NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2021-01-27 20:54 Összes olvasás: 12055| 166. | [tulajdonos]: CSU-CSU | 2021-01-24 19:53 | -.-
Az előzőhöz már csak annyit fűznék hozzá, hogy otromba dolog, ha olyankor ír az ember, amikor még a nyelvtanhoz is álmos.
-.- | |
| 165. | [tulajdonos]: ördögi félénkség | 2021-01-24 19:49 | MER-
A minap ismét szembe jött velem a legostobább szellemességek egyike. Hogy tud-e az Isten olyan hatalmas hegyet teremteni, hogy még ő sem tudja máshová tenni. Vagy valami ilyesmi. Annyira utálom a felvetést is, hogy nem vagyok hajlandó pontosan emlékezni rá. Réges-régen és most önkéntelen az jutott az eszembe, hogy lényegében emberalatti gyávaság olyan Istent kívánni, aki alkalmazkodik az emberi logikának. A transzcendenshez kell a bátorság. Sőt, ahhoz kell csak igazán.
-ÉSZ | |
| 164. | [tulajdonos]: gyötrelem | 2021-01-23 14:05 | ME-
Az egyik kolléganőm arról számolt be, hogy egy bizonyos könyv olvasása közben, elviselhetetlen fájdalmat érez a bal mellében. Ezért abbahagyta a szóban forgó könyv olvasását. Rettentő különösnek találom. Fizikai fájdalmat még sosem érzetem olvasás közben. Miért jár el így a tudata?
-LL | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 163. | vajdics: Barabbás | 2021-01-22 16:26 | Rengeteg ismerősöm van, aki ünnepelte a gálaműsort. Köztük EsEf, az egyik legkedvesebb barátunk a református gyülekezetből. Eredeti pofa, imádom. Mindent lehet mondani róla csak azt nem, hogy tömegember. Ha valamit ajánl, filmet, zenét, színházi előadást, arra érdemes odafigyelni, mert jó ízlése van. Bident másként ítélem meg, mint ő. Én nem tudom ünnepelni, hogy nem találtak nála jobb figurát. Meg fog bukni, szerintem is. De ettől még a barátomat nem sorolom a rossz ízlésű tömegemberek közé. Sorolhatnám, persze, de attól ő még nem válna azzá.
Nemrég hasonló módon próbáltam vitába szállni valakikkel. Értelmes, okos, jó ízlésű emberekkel. Meg vannak győződve arról, hogy Orbán „parasztvakító” politikájában csak a buta (vagy elbutított), megtévesztett emberek hisznek, értelmes embereknek látniuk kellene, mi folyik itt. Hiába soroltam nekik a számomra kedves ismerőseimet, barátaimat, akiket nem tartok butának, sőt; hiába bizonygattam, hogy vannak emberek, akiket a tudásuk, a műveltségük, az ÍZLÉSÜK másfajta látásmód irányába visz, nem tudtam meggyőzni őket. Inkább gyanakodva néztek rám: hogy lehetnek nekem ilyen barátaim? Ennyire rossz lenne az ízlésem?
| |
| 162. | [tulajdonos]: Az Igazság mint olyan | 2021-01-22 14:18 | ÍME-
'Egy Igazság mind fölött, Egy Igazság kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.'
"... nem lehet érezni - vagy akár csak megérteni - azt, hogy miféle dolog is az Igazság mindaddig, amíg teljes egészében EGYETLEN hiedelemben élünk. Ahogy egy másik tanulmányomban kimutattam, a "hiedelmeknek" az a jellegzetessége az "eszmékkel" vagy vélekedésekkel szemben - beleértve ebbe még a legszigorúbb tudományos tanokat is -, hogy valóság, a teljes és hiteles valóság csakis abban van, amiben hiszünk, és sohasem abban, amit gondolunk."
José Ortega y Gasset: Elmélkedések Leibnizről
-IMA | |
| 160. | [tulajdonos]: gyalázat | 2021-01-22 12:12 | BŰN-
A rossz ízlésű tömegembereknek nyilván tetszett a hitvány gálaműsor. Ahogy a demens, inkontinens bábú is, akit felhúztak a mélyállam öklére. Csodálkoznék, ha ezt az évet végig vinné a hivatalában.
