Nekem már nem tudtok ártani

Én már érzem a nyakam körül a hurkot,
nekem már nem tudtok ártani.
Hiába tapos meg büdös lábatok.
Én fogok kiáltani !

Ha megöltök , lidérc leszek,
ágyatoknál állok majd éjjelente -
s majd szüntelen kérdezek,
de nektek már semmit sem hiszek,
te jó magyar, te gyilkos levente...

Az én hordám azért lesz szabad,
mert a lelket nem éri utol a dögvész -
fogjátok látni még e felszabadult hadat,
győzelmünk örök lész.

Mert tanulság, tanulság,
melyet  szabad ég hordoz...
S a tűzzel terhes Nap , a szemekben gyúlt láng,
vigye el örökül  a megalkuvókhoz.

Engem már nem tudtok mélyebbre sújtani,
ti sunyi, gaz állatok.
Én még vadakat fogok tanítani -
Büszkének lenni , s köpni utánatok !





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-07 16:36:13
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-07 16:43:59