Életkép

koncon maradkodó kutyák a faluban
télen, szürkületkor, éppen-lámpafényben
bájos vicsorgás a macskakőre
szép embertelenség.
piszkos lámpán a ragacsos legyek
koszos konyhafalak
öklendezik rám a kávét – hányingerünk van egymástól
és a hajszál a kádban fürdik a saját mocskában
most ez az otthon,
most ilyen a szép
nem akarom, hogy befogadjon
szép embertelenség
nevet a koldus
szinte elmállik a macskakő alatta
az ablakom alatt meg kirohadt a fű
talán odáig suhant az öblös nevetés.
busznyi emberek, egy élő harag-konzerv
lélegző húsgolyó massza a hólucskos székek között
szép embertelenség
a város is de gyönyörű
nincs kémény amiből szén színű hamu szitálna
nincs járvány se
nem volt vonatbaleset – semmi nincs a giccses, idilli csúfságból
csak graffitik vannak, a lét pecsétjei
szürke, ködös betonok közt búslakodó,
magányosan ázó fák
a  megállt idő momentumai,
kimerevített kép vagy húsz évvel ezelőtről
szép embertelenség?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-15 18:52:03
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-15 18:52:03