Anyámnak

Megszült, enni adott. Évekig hordozott a karján.
Egész világom épült köré, imádattal csüngtem arcán.
Vigyázott rám, a kezem el nem eresztette, óvón ölelt át.
Sírt is ha beteg voltam, meggyógyította ami fájt.

Mikor mindenki elhagyott, csak Ő maradt mellettem,
mert az Ő szeme látott igazán, ismerte a lelkem.
A barátok eltűntek, akár a múló nyári zápor,
de anyám mindig velem volt, lehettem bárhol.

Amit érzek leírni lehetetlen, ezért meg sem próbálom,
remélem, a sok jót egyszer Neked majd meghálálom.
Melletted leszek én is, és fogom gyengülő kezed,
Nem hagylak el soha, erre tanított a szereteted






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-13 13:52:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-13 13:52:36