Ugyanúgy

az ünnep felszippant és kiokád emésztetlenül
mint egy díszeibe csavarodott förgeteg
söpör át a téren félig fagyott testeket
viaszbábukat  kopár mélyedéseket kerülget gondosan
idén is kutyák csúszkálnak velünk dermedt
pocsolyákon úszik a latyakos hó ugyanúgy
falhoz csapódik valaki vállával nehogy
a koldushoz érjen ugyanúgy reped csontja is
talán ha csavargó lennék testvéri szeretettel
néznék én is ugyanúgy a többi csavargóra
mint ahogy ők nézik  ismeretlenül a másikat  
hívják
egy idegen test melegét mindig ugyanúgy  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.