DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38668 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
Vezsenyi Ildikó: 2021.03.04-re virradóra
Tóth Gabriella: gyász
Tóth Gabriella: körök
Tóth Gabriella: bohócságok stb.
Tóth Gabriella: én így
Filip Tamás: Akiket szerettem
Vasi Ferenc Zoltán: Az életerő misztériuma
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Csombor Blanka 4 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Filip Tamás 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
DOKK_FAQ 9 napja
Bájer Máté 10 napja
Szücsi Csaba 11 napja
Vasi Ferenc Zoltán 12 napja
Dezső Márton 12 napja
Ötvös Németh Edit 19 napja
Egry Artúr 21 napja
Gyurcsi - Zalán György 26 napja
Kiss-Péterffy Márta 26 napja
FRISS NAPLÓK

 négysorosok 6 órája
Bátai Tibor 6 órája
- haikukutyin - 7 órája
A HÁRMAK 16 órája
Hetedíziglen 23 órája
A vádlottak padján 1 napja
Minimal Planet 1 napja
A fény nem publikus 1 napja
Zúzmara 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Gyurcsi 4 napja
az univerzum szélén 5 napja
Janus naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-02-27 17:58 Összes olvasás: 166134

Korábbi hozzászólások:  
1579. [tulajdonos]: medieval madness2024-02-21 18:49
szeretnék olvasni kedvemre. Azt, amihez kedvem szottyan, olyan nyelven, amin épp. Különösen olyanokat, amikre nincs a munkámhoz, a külső szerepeim ellátásához szükségem. Ami nem külső, hanem belső kell. Mert érdekel, gondoljon rólam akárki, akármit. Pl Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak, fakszimilében, amit tegnap láttam a szegedi antikvár előtti dobozban 200 forintért. Ha már az időutazás a hobbim.

Életem nyomasztó sötét fellegei ellen meg elkezdtem Youtube-on a Medieval Madness nevű csatornát nézni. Írtam már mindenki onnan merít erőt, ahonnan tud. Ez a csatorna a középkorral foglalkozik úgy, hogy ráfókuszál egy-egy aspektusára a hétköznapi életnek. Pl hogy milyen volt a középkorban menstruálni, h miért nem élnénk túl 24 órát sem időutazóként, hogy milyen volt a gyereknevelés, hogy milyen túlélési esélyed volt öregként stb, stb.


Számomra mindez rohadt érdekes. Egyrészt, mert mióta Huizinga A középkor alkonya című könyvét olvastam 14 évesen, nem ereszt ez a kor, amire Babits is rátett egy lapáttal Az európai irodalom történetében, meg egy ballagásomra kapott album is a kora középkor művészetéről. Amikor már meglett fejjel megpróbáltam megfogalmazni, h mégis mi a vonzalom oka, akkor többek közt a gregorián miatt vmi olyasmire jutottam, h akkor még jelen volt a világban Isten.

Más kérdés, h most pár hete, túlzás nélkül eddigi életem legsötétebb hetében (ez úgy tény, hogy nem azt állítottam, h a lehető legrosszabb, mert nemcsak azt tudom, h létezhet ennél is rosszabb, de azt is, teljes bizonyossággal, h lesz is valamikor), szóval, h amikor tényleg nagyon beborult, miért ez volt az, amibe menekültem. Mert ez már inkább arról szólt, h nézni a pőre valót, nem is azt, mint korábban, h hogy lehet együtt élni a halállal, mert nem lehet, ők is szórványosan élték túl, bár, mint a férjemnek mondtam, azért az elképesztő, h mindketten olyanok leszármazottjai kell, h legyünk, akik túlélték a pestist.


1578. [tulajdonos]: vers2024-02-01 16:54
Köszönöm.

1577. [tulajdonos]: Essex2024-01-28 12:38
Egynél több verset nem töltök fel. Ameddig annak sorsa nem dől el, nem szaporítom a bírálandokkot.
Az utolsó feltöltésem 2023. augusztus 7-én történt. Másnap két kedvező bírálatot is kapott, egyiket a főszerkesztőt. Augusztus 19-en újabb szavazat érkezett a maradására. Azóta vár. A bírálandokkban. Mire is?

