DOKK

nélküled bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2019-01-23 23:44 Összes olvasás: 70187

698.	[tulajdonos]: the same	2019-01-22 18:21
it begins though you don't want it then, you let it start fully aware that it can only end badly and you are showing off and shoot your mouth, and analyse dragging out and tearing to pieces the narratives you know already too well and then silence grows and you realise that the thing that is happening has no precedence neither the right nor the likelihood to happen were you more skillful you might have spotted a familiar pattern and could be telling it as a story or name it as a bird, or insect instead you let it just be and surround you with some impossible glow you dare not name

697.	[tulajdonos]: st	2019-01-22 18:16
még el se kezdődött, már unja az ember úgy kezd bele, hogy ennek jó vége nem lehet egy ideig szájal, játssza az eszét, végigpörget sok sablont, amit ismer, fölényeskedik, mesél, aztán azt veszi észre, hogy elfogyott a narratíva, és valami olyan van éppen, amire nincs precedens, és bár ügyes emberek biztosan megmondanák erről is, holló-e vagy gólya, lepke, légy, vagy féreg, teljes tudatában annak, hogy se létjogosultsága, se valószínűsége nincsen, hagyja hogy naponta átmelegítse valami képtelen fény és történjen a megtörténhetetlen.

696.	[tulajdonos]: recycled stuff	2019-01-21 20:51
Beköltözöm a mondataidba, szóösszetételek ölébe ülök, ez az a szoba, amit mindig akartam magamnak. Ezért költöztem havonta: bedőlt falú viskókba, falun túli végeláthatalan rónák szélire, hogy ne találjak többet vissza soha, liftek mentek tovább, mint a tizedik, hiába nem volt több emelet, Közkórházba, ahol a mennyezet olyan messze volt, hogy nem vette ki a szem a barna homályban, hatalmas kastélyba, ami néha lett iskola, egyetem, lépcsők és újra lépcsők, amik mindig máshova, minél tovább tart, annál messzebb, ahonnan, ahova. Lehettem volna a gyászba vont város királyleánya, kit nevettetni nem voltak elég ügyesek bárók, hercegek, csak Tök Filkó tudta, hogy beszéljen vele. Lehettem volna egy másik mesében, de ebben én vagyok a második öregasszony, ki ezerszer vénebb, s rútabb, mint volt az első, de Kis Miska ahhoz képest, akihez a harmadik pár vasbocskor elvásása után érsz majd. De Tök Filkó egyedül, aki tudja megint, hogyan szólítson, s szerencséje, mert rögvest sóbálvánnyá válna különben. Tudod, nézem én már 100-1000 éve, hogy minden láng részekben lobban, tükördarabokban vet ezer fényt a szerelem, de csak most, hogy kiválasztottad azt a sánta madarat az összes szárnyas állatból az ég alatt, kik második rittyentésemre jöttek elibénk, csak most, mikor már befordultál az úton, ami a Szél öreganyjához vezet, vettem észre, hogy mi ez a furcsa rángás a szám körül és a szívemben. Nevetek.

695.	[tulajdonos]: happy ending	2019-01-17 20:30
Megnyugodhat mindenki, nem leszek boldog. Sokat írtam róla ugyan, de számomra nincs szerelem. Akkor is egyedül vagyok, ha kicsit, időnként érdeklek is ezt-azt. Természetesen nem szeretnek. Természetesen én sem. Nincs kit szeretni, nem volt, nem lesz. Öregség van előttem, meg halál, meg képtelen színű egek. Mintha emlékeznék valakire, mintha hiányozna az utcáról, a járdáról, a boltban a sorok közül, a szeles hídon valaki, hogy velem legyen. Ettől lesz élő, hogy mintha lehetne, ami nincsen . Se itt, se ott, se most, se majd, se akkor. És rohadtul mindegy. Viszont megnyugodhat mindenki, akiben felkavarodott a lélek botrányos szerelmi történetemen, nem történik semmi, maradnak a szereplők a helyükön, nem csalnak, nem törnek, nem zúznak, nem pusztulnak bele.

694.	[tulajdonos]: amit	Burai Katalin: re h	2019-01-16 19:58
Felelős vagyok azért, amit keltettem, amit hagytam kifejlődni, azért, mert hagytam, h megszeressen. Felelős az ember a rózsájáért, h a közhelyet hozzam ide, bár ez itt a róka már megint. De igazad van, nyilván arról szól a felelősség elsősorban, h akkor most mit kezd vele.

