NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2025-11-10 02:10 Összes olvasás: 2415| 34. | [tulajdonos]: huszonhatodik bejegyzés | 2025-11-06 19:35 | 26.-
Innen is, onnan is elfordulni, mint egy hiperaktív napraforgó, nem mindig durvaság. Olykor, csak a pördület élvezete vezeti a forgolódót és nincs benne semmi cserbenhagyás. Egy jó elfordulásból még annyi minden lehet. Főleg, ha jól szabott öltözékben történik. Hálás vagyok az elegáns elfordulásokért amikkel eddig kitüntettek. Művésziek voltak, becsesek. Én még nem tanultam meg elegánsan elfordulni. Vagy otrombán teszem vagy nem teszem. A legtöbbször nem. De ez merő ízléstelenség a részemről.
-.26 | |
| 33. | [tulajdonos]: huszonötödik bejegyzés | 2025-11-06 19:23 | 25.-
Most kaptam a hírt, hogy az egyik ügyfelünket megkéselte a "párja". Az intenzíven küzdenek az életéért. Nyakon szúrta azcélősködő. Ma volt fizetés a foglalkoztatási programba bevont ügyfeleknek. Hihetetlenül csendes teremtésről van szó. Szorgos. A "férfic" az arcát is összevagdosta. Felfoghatatlanul sok rossz történik most a munkahelyem körül. Mintha az épület kiadná magából a tengernyi fájdalmat amit több mint száz éve magába szív. Valami szörnyű egveszekedetten rohangál embertől - emberig. Mindig van nálam fekete turmalin, amióta a borzalmak sorozata elkezdődött. Reméljük egyszer végeszakad ennek a megvadult időszaknak. Elég volt. Remélem még tudják menteni az orvosok.
-.25 | |
| 32. | [tulajdonos]: huszonnegyedik bejegyzés | 2025-11-06 19:01 | 24.-
Allen Ginsberg haláláról olvasgattam a délután. Szépséges volt. Most, hogy már engem is bevezettek annak az istenségnek a mandalájába, akinek lényegén a költő is nyugtatta a figyelmét, amikor szétoszlott a karmikus látomása és felragyogott eszléletében a világosság elpusztíthatatlan természete, tulajdonképpen a rokonomnak érzem. Mit csinálhat most a Kecsarában? Verset ír, énekel, ölelkezik? A beavatás előtt és után is gondoltam rá. Sőt, még a gőg is magával ragadott, hogy magasabb rangú mestertől és az istennő egyik emanációjának (a mester lányának) jelenlétében kapom meg a legnagyobb kincset. Látod ezt Allen? Konkurálok itt. Aztán elvörösödtem. Valakit titokban akartam lefényképezni, ahogy a toszkán táj előtt szemlélődik. Aztén pont telibekapott a mosolyával. És lelepleződtem. Remélem, hogy az igen távoli jövőben is pont így járok majd, és telibe kap a mosolyával valaki.
-.24 | |
| 31. | [tulajdonos]: huszonharmadik bejegyzés | 2025-11-05 20:06 | 23.-
Vallomással tartozom. Helyesebben bevallással. A szégyen rózsahímlőjével arcomon, az ujjaimat csavargatva, bűntudattól hektikus hangon egy kagyló fülébe rögzítem a vétekgyöngyöt, mintha pillanatragasztóval felkenve nyomnám oda: megszerettem Wagnert. Fúhh. Túl vagyok rajta. Mi jöhet még te jó ég... a gyűlőlt filozófus? Az nem lehet, az nem. Bár, itt északon annyi minden megeshet, fagörögöt szülhet egy bányaló.
-.23 | |
| 30. | [tulajdonos]: huszonkettedik bejegyzés | 2025-11-04 23:33 | 22.-
Régi voltam. Réginek születtem. Akkoriban még nyugaton ébredt a nap és fényesebb volt nála a hold. A vízek szőnyegeit fel lehetett tekerni és összesöpörni az alájuk gyűlt csillagokat. Aztán megváltozott minden. Elkezdtem alkalmazkodni, és a körülmények előtt hajbókolni. Mintha fontosabbak lennének nekem mint magam. A világ pedig forgolódni kezdett. Átrendezte magát mindenki kedvének ellenére. Az én kedvem ellenére. Most ebből lábalok ki. Élvezkedem. Magamnak veszek levegőt, magamnak tűnődök és írok. Van egy pittypangos levélnehezékem. Látom más irányból kellni a napot. És nem érdekel, hogy ennek csak a számomra van jelentése. Innen nézve és máshonnan látva, ez valami új. Igen, új leszek. Ígérem.
-.22 | |
| 29. | [tulajdonos]: huszonegyedik bejegyzés | 2025-11-03 19:42 | 21.-
Rusnyaságunk foglalta. Nem a politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- hatalom korrumpálja napjaink emberét, hanem a saját nárcizmusa. Szinte mindegyiket: politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- identitásától, státuszától, kontextusától függetlenül. Az első alku, mutyi, panama mindenkor belső. Valójában ez az a bizonyos gerenda mindünk szemében, ami helyett mások mentális látószervében matatunk szálka-ügyben. A jelen ősbűne ismételten és ismételten így monologizál vita közben: "Na, ne! Azért a másik, mégis kicsit rosszabb mint én, maradjunk ennyiben! És kötelességem ellene szegülnöm, feszülnöm, ha kell a csatában magas lóra ülnöm, olykor elterülnöm! Mert én politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális valómban formásabb vagyok, még úgyis, hogy a másik festi magát s engem bezzeg előnytelenül ábrázol, s még azt az előnytelen képet is mocskosul kicifrázza, mint a diákok a géniuszok portréit a tankönyvekben! Ezt lássuk be! Ha majd ezt beláttuk, akkor beszélhetünk ezekről a túl gyakorlatias elvontságokról, kérem!"