(Tényleg turelmes vagyok és törekszem a belátásra és azt sem szeretem, ha a Dokkot, vagy a szerkesztői munkát szidják. És már régen nem érdekel a verseim sorsa sem, többek közt azért sem, mert majdnem minden marad, ha a megfelelő kéz hajlandó a kattintással foglalkozni. De esetleg vki nem akarná ezt mégis egy kicsit jobban?)


1576. [tulajdonos]: 30s2024-01-21 10:00
Anyukm szemét műtötték január 2-án, így a téli szünet utolsó hetét, plusz azóta a hétvégéket ott töltöttem háztartást vezetve. Közben megcsináltam azt is, amire évek óta hiba kért: kiválogattam a sajt könyveimet, s levittem az első emeleti tárolóba. iszonyú túlzsúfoltság van nluk, halmoznak, gondoltam, legalbb ennyivel könnyebbüljön meg az őket körülvevő tér, meg arra is gondoltam, h mielőtt meghalok, talán pótolhatnm, ami elmaradt eddig: végleg kiköltözhetnék anyáméktól.

Jelentős mennyiségű, saccra 100-150 könyv a matektagozatos szakkönyveimtől, Kína 13. századi történelmén keresztül (első-másodikus gimista koromban még történelemmel is kacérkodtam), az egyetemi jegyzeteken és 80-as, 90-es évekbeli folyóiratokon át a legkülönfélébb boltban és antikvárban összevásárolt szépirodalom.

Ehhez persze át kellett túrni a könyvespolcokat, s ott talltam magamnak olvasnivalót: Móricz 1934-36 között megjelent novelláit. Közben mivel Anyu olvasni nem tudott, esténként podcastokat hallgattunk, vagy felolvastam neki, s mivel anyukám úgy töltött el egy életet matek-fizika tanárként, hogy mélységesen érdekli az irodalom, ezek főleg irodalmi dolgok voltak, illetve egy nagyon érdekes beszélgetés Fabinyi Tamással Júdásról. A felolvasott dolgok között volt egy Herczeg Ferencről, ami után Anyu kezembe nyomott egy könyvet, h nekem adja, mert ő már biztos nem akarja elolvasni: nevezett író egy novelláskötetét.

Nem olvastam tőle eddig semmit, nem is akartam, de megnéztem a könyv dátumát: 1935, amiről eszembe jutott, h azért érdekes volna Móriczcal párhuzamosan ezt olvasni, h vajon milyen Magyarország kép rajzolódik ki az egyikből, s milyen a másikból, s a kettő együtt ugyan mit ad ki. Ezt el is kezdtem, de most megint az van, h muszáj angolra váltanom, mert megyek lefele, s így nem lehet felsőfokra készíteni, pedig nem érdektelen a dolog már kb 20 Móricz- és 2 Herczeg-novella után sem.

Remélhetőleg: to be continued.

1575. [tulajdonos]: -2024-01-17 19:41
Meghalt K.M.. A kolléganő, aki szeptember óta hiányzott, és aki ugyanannyi idős, mint én. A 'legnagyobb méltósággal viselt, súlyos betegségben'. Tavaly végezte el tanítás mellett az asztalosságot. Nyáron posztolta a gyönyörű ajtót, amit a tanyájukra csinált, a saját maga gondozta, csupa virág kertben. Lassan, de haladunk- írta akkor. 3 hete költöztek be végül.
----------------------------------------

1574. [tulajdonos]: librarium2024-01-16 19:12
Egyik életemben biztos író lettem volna. Afféle olvasó-író, sok magánnyal, hagyva, hogy egyik könyvem elvezessen a másikig, s folyamatosan papírra vetve, ami ebből leszűrődik bennem, rajtam át. S közben éltem volna vmi olyan egyéb életet is, amiben mások is vannak, de amibe ez belefér.

