, akár az éjszakai utcán, akár egy víztorony tetején a lemenő nap fénye, de ezek a pillanatok sem vezettek el sehová, a sorsok belülről zártak és nyithatatlanok.
Igen, főleg női sorsok, ezért is tűnődtem el rajta, milyen lett volna hamarabb rájönni arra, hogy 90%-ban férfi írókat olvasok, tőlük tanulom, milyen legyek, mint nő, de így is örülök, hogy végre nőtől is olvastam, milyen volt a Kádár-korban kislánynak, nagylánynak, fiatal nőnek lenni.
Lélektani szempontból a legelgondolkodtatóbbnak Johannát és Gizit találtam. Johannát, ahogy megérveli, hogy miért nem mond nemet a fiú testi közeledésére, Gizinél pedig azt, hogy kivenné a pénzt a bankból, mert nem tudja megindokolni, hogy miért ne adja oda. A közös a kettőben, hogy mindkét szereplő úgy éli meg, hogy nincs joga nemet mondani arra, ami neki rossz. Ami minimum elgondolkodtató, egyúttal szomorúan ismerős is. | |
| 1627. | [tulajdonos]: önmegszólít | 2025-04-13 21:13 | Ki szólít meg kit, mikor ez egy önmegszólító költemény. Kinek a hangján szólal meg az üzenet. Persze, jobb lenne, ha lennének még értő fülek, szemek, szívek, pláne. Hiszen ki fogná fel szívével énekem, ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem, haj, haj. 120 J. A . idézetet gyűjtöttünk, ezt nem küldte be senki. Nem csoda, alig olvas vki, verset meg végképp nem. Nem is ismerik. Nem, nem lepődtem meg. Nagyon. Csak kicsit. Mindig utólag derül ki, ha az embernek volt még illúziója.
Túl vagyok a szerelmen, mint témán. Simán elviselem regényben, ha már muszáj, kicsit fintorogva a felhajtás miatt. Gondolom, mert kivették a méhemet. Meg apám halálát is csak hurcolom feldolgozatlanul, meg azt se tudom, mennyiben nevezhetem még magam élőnek. 'Túléltem halálom' - ez meg Hervay Gizella.
AI továbbképzés volt a múlt héten. Közvetlen mellettem beszélget előtte sztártanár kolléga az Erasmus-koordinátorral. Utóbbi panaszkodik, h I-vel már megint újra kell íratni a beszámolóját, mert csak 250 szó 1000 helyett. Sztártanár mosolyogva: "Ilyenkor kell megkérni a mesterséges intelligenciát, h bővítse fel 1000 szóra" Sok minden átcikázik az agyamon és önkéntelenül kibukik belőlem: "De akkor mi értelme az egésznek?"
Sz. igyekszik a jó hangulatot töretlen hagyni: 'Akkor téged biztosan nem érdekel a ma délutáni továbbképzés."
"De"- mondom- " érdekel a mesterséges intelligencia, de a gondolkozást nem szervezném ki neki." Tényleg nem tudom, mi a fasznak kell nekem ilyen helyzetekben megszólalni, pláne egy olyan embernek magyarázni, aki tavaly az intézményvezetői képzésen a szakdolgozatát / egy részét is az AI-val íratta.
"Szerintem az Erasmus-pályázatos beszámolót szabad Chat GPT-vel íratni." - szögezi le erre az Erasmus-koordinátor is.
Egyébként fenntarthatósági témahét is van abban az iskolában, ahova minden tanár kocsival jár helyből is. Az öltözködésükön is látszik, kvázi kabát helyett hordják a kocsit (ahogy minden normális középosztálybeli mainapság, I know, I know). Szóval ez az abszolút fenntarthatatlan életmódú néptömeg tartotta a kötelező köröket minden osztályban. Én meg az értelmesebb csoportjaimban most a Tragedy of the Commons, videóval, mert emberileg ez a probléma kulcseleme, sztem. Persze, ezzel is szembemegyek a láthatatlan szabályaikkal, rejtett tantervükkel, egyebükkel. Értem is, h minek csinálom, meg nem is. Csak félig vagyok jelen.
Aztán Birkás György oldalán belefutok a mechanizmus tervezés elméletébe és kicsit kivirulok. Mert kb ez az első, ami a fenti, "Közlegelők tragégiája" néven ismert filozófiai/ökológiai problémára megoldással kecsegtet. Idézek:
"A legtöbb játékelméleti helyzetben adottak a szabályok: a játékosok ismerik a lehetőségeiket, a kifizetéseket, és próbálnak jól dönteni. De mi van, ha nemcsak a játékosok döntéseit, hanem magát a játékot is te irányítod? A célod az, hogy a szereplők ne hazudjanak, ne csaljanak, és a lehető legjobb kollektív eredmény szülessen, miközben mindenki a saját érdekeit követi. Ez a mechanizmustervezés világa: a "fordított játékelmélet".
"A terület egyik megalapozója Leonid Hurwicz, aki Eric Maskin és Roger Myerson társaságában 2007-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott a mechanizmustervezés elméletéért."
"A mechanizmustercezés általános célja igazmondásra késztetni a feleket. Ne érje meg hazudni, megtéveszteni a másik felet. Az egyik fő probléma, hogyan lehet rávenni a szereplőket arra, hogy az információjukat őszintén közöljék, miközben az érdekük az lenne, hogy eltitkolják vagy manipulálják? Vagyis az is igazat mondjon, aki nem jó ember, csak jó stratéga."
Hosszú idő óta az első dolog, amiben mintha megcsillanna a remény. | |
| 1626. | [tulajdonos]: jegy | 2025-03-29 17:51 | JÓZSEF ATTILA
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