-BAJ | |
| 159. | [tulajdonos]: levélváltás | 2021-01-21 23:13 | VÁL-
Nem tudom, honnan van erőd írni. Én úgy érzem elnémultam és nincs mondanivalóm a világ számára. Vagy az az érzés kerít a hatalmába, hogy úgy is csak süket a világ, vagy az, hogyha beszélek, azzal csak a hangzavart súlyosbítom. Nem hiszek a szavaimban. A csendemben több a költészet.
-ASZ | |
| 158. | [tulajdonos]: Átgondolások pírja | 2021-01-17 17:17 | EZ-
Bolondozásaim kora
Mivel megtetszett az a szép gondolati felépítmény, amelyre újfent rábukkantam, próbáltam azt belülről megérteni és kihozni belőle számomra a lényeget. Mostanában tehát újraolvastam a Rudolf Steiner-féle jövendöléseket erre a korszakra vonatkozóan. A 20. század elején tartott előadásaiban leszögezte, hogy a 21. század legelején (úgy fogalmaz, hogy "mielőtt még egy kicsi is eltelne belőle") megszületik a szellemi történelem ívét kijelölő négy nagy inkarnáció Lucifer, Krisztus, Ahriman, Szórát közül a harmadiknak Ahrimannak az inkarnációja. Azt is mondta, hogy Ahriman és a földi segítői mindent elkövetnek, hogy 1998-ra előrehozzák a születését, de legkésőbb 2001-ben ennek meg kell történnie. Későbbi antropozófus asztrológusok 1999 egyik bolygóállását (hét bolygó a Kosban) jelölik meg a fogantatása idejeként, különösen mert erre a konstellációra utalhatott Nostradamus hiteles szövegű jóslata: "1999-ben száll alá az égből a rémület nagy királya". 2000 májusát jelölik ki a születéseként a bolygóállások alapján. (A legvalószínűbb, hogy 2000.05.03.-n született, és éppen a 21-et tapossa. Fogantatása és születése lehetett természetes és mesterséges is. (Nyilván nem ezen a néven fog bemutatkozni.) Asztrológiai értelemben ebben az évben lett nagykorú. Hát, nagy szülinapi partit csapott! Tehát most 22-19 éves lehet az illető. Krisztushoz hasonlóan a Rózsakeresztes, a Szabadkőműves és az Antropozófiai elméletek szerint 30 évesen lép majd a nyilvánosság elé, tehát 2028-30 körül/között ismerhetjük meg. Már aki felismeri. Arról lehet majd felismerni, hogy az emberiség jótevőjeként mutatkozik be és az emberek annak is fogják tartani. Fontos megoldási javaslatokkal fog élni az emberiség nagy problémáival kapcsolatban, az elhitetés és a hazugság mestere lesz. A materializmus esszenciája, aki (titokban) megveszekedetten utálja a szellemet és gúnyt fog űzni a szellemiségből, tradíciókból. Az emberiséget örökre és kizárólagosan az anyaghoz akarja kötni, ennek módját akarja megtalálni és alkalmazni. Az anyagi, egészségügyi, technikai, informatikai, politikai biztonság kényelmét fogja tukmálni, cserébe szellemteleníti az emberiséget (megfosztja azt a tudat esszencializálásának igényétől és annak képzetétől). De, ő jó lesz. Önmeghatározása szerint. Pfuj, milyen ismerős!
