NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2026-04-15 19:35 Összes olvasás: 52627| 379. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-29 11:54 |
Osonó
Lásd, mindent elvitt a szél. Alig maradt múltad.
Egy távoli gyerekből jársz ki a jelen időbe,
hallasz-e még vörösbegy éneket a magyar
zűrzavarban, ahol bíztál a szavakban, majd
hosszan, hitetlenül figyelted miként fonnyadt a jövő.
Engedd meg magadnak a békülést. Tüntető vagy
és ellentüntető. Életed megverselhetetlen. Hagyd
a távolt. Bakogj ide a körülbőrözött húshoz, a
behálózó erekhez. Ez az élet. Sötét, misztikus
árnyékban őseid visszhangja ellepi a távolt.
Anyádnak most is nyitva van a szeme. Bibliája felé
néz. Lecsukja, kinyitja, csukja. Csak a szeme tud
beszélni. Mozdulatlanságához koccan az emlék,
ilyenkor merev arcán moccan a bőr. Olvassak?
Nem érti. Utolsó lapon most is dulakodnak a betűk:
István, mindennél jobban szerettelek.
Ó, mennyire haragudott rám, mikor tengernek
mentem, és úgy verődtem vissza hozzá, mint
korbácsolt víz a hullámtörőn. Csak halála után
hagytam el végleg az országot. Apám István volt. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
