DOKK

	Antalovics Péter
	DELÍRIUM
	az a szakmád hogy más embereket leöntesz valamivel és aztán diplomáciai úton elintézed a dolgot? mindegy, férfi vagy, nő vagy, faszt keresel itt, ha fiatalon úgy nézel ki, mint egy öreg! nem hiszem, hogy örülnél neki, ha minden percben új lábad nőne. nem hiszem, hogy örülnél, ha beszédet kellene mondanod arról, úgy vagy felhangolva, mint a zaj. valóban nem akarsz bogár lenni? hiszen minden olyan tiszta neonszínű, te viszont kialakítottál magadnak saját színt. mit tennél, ha felszólítanának, hogy mondj beszédet siralmas helyzetedről? miért mutogatsz úgy, hogy kihullik tőle a hajad? persze, nem tudsz esernyőt tartani mindenki elé! inkább bérelj egy házorző dísznövényt! kis olvasólámpával világíts rá a gecifoltokra! baszd meg a kertitörpéidet, ha ottfelejted magad valahol, csekkfüzetek és különféle párlatok nélkül! anyádra is rávilágítanál, ha nem etetett volna különféle szórt fertőzésekkel, naponta. miért ingadozik hangulatod egy ganétúró bogár, egy hárfa és egy traktor hangulata között? miért beszélsz arról, hogy miről beszélsz? ez az a fehér fény, amitol a legjobb falat leszel! ez az paradox elmúlt, amelyik elmúlt, mielőtt elmúlhatott volna, és pontosan olyan, mint mint te! te az elmúlások nagykövete vagy, palástban! szíved egy nem működő mágnes utánzata. elfordítod fejed, ha csalánnal integetnek. nem tudod képzelt barátaid nevét. alakod a környező gombaültetvényekre hasonlít. köldökzsinórok lógnak ki belőled. van nagy ember, van kicsi ember, közepes ember nincs, és te pontosan olyan vagy, mint a közepes ember. van egy házad, amit kiskorúakat bántalmazóknak adsz bérbe. nyögsz egyet, aztán örömmel állapítasz meg bizonyos nyugalmat, stagnálást. tűleveleket adsz ajándékba szüleidnek és egyéb hozzátartozóidnak. félsz odamenni valakihez, és kertitörpéid segítségét keresed. karamellát készítesz idegen módon. amikor kifogysz, neont eszel, és hívod a tűzoltókat, pedig nem érdekel egyetlen neoncső anatómiája se. (nem lesz belőled hős, ha akkor csinálsz valamit, amikor épp képtelen vagy rá.) szemed nem úgy villan, mint egy napkitörés. bolyongsz kiábrándító kertitörpék társaságában. himnuszt énekelve csontokra hullasz, de nem teszed kezed szívedre, mert fogalmad sincs, hol a kezed, vagy a szíved. (pedig könnyű lenne kihasználni a fejedből kinövő hőlégballonokat.) csíra korában eladod mindennemű vonzódásod. érzéseidet aranymosó tálban kell keresned. gyertyalángnál, pennával írod alá sorszámod hitelességét. nem tudod definiálni szerveid belső elrendezését, nyugalmát. aranyalmákat permetezel. becsületed vetekszik a locsolócső hosszával. ha álmodsz, arcod olyan, mint a tegnapi ebéd. a nyögéseket hangszalagra veszed, és arra maszturbálsz. fejednek fészek alakja van. felvértezed magad a gonosz erők és kertitörpék rosszindulata ellen. kiábrándultál az étkezés közbeni taktikázásból. boldogító jelenségnek tartasz egy helyesen felkötött nyakkendőt. vágyálmaid között szerepel egy házikedvenc megkínzása. kiöntesz egy bögre teát, aztán megkérdezel valakit, miért folyik szét. ámulattal figyelsz minden színű hazugságot. ha eladásról tárgyalsz, majdnem minden testrészed lehet utolsó a sorban, de az első hely már foglalt. ablakon keresztül nézed, ahogy halottaid kertitörpékkel játszanak a nagy homokban. elneveted magad, ha égő embert látsz. eszközeidet szájad alapján válogatod meg. kígyókat engedsz szabadon, és nevetsz rajtuk. sejted, mit akarsz, de eltakarja veszélyesen nyúlánk arcod. nem tudod elképzelni, mire emlékezel majd, mielőtt kivégeznek. elalszol, ha lelked magas túl árára gondolsz. neont eszel, halat, nemesfémeket sohasem eszel.