A titkos társaságok mítoszaiban és Steinernél is Huang - di a Sárga Császár, a Sárkány trón ura, volt Lucifer földi testetöltése, és ő az intellektus és logika adományával ajándékozta meg az emberiséget. Cserébe támadást indított az ösztöneik és intuicióik területén és ellen. Az őseredeti ontológiai állapotból kipiszkálta az embert a jó és rossz tudásán keresztül, így az ember abban a pillanatban, hogy morális lénnyé vált, egyben bűnössé is lett. Lucifer nem kísért a szellem területén, hanem az ösztönök területén kísért. Tipikusan az ő tevékenysége az elviekben magas ideát elfogadó, de ösztönkésztetései miatt elbukó pap, bölcs stb. Ahriman őt ellensúlyozandó, a szellem területén kísérti meg az emberiséget, hogy az, a materializmusra redukálja intellektusát és kizárja abból a szellemet. A szellemet az anyagi biztonság megteremtésére irányuló (anyagi eredetű és lényegű) figyelemmé kívánja redukálni mindörökre. A jó és rossz problematikájának megoldására, az őseredeti ontológiai állapot visszaszerzésére, a jó és rossz morális problematikájának ontológiai tagadását, kiiktatást kínálja fel. Vagyis a morális, pszichés és etikai regressziót az etika előtti állapotba, ez azonban lehetetlenség sőt, a probléma valódi megoldásával ellentétes irány. A gyakorlatban ez persze mint morál-nélküli morál, szakrális nélküli kvázi humanizmus jelent, jelenik és fog megjelenni. Tipikus figura, a gólemet gyártó tudós. Később visszatérek rá, hogy miért. Lucifer ittjártakor az emberiség az alvás állapotában volt, nem is tudtak róla az emberek, csak a hatását érezték, a titkos társaságok és Steinerék szerint is mind a kínai, mind a görög-római civilizáció ennek az inkarnációnak a következménye. Krisztus inkarnációja idején az álom állapotában volt az emberiség, így vannak róla emlékeik, de nem volt tiszta számukra annak értelme. Még a közvetlen tanítványoknak sem, például a Golgotán és utána is csak keveseknek és lassan. Ahriman idején, tehát most, az ébrenlét állapotában kell lennie az emberiségnek. Miért? Ahriman mint a materializmus képviselője teljességgel amorális, éppen ezt kell felismerni, hogy az az intellektus amely amorális, amely etikai nihilista, az a szellem őseredeti ellensége, hazugság, megtévesztés, ön és más -becsapás és az embert dehumanizálja. Erkölcsi fogyaték, mely magát a tiszta értelemként értékeli és értékesíti. Meglehet transzhumán törekvéseket jelent majd be vagy teljesít be, de valójában szubhumán. Ha az emberiség döntő többsége felismeri Ahrimant a szellem és az emberiség ellenségeként, akkor az hatalmas fejlődést és kiteljesedést hoz magával, mert a moralitás szervül az intellektusban, és az emberiség történetének legnagyobb kísértését sikerül leleplezni és elhárítani; ha nem, akkor annak szörnyű következményei lesznek. Az ellenerők következő szereplőjének konkrét testetöltése bő háromezer év múlva következik be. Szórát a Napdémon alakjában. Ő Krisztussal van párban, mert ő, AZ Antikrisztus. Ő nem amorális, hanem immorális, nem erkölcsi nihilista, hanem a színtiszta kárörvendő gonosz, a szellemi, lelki és testi szadizmus, a kéjsóvár kegyetlenség, a fekete mágia, a fekete nap, az inverz transzcendencia esszenciája, a Gonosz Isten. A Gonosz mint kizárólagos ontológiai valóság: állítása. Az ő próbája az ontológiai próba lesz tehát, vele szemben, mint az örök kínszenvedés és rabság szellemével szemben kell állítani az örök boldogságot és szabadságot, a Jóságos Istent, azaz a JÓT mint az ontológiai valóság tekintetében KIZÁRÓLAGOSAT. Így vagy úgy, Szórát is meg fog testesülni, azonban az ő esetében szó sem lesz félreérthetőségről. Az a nem mindegy, hogy az emberiség milyen ösvényen jut el a vele való szembesüléshez. Két ösvény van. Az egyik ösvény akkor nyílik meg, ha Ahriman kísértése