Reggeli párbeszédek
Minden reggel ugyanaz a szótlan szomorúság
követ.
Ugyanazok a poros redőnyök néznek.
De már nem akarok bekopogni sehová.
Gyalogolok.
A járdák ismerik a titkaimat.
Ezerszer hallották párbeszédemet
önmagammal,
vagy valakivel, aki még nem ismer.
A kimondott, leírt szó nem reked meg,
nem burjánzik el,
mint egy rákos sejt.
A fülhallgatóban szóló zenéim már kívülről fújják
a bennem élő hiányt,
ahogy ismerik azok történetét is,
akik velem egy utat járnak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-04-29 09:31:40
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-29 09:40:00