693.	[tulajdonos]: h	2019-01-16 19:31
the first time in my life i am loved back. if i were 20 yrs younger, i would be very happy now. as old as i am i feel strange. and responsible. we are responsible for the feelings we have helped awaken and heighten in other people. we are responsible for the ones we have made love us. even if it has been done together. we have done it to each other. i don’t know what could come next. i don’t want to use him, to use that feeling for my selfish needs. i don’t want him to be harmed. it is scary to see he is in it, that he feels it as it makes him like everyone who has exposed his feelings to the other vulnerable. i don’t know what i have the right to do. it is not so easy to commit adultery it seems. not just because of the one we cheat on, but because of the one we would cheat with. without love it would be much easier. but without love neither of us would do it. i don't think there will be anything. maybe it will slowly die away. or abruptly because something unforeseen will happen. but it will not change the fact that against all the odds, at the age of 48, even if it's true only today, once in my life i have been loved back.

692.	[tulajdonos]: osztva	2019-01-15 19:58
úgy feladnám ezt a beilleszkedésdit. egye meg a fene, legyen igaza mindenkinek, aki annak gondol, alkalmatlan vagyok, pont, mert nem vagyok egy kicsit se agresszív, meg mert sok szar történt velem, mert kurvára ahhoz értek, h ne támaszkodjak senkire, mert nincs kire, mert kurvára nem volt kipárnázott életem, mert elfogytak a barátaim, mert már felfalódott belőlem, amit használni tudtak, mert ahhoz értettem, h lemondjak mások javára és látványosan küzdök az életemmel, ahelyett, h optimizmust és magabiztosságot sugározva boldog lennék. ha esélyt kapok, azt is elbaszom. utálom magam megint, nem is kicsit, annál jobban csak a továbbképzések végén a megosztásokat. harmadjára futok bele ebbe az érzésbe, de annyira szar, h többet biztos nem fogok. a jó kurva életbe már. megint tehetetlenségemben kimondtam az igazat, ami visszaszállt a fejemre: ha rossz dolgok történtek velem és én ezt kimondom, akkor alkalmatlan vagyok. (bullying volt a téma, eléggé megviselt, mert a lányom évekig érintett volt, és kínomban ezt megmondtam. megint elfogyott a levegő körülöttem, pedig tegnap már szinte elfogadtak, néha hallatszott, amit mondok.

691.	[tulajdonos]: á	2019-01-14 19:11
annyi életem hagytam félbe két kezem se elég, ha számolom ott maradtak szeles, novemberi utcasarkokon magam horgolta buszon felejtett pulóverekben a Tisza jegén, ami nem szakadt be alattunk hiába dobáltunk emberfejnél nagyobb tömbökkel néha úgy tűnik, ahogy én elértem valahova ezek is folytatódtak valahol és egyszer szembejönnek egy vasútállomáson, ahol tévedésből szálltam le furcsán hunyorognak, aztán lehajolnak hogy visszaadjanak valamit, amit leejtettem és ott vagyok megint egy szeles, novemberi sarkon magam horgolta szürke pulóverben és tudom, hogy dobálhatom az örökkévalóságig az a jég nem reped meg

690.	[tulajdonos]: matek	2019-01-13 21:11
annyi életet hagytam félbe ezek aztán élték a magukét tovább az ember sose tudja meg belőle mi lehetett volna néha aztán történik valami és egyszer csak ott áll egy szeles, novemberi utcasarkon maga horgolta szürke pulcsiban és és csak abból jön rá, ami visszahozta, hogy mit is hagyott egykor ott.

689.	[tulajdonos]: kapuk	2019-01-13 20:08
a szülés transzcendencia. amíg szültem, világok között lebegtem, élet és halál között, többször eszembe is jutott, h a haldoklás lehet hasonló, csak ott nincs pozitív végkimenetel. újabban én vagyok a bibliai vérfolyásos asszony. a műtét egyik célja az volt, h a havi tisztátalanságom ne legyen mészárszék jellegű. a hétvégén csekkelődött, a dolog nem jött be. teljesen abszurd, vagy morbid, vagy nem is tudom, mi erre a szó, élmény volt, mert a dolog egybeesett a 2 napos pesti továbbképzésemmel, amit egy kicsike teremben tartottak, beépített mosdóval. valami totál groteszk, h miközben hallod az előadás szövegét angolul, próbálod magadról és a helyiségről eltüntetni minden nyomát annak, h percekkel előbb még úgy nézett ki, mint egy műtő, vagy világháborús ispotály. az éjszakát öcsémék alagsorában töltöttem. a reggeli első fürdőszobai szembesülés után úgy támolyogtam ki a pincébe, h azt találtam öcsémnek mondani, 'ilyenkor úgy érzem, h meg fogok halni.' és itt érek vissza a kezdetekhez: mert ez a két nap, amikor a testem, vagy a testemen keresztül vmi más uralkodik rajtam, ez megint csak tagadhatatlanul kapukat nyit, megint világok közt vagyok. mint a szülésnél. transzcendencia.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!