sikeres lesz, a másik akkor, ha Ahriman kísérlete a megkísértésre elbukik. Azaz vagy az amorális következtében, fokozatosan jutunk el az immorálishoz, a jó és gonosz tagadásán keresztül a gonosz állításáig, vagy a jó és a gonosz állításán keresztül a gonosz megsemmisítéséig, ugyanis végső ontológiai valósága csak a JÓNAK lehet. Szórát tehát így vagy úgy, de pusztulni fog. Ahrimán esete nyitott. Ha megnézzük, igen szép, hogy ebben a mítoszban az emberiség szellemtörténetében három ellenlábas és egy megváltó szerepel. Ráadásul nagyon furcsa elrendezésekben. Lucifer és Ahriman képeznek egy párt valamint Krisztus és Szórát egy másik párt. Ugyanakkor a golgotai képben a Krisztus jobbján és balján szereplő két alak (a két lator) e tanítások szerint Lucifert és Ahrimant képviselik. Lucifer képviselője nem vonja kétségbe Krisztus különb voltát, azaz merőben más ontológiai státuszát, Ahriman képviselője igen. (Valójában az is izgalmas, hogy amikor éppen a megváltás művelete megy végbe, akkor Lucifer és Ahriman nem a saját történelmi inkarnációjában, a saját valóságában van jelen, ez is utal misztikus értelemben az alávetettségükre.) A Lucifert képviselő latornak meg fognak bocsátani, így magának Lucifernek is. Ez talán a legfontosabb különbség a klasszikus keresztény felfogás és a mítosz efféle értelmezése között. A titkos társaságok természetesen tudtak Buddháról, és készséggel elfogadták, hogy Buddha valóban megadta az emberiség számára a szabadulást, például a fenti történetből is (sőt, valami számomra átláthatatlan módon szerepeltetik Buddhát a betlehemi csillag formájában, illetve a Krisztus asztráltestének alakjában, bármit is jelentsen ez), de úgy tartották, hogy tanítása olyan sokat követel az emberektől, olyan idealista és olyan magasra teszi a mércét, hogy a lelkek csak csekély hányadának teljesíthető az ösvénye, és a fenti történet, azaz ezen világ valódi történetének menetén nem változtat, tanítása időn és történeten kívüli, aki felnőtt hozzá, az megszabadulhat általa, a többiek azonban nem és azoknak végig kell menniük a fentieken. Krisztus látogatása rövid volt és Szóráté is az lesz, a történelem nagy korszakait sokkal inkább Lucifer és Ahriman határozzák meg, ők az indikátor inkarnációk, ők a tematizálók. Krisztus és Szórát az üdvtörténet tekintetében fontosabbak.
Ilyen időket élünk tehát. Az is rebesgetik innen-onnan, hogy 2020-40 között az egyik legnehezebb idő köszönt az emberiségre. Nos, majd elválik.
Természetesen Lucifer, Ahriman, Szórát mint szellemek a történelem és a különféle emberek mint személyek életére egyfolytában hatást gyakorolnak, de konkrét történelmi szereplőként, mint önmaguk csak egyszer nyilvánulnak meg, megszállni persze sokakat megszoktak szállni. Hitlert és Sztálint is Szórát által megszállt lényeknek tekintik, akkor kaptunk belőle ízelítőt. Nem véletlenül a napszimbólum szvasztika fordított és befeketített szimbólumát használták
:) Huncut Tolkienünk is felhasználta őkelméket a Gyűrűk urában: Morgoth (Szórát), Szauron (Lucifer), Szaruman (Ahriman), De még a kis Harry Potter is szembesül velük Lucius és Draco Malfoy (Lucifer), Perselus Piton (Ahriman), Voldemort (Szórát)alakjaiban.
Még van egy gonosz ellenerő , amit a hinduizmusból és a buddhizmusból kölcsönöztek a nyugati misztérium iskolák az aszurák vagy ahogy ők írják Azúrák. (A hinduizmusban és a buddhizmusban ők a félistenek vagy titánok, akik nem fénylenek szemben az istenekkel a dévákkal, tulajdonképpen inkább elnyelik a fényt. Szakadatlan háborúban állnak az istenekkel és mindig veszítenek. Néha a földre is lelátogatnak és abban nincs köszönet. A buddhizmus ilyen látogatónak tekinti Mohamedet.) A nyugati misztérium iskolákban az értelmetlen rombolás, a formátlanná tétel, a káosz okozása a szerepük.
