Az ítélet
Jó fiúk, száll az idő mivelünk is, mind sebesebben
gördül a kő lefelé az Olümposz bérctetejéről.
Halljátok haverok, mint jártam életem útját,
s mondjátok csak másnak is el, példámból okuljon.
Zsenge legénykorom óta hajtom az aznapi árut
szorgosan igyekezve nap-nap után kamatyolni.
Nem sajnálva szüzecskét, sem pedig pókhasú férjet,
fürge kakukként más madarak fészkére leszálltam.
Új csajokért epekedve, minden lyukba belesve,
sóvárgó szemem, sajna, istennőkre vetettem.
Ó én balga barom, aki hittem az asszonyi szóknak,
melyeket kielégült isteni hölgyek ígértek:
Így, no meg úgy lesz holnapután, te csak éljed a percet!
hűs erdőn gyönyörű nimfákkal együtt enyelgünk,
pásztori lánykákkal hempergünk szénakazalban,
csúf szatírok nem zargatják majd angyali nászunk,
nem riogat még Pán sem, a görbefaszú furulyázó.
Boldogan szállnak az órák, részegen, teli hassal,
és dárdád meredez majd mindig, újra meg újra.
Én a gyatra eszű, sikeremmel gyorsan eldicsekedtem,
s nem beköpött Hermész, az a vamzer, síma szavakkal?
Nagy kani srácok jöttek elém a sarki ivóba,
hol szoktam vakerálni néhány fröccs erejéig,
seggemet rugdossák szaporán, a tököm se kímélik,
húznak a főnök elé, csak állok ott, kvázi beszarva.
Mondják, dolgaimat maga zord Zeusz fogja ítélni,
mennydörgő baritonján szólít színe elébe:
Hát itt állsz citerázva te csélcsap, kurvakerítő?
bezzeg a korcsmákban merted jártatni a szádat.
Jól tudtam, valahányszor dugtál a mennyei kertben,
asszonyi pletykák, és besúgók hada hozta a híred.
Meghágtad feleségem a híres hófarú Hérát,
gőgös Aphrodité öle sem maradt száraz előtted,
körbemetélt peniszednek messzire ment el a híre,
Veszta szüzekből egy se maradt meg óvni a lángot!
Spongyát rá, nem ezért gyülekeztünk ennyien össze
hallani holmi borisszák ócska parázna kalandját,
hisz bujaságot én tápláltam az emberi nembe,
és odalenn magam is kedvemre entyepetyéltem.
Más ma a pálya, fiacskám, ellened súlyos a vádunk:
sikkasztás alapos gyanújával hoztak elébem.
Emlékszem, ötezernyi éles, jó lövedéket
adtam az útra veled szép bőrzacskóba pakolva.
Mondd, hova lőtted a hadravaló lőszert szanaszéjjel?
Számolj el vele tüstént, áfástól, vagy anélkül!
Persze a bombacsajok most basznak kiállani érted,
istennők tanúságát jómagam el se fogadnám,
ám kimaradtak a kiscsecsű nők, meg a deszkasoványkák,
nagyvalagú szolgálónk szintén szűzen enyészett,
vannak, akiknek szőrös, esetleg görbe a lábuk,
őnekik tán nem jár soha semmi a földi örömből?
Sőt, akik arcra csúnyák, avagy lófoguk rontja a képük,
ott hervad valahány nekem rútan, mind pasi nélkül.
Kisfiam, itt a gubanc, ezért marad rajtad a balhé,
mert belefingott a lisztes tálba a sárga irigység.
Halljátok szavam, kurvapecérek, kész az ítélet,
hozhatsz fiskálist, revizort, de kár a dohányért,
döntésem jogerős már, nincs helye fellebbezésnek:
Ahány numerát kihagyál lustán, vagy tajtra piálva,
orrodat annyi rossz pina fogja törölni naponta!
Szólt a Hatalmas, és hamarán bezárta a gyűlést,
én meg húzhatok el ama bánatos, méla picsába.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.