Megállok a parkban
és szoborrá dermedek.
Vonásaimat bronzba öntöm,
elnézek a távolba
kifejezetten kifejezéstelen
szemekkel:
mint aki valami nagyot gondol.
Állj meg Te is előttem,
tégy magas talpazatra,
bár tudjuk, nem érdemlem meg.
Ha sokáig állok ott, engem
is lecsinálnak a galambok,
és avatott tagja leszek
a hírességek körének?
