Bőrön belül

Ráncok takarják előlem az életet.
Barázdáik egy-egy reggelem.
Szép vagyok, de csak kívülről látszom.
A bőrön belül senki nem érinti csillagom.
Az egymást ölelő héjak simák és édesek.
Hagyma nő magából ilyen semmi-koszorúnak.
Omoljanak egymásba hegyek,
vonuljanak zöld szagú erdők,
dübörgő gólemek a földeken,
robbanjanak szupernóvák fekete ős-terekben,
hasadjanak atommagok kristály-villanással,
teljenek el pillanatok éger-suhanással,
érkezzenek megváltók szirom-lebegéssel,
én csak magamra várok,
a világnak fénylő süvegében.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2020/11
Feltöltés ideje: 2026-04-02 15:28:50
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-02 15:28:50