Sade a Szodoma százhúsz napjában is szerepelteti a fenti négy, azaz 3 +1 entitást, akik persze világi hatalmak és társadalmi osztályok képviselői is. Blangis herceg Lucifer, Durcet adóbérlő Ahriman, Curval államügyész Szórát, a (név nélkül hivatkozott) püspök egy azúra.
Igen, bizarr ez a sztori az emberiség nagyívű szellemfejlődéséről, de azt hiszem képletesen értve már használható, és tulajdonképpen egy szép szemlélet bontakozik ki belőle. Ami elszomorít azonban az, hogy ez is félreérthető. Vannak ugyanis olyanok, akik számára az következhet mindebből, hogy a tagadás és a materializmus szelleméhez (Ahrimanhoz) kell most hűnek lenni (hiszen az ő korszaka, az ő hatása a legjelentősebb jelenleg). Számomra (a fenti hozzáállással szemben) az következik ebből a mítoszból, hogy a legfőbb feladat jelenleg, felismerni a szellem-ellenességet. Nem érdemes más kérdést feltenni a filozófia, a világkép és világmagyarázat, a társadalmi rend, a politika, a jog, a gazdaság, a művészet területén csak azt, hogy az az elmélet, ideológia, gyakorlat, ami éppen szóban forog vajon állítja-e nyíltan vagy rejtetten az ember szakrális lehetőségeit, avagy tagadja azokat? Ez az egyetlen kérdés most és még jó sokáig. Meddig? Ameddig az ember szakrális lehetőségeinek állítása a fenti területeken nem lesz ismét alapvetés. Ha tagadja azt, akkor bármilyen kényelem, fizikai jó stb.következik is az adott elméletből, gyakorlatból etc., akkor az a szemlélet/gyakorlat ahrimáni,és mint ilyet meg is kell ilyenként nevezni. Szerintem a mese végső lényege az, hogy Ahrimánt, aki be akarja csapni az embereket és ki akarja azt semmizni, be kell csapnunk és ki kell semmiznünk. Azaz, a vele való üzletben készséggel el kell fogadni a technikai tudás pozitív hozadékait, de a társadalmat, a jogot, a művészetet vissza kell vezetni egy nyíltan szakrális szellemiségéhez. Nem adjuk a kényelemért stb. cserében a lényegünket. Ha így járunk el, akkor Ahrimánt becsapjuk és kisemmizzük. Elvesszük amit ad, de nem adjuk oda azt, amire vágyik. A gyakorlatban első lépésként ez talán azt jelenti, hogy felül kell bírálni az összes olyan gondolkodót, művészt, tudóst, politikust és mozgalmat amely az empirizmushoz és materializmushoz kötődött és kötődik, és érdemeik elismerése mellett tudatosan, alapos érvekkel megtámogatva (egyben visszautasítva érvrendszerük és kereteik használatát) keményen hátrébb kell parancsolni ezeket. Ki kell mutatni az érintett gondolkodók, művészek, tudósok, politikusok gondolkodásmódjában a deszakralizáló, tehát dehumanizáló elemet. Tanulni kell róluk és nem szabad elnyomni vagy támadni őket, csak a leleplezésig kell elmenni és vasakarattal állítani az ellenkezőjét, azaz a szakrálisat. Nyilvánvaló, hogy az érintett gondolkodók döntő többsége, jószándékból és figyelmetlenségből támadta az emberi lényeget, mert az emberi esetlegességet elnyomva látták a lényeg által, s a lényeg így zsarnokságnak tűnt fel nekik. A lényeg zsarnoki szerepben szomorú ugyan, de az esetlegesség zsarnoki szerepben röhejes. Azonban minden murissága, bornírtsága ellenére természetellenesebb és veszedelmesebb, így ki kell seprűzni a centrumból.
-AZ | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 157. | vajdics: két-ség | 2021-01-15 21:12 | | Az igazán félelmetes az, hogy amikor a mindkét oldal"- meghatározás elhangzik, elfogadjuk, hogy a valóságról beszélünk. Pedig a valóság nem ilyen, vagy ha mégis, én nem létezem. És Márk sem létezik. Meg Furim sem. És ha mégis, az csak rosszabb. Mert otthontalan árvák vagyunk. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