Virginia Woolf arra jut többek közt, hogy az alkotáshoz saját szoba kell és nem árt az anyagi függetlenség. A molyos kommentekben olvasom, h a saját szoba akkor még elérhetetlen volt ugyan, de mára kivívtuk.

Soha nem volt saját szobám. Se gyerekkoromban, se az albérletekben/kollégiumokban, se a saját felnőtt életemben. Viszont többször is majdnem kialakítottam egy-egy helyiségből ideiglenesen vmi hasonlót (tenyérnyi kisszobából dolgozót, ahol a magántanítványokat fogadtam, s ahol végül megírtam a szakdolgozatom gyerekek mellett, s ahova aztán be is költözött a legnagyobbik), ahol egyrészt a lopott percekben baromi jól éreztem magam, másrészt bűntudatom volt tőle, h egy családanyának nem kéne ilyesmire vágyni. A jelenlegi házunknak van egy régi, vályog melléképülete, ahova beállítottam egy barátnőmtől leselejtezett íróasztalt és már az iskolából leselejtezett szekrény és könyvespolc. Természetesen a család igényeinek az felel meg, h ez a hely egyben tároló is, ráadásul fűtetlen, tehát alkotásra, még ha lenne is ilyesmire időm, kevéssé alkalmas, de az benne a számomra érdekes, h mennyire kitartóan bennem maradt az igény erre egész életemben.

És azt hiszem, többek közt azért vonultam el írni évente egyszer 3-4 napra az utóbbi években, mert rájöttem valahol, hogy valószínűleg nekem soha nem is lesz. Azért ennyi időre, mert mind anyagilag, mind családos nőként ennyit engedhetek meg magamnak. A legolcsóbb szállások közt böngészve, s úgy választva, h 2 feltétel teljesüljön:
1. háborítatlan egyedüllét
2. asztal, amin írni lehet.
Ami nagyjából az, aminek VW a saját szobát definiálja.

Egyébként mindent meg lehet oldani, nagyon jól tudok beülős pékségekben hosszú kávé, tea vagy latte mellett írni. Vagy akár a szegedi piacon, ugyanilyen italok mellett az épület mögé kirakott asztalkán a napfényben. Lehetnek a szoba falai levegőből, csak asztal és háborítatlanság legyen. Meg saját idő. Amiben vissza tudok magamhoz találni. Meg tudom hallani a saját hangom, ahogy már 2018-ban is leírtam itt. 'Incandescence' írja Virginia W.

Na, ez az utóbbi, ami nagyon-nagyon nehezen elérhető. Most is csak azért sikerült, mert tegnap beteg lettem és se ma nem mentem, se holnap nem megyek dolgozni. S most, h már fel tudok kelni, javítás helyett ezt leírtam abból a sokból, ami most bennem kavarog, s amit le szeretnék írni, de nem fogok, mert nem engedhetem meg magamnak.

1573. [tulajdonos]: 20232024-01-15 19:32
Itt vannak az én 2023-as olvasmányaim. A dobogó legfelső fokán Csabai László: A vidék lelke és Yann Martel: The High Mountains of Portugal.

Fredrik Backman: My Grandmother Sends Her Regards and Apologises

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.

Kiss Judit Ágnes: Szlalom

Borbély Szilárd: Halotti pompa

Agatha Christie: And Then There Were None

D. H. Lawrence: Lady Chatterley's Lover

Ali Smith: The First Person and Other Stories

Hamar Péter (szerk.): Juhász Gyula

Alice Walker: The Color Purple

Margaret Atwood: Murder in the Dark

Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink

Deirdre Madden (szerk.): All Over Ireland

Pamela Belle: The Chains of Fate

Stephen King: Pet Sematary

Grecsó Krisztián: Magamról többet

Kazinczy Ferenc: Sophie

Sarah-Kate Lynch: Blessed Are the Cheesemakers

Koháry Sarolta: Flóra és Ilonka

Junot Díaz: The Brief Wondrous Life of Oscar Wao

Lesley Pearse: Faith

Erdős Virág: Énekes könyv

Török Sophie: „most én vagyok hang helyetted…”

