A múlt fotói
Mécseseink lassan elalszanak,
a temető bezárta álmodóit.
Tanulni kell, hogy létezik véges,
hogy elkapjuk a végtelen fotóit.
Krizantémjaink hideg öl fölött,
ma csontot öltöztetett rőt retina,
éberen álmodtuk át magunkat
a holt múltba, akár egy balerina.
Spicc könnyedén, és ólommellkassal
elmormolt imáink összeadódtak,
még Istenhez is jutott belőle,
és szentségeink a mennyig csapódtak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-11-02 08:34:30
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-13 09:46:54
