Város

Laknám csatornában, öntöttvas körlapok alatt.
Laknám tó mélyén, békanyálban, lankán,
enyvszagú műhelyek szálkás munkapadján,
kihűlt villanykörték között.
Csak ott nem laknék sosem, ahol pont lakok.
-
Az egész égbolt a város tükörképe,
lepattognak róla az évszázadok
alatt felvitt rétegek. Mint egy régi térkép:
színek, repedések. Keresem, hátha valahol rajt vagyok.
-
Ilyenkor már nem jár villamos vagy metró.
Nem tudom, valahol
elhagytam az órám, mennyi idő lehet.
A toronyházak vezetnek csak nyomra.
Vagy a felhők. Csillagok. Kémlelem az eget.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.