-.21 | |
| 28. | [tulajdonos]: huszadik bejegyzés | 2025-11-03 18:57 | 20.-
Elegyedés. Például szóba. De engem nem igazán érdekelnek a fennlévő személyiségek történetei. Leginkább azért nem, mert semmi személyes nincsen bennük. Valamikor nyolc éves koromban világossá vált számomra, hogy a nappali személyiséghez köthető sors érdektelen. Harmincöt, negyvenhét vagy nyolcvannégy esztendő nappali eseményei, érzetei és ideái mind felületesek, általánosak, szűkösek, kültelkiek. Mondhatni hátralapoztam az élet könyvének tartalomjegyzékéhez és lebiggyedt az ajkam, mintha szőke kis kobakomat szélütés érte volna. Akkor elhatároztam, hogy az álmok, a fantáziák, a víziók, a világ széttáncolásának és újravarázsolásának beszámolói érdekelnek csak. A vörös könyvek. Na, nem a párt vagy az egyetem viszonylatában vörösek, hanem azok a bíborban születettek mint Jung vagy Tolkien vöröskéi. Amikor valaki az életéről mesél, magával ragad a harag, hogy eltitkolja előlem az élete döntő álmait, ájulásait, képzelgéseit, látomasait amikből megtudhatnám, hogy ki ő valójában, és ehelyett elrejtőzik az általános ember mögé. A papírból "faragott" hiány mögé. Ne, mondd! Megszülettél? Ne, mondd! Felcseperedtél? Ne, mondd! Tanultál? Ne, mondd! Párod lett? Nem lett? Te ilyen jó fej vagy? És így tovább. Három jelentős álmot említs az életedből és megszületik a beszélgetés. A többi. Szinte minden más az elhallgatás, a száraz falevelekkel betemetés egyik módozata. Ma éjszaka a kedvenc macskámról álmodtam. Panni, ez lehetetlen! Harmincöt éves vagy. Mondtam neki. Vigyorgott. És az egyik szemfoga pont úgy hiányzott mint a valóságban. Amikor először gondoltam öngyilkosságra, ő a kézfejemre tette hideg tappancsát és a szemembe bámult. Az egyik jelenség amiért érdemes élni, az a macskák bajuszpárnája, gondoltam akkor és elhalasztottam a kiugró lehetőséget. A második alkalommal az apám jött be a szobámba. Nem volt szokása. Visszarendelt az ablakból. Az ő bajuszpárnájáról nem vagyok jó véleménnyel. Ő is szerepelt az álomban. De minek? Eggyel többen voltunk a kelleténél. Panni nevű kandúr, hol lehetsz? Minek születtél? Mogyorós pelének.
-. 20 | |
| 27. | [tulajdonos]: tizenkilencedik bejegyzés | 2025-11-03 14:28 | 19.-
Pornografikus memóriám van. Obszcénákban idézek fel mindent. Ugyanannak az embernek kellene írnia a leghajmeresztőbb erotikus meséket és a legfaszmeresztőbb metafizikai traktátusokat. A meresztés a lényeg, a kundalini, baszod! A rezet tartalmazó kövek különösen szépek. Például a disznóreligió vagy más nevén a malachit. Na tessék, már megint a malackodás, a Miss Mega Röfi omegazmus. Láttom ahogy tépi Breki lőcsét és visít, mint a fürdő show a kád szélén: "A heréd gyöngyeit úgy is kiszakítom te zöld szardarab, hogy csapott volna szét a fűnyírógép, mint Larkin vérében a sok rusnya pajtásodat!" aztán tűz! Csucsu, már-már horkolás, a többi meg néma csend. Tisztára mint Franciaország. Szent Johanna és Szentségtélen Sade ugyanaz a lélekharang más-más miseidőre kongatva.
-.19 | |
| 26. | [tulajdonos]: tizennyolcadik bejegyzés | 2025-11-03 11:13 | 18.-
Az eltűnt mozgás nyomába eredtem ma. Hiába. Ez a halál. A meg nem talált mozgás. A meg nem találás. Egy szívben, egy tüdőben, egy szemben. A keresési feltételeknek való meg nem felelés a bújócskázó mozgás részéről. Csak ez a halál. AZ, hogy TE nem találod meg AZT a mozgást. De az a mozgás továbbra is az egyetlen valóság, annak számára, akiben lüktetett. Átfogalmazom a magam számára, hogy végre megértsem, miért erszkedtem térdre a tisztességesen kiterített Csövilina, az MIII. Pszichés Tündérke, becenevén Dagi kiterítettsége mellé úgy is - így is; tisztességtelenül! Íme, az átfogalom: az élet átmenetileg mozgásba öltözik, aztán ledobja a ritmus göncét. A meztelen élet nem tartozik rád, csak a mozgásba öltözött. Nyomkodhatod ott a mellkasát, bőghetsz a munkából hazafelé. Csak nem kötik éppen a TE orrodra az Ő életét? Harminckilenc éves marad már örökre. A feljegyzést a halálesetről leszel szíves elküldeni ahova illik!
-.18 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | maximka: szerzői visszaszólás kettő | nélküled: unalom | 2025-10-20 19:21 | | Mindennek a lencséje olyan éles vagy tompa amilyenre csiszolják. Az adott világban. A csiszolók körmére kell nézni. Megcsapkodni őket a transzcendens unalom metafizikájáról (is) szóló kötetekkel. Összeszedik magukat. Vagy elájulnak. Ez világonként változik. Amelyikben én élek, iparkodnak, hamár van iparűzési engedéjük az unalom szenvedélyes űzésére. Valami Martin nevű német csóka vagy vak varjúcska különösen szereti produkálni magát csiszimiszi közben. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