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

József Jolán: József Attila élete

Tóth Krisztina: A majom szeme

Csabai László: A vidék lelke

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Lángh Júlia: Macskák és férfiak

David Mitchell: The Thousand Autumns of Jacob de Zoet

Babits Mihály: Jónás könyve

Csurgó Csaba: Kukoricza

Emma Donoghue: The Wonder

Joy Fielding: Charley's Web

Illyés Gyula: Puszták népe

Török Sophie: Török Sophie versei

E. C. Osondu: Voice of America

Arthur Hailey: Strong Medicine

Végh Antal: Nyugtalan homok

Henning Mankell: The Fifth Woman

Belinda McKeon: Solace

Jodi Picoult: Small Great Things

Beryl Bainbridge: Injury Time

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod

Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane

Dean R. Koontz: The Eyes of Darkness

Kim Stanley Robinson: The Ministry for the Future

Stephen Booth: Blood on the Tongue

Yann Martel: The High Mountains of Portugal

Sarah Waters: Fingersmith

Carol Ann Duffy: Selected Poems

Charles Dickens: Oliver Twist (Penguin Readers)

Mary Shelley: Frankenstein (angol)


1572. [tulajdonos]: wishful2024-01-13 08:20
"If he had written dispassionately about women, had used indisputable proofs to establish his argument and had shown no trace of wishing that the result should be one thing rather than another, one would not have been angry either."
Virginia Woolf: A Room of One's Own: 34. oldal, 1. fejezet (Triad/Panther Books, 1977)

1571. [tulajdonos]: kiragadott gondolatok2024-01-10 18:43
Mármint olvasmányokból, forrással, h később visszakereshető legyen. Gondoltam, indítok neki egy külön naplót, de aztán elképzeltem a csalódást, mikor rájönnek, h nem vmi friss, izgalmas hús, hanem csak még mindig én, és úgy döntöttem, nem.

"Jevons Paradox proposes that increases in efficiency in the use of a resource lead to an overall increase in the use of that resource, not a decrease. William Stanley Jevons, writing in 1865, was referring to the history of the use of coal; once the Watt engine was introduced, which greatly increased the efficiency of coal burning as energy creation, the use of coal grew far beyond the initial reduction in the amount needed for the activity that existed before the time of the improvement.

The paradox is visible in the history of technological improvements of all kinds. Better car miles per gallon, more miles driven. Faster computer times, more time spent on computers."

(165. oldal, 40. fejezet (Orbit, 2020)
Kim Stanley Robinson: The Ministry for the Future)

2.
"A döntő többség egy nagyon alacsony szintű médiajártasság birtokában egyszerűen szórakozásra és sok esetben céltalan időtöltésre használja a médiát,"


(https://wmn.hu/ugy/61695-a-harom-harom-es-fel-eves-gyerekek-jelentos-resze-mar-mediafuggo)

1570. [tulajdonos]: Bohuniczky Szefi2024-01-08 15:52
A téli szünetben kiéltem egy kicsit magam: végre olvashattam magyarul és olyat, ami jólesik. Az esik jól, ami okos és nem munka. Tehát olyan, ami semmire se jó a hétköznapi életben, haszontalan, viszont mélységesen érdekel, mert egyrészt a szellem világa, másrészt meg igaz. Így kerülnek képbe a nyelvújítási harcok dokumentumai, a matematikai feladványok, vagy, mint legutóbb, Bohuniczky Szefi.

Őrá a Molyon találtam, ha jól emlékszem, Babits miatt. Valaki lelkesen említette Otthonok és vendégek című önéletrajzi könyvét, amiben megjelenik egy sor nyugatos író, s látszik, hogy ki milyen ember volt (az írónő szemével). Engem főleg Babits érdekelt, s miután a helyi könyvtárban semmi nem volt Szefitől, nincs mit veszteni alapon rákérdeztem a gimim könyvtárosánál is. A nevet elismételtette velem, mert még életében nem hallotta, mondtam neki, h tegnapig én sem, s aztán nagyot nézett, h van tőle egy könyv az állományban: pont az, amit kerestem.

