törvény nélkül

verset írni nincs szavam bujkál a gondolat
valami benn feszül egy makacs mély moraj
megfoghatatlan mint partra kifekvő tenger
kőrakás nyomja borítja be a fejem
szabályok tördelik apróra szívemet

szilánkos űrben forgok kívül belül szaggat
sehol egy lélekselyem a pokol lándzsákra aggat
magamba gömbölyödnék puhán mint kisgyerek
legendák mesék polcára hajtanám fejemet

éhes csecsemőként sír fel bennem az élet
sóvárog mint az asszony egyszülött fia
ki bár haszontalan mégis szerethető
de a regula már a méhben mindent megöl

különc a lélek áthágni vágy minden szabályt
láncot tép zendül ritmusra táncra dalra vált
kalandot színt áhít kilengni jobbra-balra
s amint kilép magából már kőrakás takarja

a törvény gonoszért van én nem vagyok gonosz
a regényes életért vadul fellobogok
bugyborékol lelkem fortyog mint tüzes katlan
s akkor a vers kigurul belőlem akaratlan
félelmek rettegtetés nélkül volna jó élni
akkor is ha lelkemet a törvény újra vérzi






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-09 15:40:34
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-09 15:40:34