Ezt olvastam aztán el idén először, s nem bántam meg. Bohuniczky Szefi Tabon nőtt fel, aminek egyébként az életemben is szerepe volt, de erre most nem térnék ki, a Nyugatban novellákat publikált, legfőbb mentora Móricz volt, aki nagyon tehetségesnek tartotta, a fiatal kétszer nyert Baumgarten-díjat, több regényt írt és jelentetett meg szintén a Nyugat sorozatában, az utolsót, ami Virginia Woolf Saját szobájának magyar verziója Lázas évek címmel 1947-ben, s aztán elhallgatott. 1969-ben halt meg, az önéletrajzi regényét , amit olvastam 1967-ben fejezte be. Erről az nyilatkozta, hogy azért fogott hozzá, mert rosszul esett neki, hogy már senki nem emlékszik rá, h ő író volt valaha. Azt írja a könyv hosszú bevezető tanulmánya is, h már életében elfelejtették.

Ő, és férje Maller Dezső, akit többek azért bocsáttattak el 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után a csurgói tanári állásából a rosszakarói, mert túlságosan propagálta Ady Endre verseit, Pestre költöztek és bérelt lakásokban laktak, de ezek a lakások gyakorlatilag irodalmi szalonokként működtek. Rendszeresen megfordult náluk Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Németh László (aki az Ember és szerep című írásában jól meg írja őket is), Tamási Áron, Pap Károly és még sokan mások az évek alatt, de a kor szokása szerint kávéházba is jártak, főleg a New Yorkba, ahol egy idő múlva már a Nyugat asztalánál volt a helyük.

Azt nyújtotta a könyv, amit vártam, megjelentek hús-vér emberként a nagy nyugatosok, és beleszagoltam a korba, újra meg kellett állapítanom, h létezik időutazás, csak korabeli könyveket és szemtanúkat kell olvasni. Jól ír, ért a megjelenítéshez, s mivel az egyik száll itt is a "Saját szoba-vonal" (ha vki nem ismerné, Virginia Woolf azonos című írása arról szól, h mi lesz a született tehetségből - ha nem írónak, hanem írónőnek született, illetve h hogyan válhat íróvá, aki a gyengébb nemet erősíti.)

A visszaemlékezésben így bőven szó van a saját művei születéséről és témájáról is. Nagy kedvem támadt többet is elolvasni, főleg a Rigó és a Nők című novelláskötetét, amiről Török Sophie nagyon lelkes kritikát írt, s ami a legszebb könyv díjra is pályázott annak idején, mivel Fáy Dezső illusztrálta fametszetekkel, de egyszerűen nem lehet megszerezni. Antikvárban nincs. Nem adták ki újra, s úgy tűnik még csak könyvtári állományba sem került. (Vagy már kiselejtezték.) Legalábbis az általam először megnézett online katalógusokban nem szerepel.

Azért el fogom olvasni, mert végül a pápai könyvtár adott találatot és kikérem könyvtárközivel. De elgondolkoztam, h min múlik az, h vkit, h egy írót elfelejtenek. Őt eleve kevesen olvasták. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a Nyugatot csak nagyon kis példányszámban lehetett eladni. S le is ír egy jelenetet, h állnak Móriczzal a Könyvnapon az asztalkánál és az emberek mennek a jó napsütésben és rájuk se bagóznak. Aztán Móritzot kiadták az átkosban is, most épp az ő 1934-36-os novelláit olvasom, amit az ötvenes években nyomtak újra, Szefit meg nem. És azóta sem. De hogy min múlik a feledés, min múlott az ő esetében, nem tudom pontosan.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-02-27 13:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita talán ma
2024-02-27 12:28   Napló: négysorosok
2024-02-27 12:14   Napló: Bátai Tibor
2024-02-27 11:10   Napló: - haikukutyin -
2024-02-27 02:13   Napló: A HÁRMAK
2024-02-26 21:36   Napló: - haikukutyin -
2024-02-26 17:23   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-02-26 16:26   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos