NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 00:40 Összes olvasás: 77212| 956. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-06-20 13:35 | A fal...
szabad akaratodból
építettél falat magad köré
magányod sötétjét már
a falon túliak dörömbölése
sem zavarhatja fel...
Ma nincs idő...
ne kérdezz ne nézz
halj bele mérgezett életed
használt ruha szagába
ha már nem volt időd
kidobni ballagási öltönyöd...
Három kérdés...
ki mosta fel az utcát
a fejről lecsöpögő vértől
mit mondhatnék neked
ha nem kérdezel semmit
elhiszed hogy az igazság
sosem félelmetes...
Az utolsó...
a legutolsó földieperszemet
meghagytam annak a csigának
aki elkerülte a rá váró halált
elkerülte a kék csigamérget
piros-kék
szivárványosodik a világ...
Folyton...
a kapunk belső oldalát
minden évben leszarják
a gerendák mellett fészkelő fecskék
tán haragudnom kellene rájuk
de inkább úgy teszek
mintha észre sem venném...
Szeretők...
néha félve egymásra néznek
ilyenkor az otthon hagyott társuk
arca néz vissza rájuk
minden ígéret hiábavaló
találkoznak...
Új élet...
a régi sem volt rosszabb
az újabb sem lesz jobb
a megszületett gyermek
megkezdte a visszaszámlálást... | |
| 955. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-06-12 11:31 | Túl sok...
másodpercenként lépsz egyet
néha ez már szinte futás
mintha labdát kergetnél egy pályán
ahol csak a bíró nézi az időt
mire a utad befutod
az ő óráján is megállnak a mutatók...
Fölöttünk...
szavak és mondatok drónjai
szállnak el süvítve
fejünk fölött
már nem figyelünk rájuk
megszoktuk az örökös veszélyt
ráadásul mi is kiabálunk...
Nincs menekvés...
nem vetek keresztet magamra
az útszéli Krisztus előtt
mohás feszülete előtt
rókák és borzok üzekednek
míg a Holdat eltakarják
a szemérmes angyalok...
Csapszék...
pálinkabűz
a sarokban bazdmegezés visszhangja
asztalodra te is kitetted
késedet és a gondjaidat
vársz hogy valaki
megértsen
vagy beléd kössön...
Ami igazán...
nem bölcselkedésre születtünk
építésre és rombolásra
ennyi a tudásunk...
Nemsokára...
sok van már mögöttem
amit elfelejteni lenne érdemes
mi marad nekem
ha kiderül netán
hogy hitem is csak
foszló délibáb volt... | |
| 954. | [tulajdonos]: Frisseek | 2025-05-30 10:58 | Séta...
recsegnek a kövek a cipőd talpa alatt
kellemes az élmény még ha néha
mintha a fogadat húznák
vádlid egyre vastagabb
tüdőd és szíved egyre gyorsabb
érzed, hogy élsz
mégis a foteledre gondolsz
ami csendben vár, míg haza nem érsz...
Hangpár...
Szemek. Ráncok. Összevont szemöldökök.
Krákogó hang dörren rád. Összerezzensz.
Majd mint egy mesében,
megszólít egy angyal.
Nem hiszel. Neki sem...
Dialógus...
a sóbányába ömlő patak vizének
fecsegésére sírva hüppögő
bányászok felelnek.
Az Úr adta, az Úr visszavette...
Az...
sok órád van, ilyen is, olyan is,
de csak egyet hordasz,
megszoktad, mint az életedet...
északnak indulsz,
hogy miért épp arra, nem tudod.
Kérdésed nincs, mert minden válasz
kimondhatatlanná lett...
Szenvedés...
hiányzott a komor ég sötétje
az itt-ott kiradírozott fénycsíkokkal...
Folyton...
Beülök a volán mögé,
beteszem a slusszkulcsot a helyére,
ráindítok, felbőg a motor.
Bekapcsolom a rádiót,amerre mennék,
dugó várható.
Elfordítom a kulcsot,
kiszállok az autóból.
Megiszok egy pohár bort,
hozzá falok egy harapás kenyeret...
| |
| 953. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-04-03 09:26 | Dél...
most a legkisebb az árnyékom
én magam is összeaszalódtam
töppedten jéghideg borra várok
hogy bennem megnemesülhessen
mindazzal együtt amit erről a napról
gondolok...
Talán emlékszel...
úgy álltál ott mint
egy otthagyott babakocsi
arcodon rémülettel
a sorsod elkerülhetetlen
gondoltad
amikor a szemebe néztél...
Tengersirató...
olvadó jéghegyektől
hígul fel a sós tengervíz
se tenger se óceán
csak egy nagy tó lesz a világ
a mélységben egyre nő
a bevilágíthatatlan sötétség...
Mi, kívülmaradtak...
nem fogadott be bennünket
sem a falu sem a város
sem a haza
haszontalan nemzedék
hajléktalanul ragadtunk le sorsunk
kátránypapírján ami
bőrünket is letépi
ha vergődni kezdünk
ellene
egy szavunk sincs hát...
Vihar a folyónál...
partra vetett hal fekszik
egy tehéntrágyacsomóban
amit még nem mosott el
a mederből kicsapó hullám
az iszappal együtt felkavarodik
és háborog a gyomrom
félek... | |
| 952. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-04-02 10:15 | Horoszkóp...
hatalmas trágyás büdös
marhabőrt kaptam
három napja csak áztatom
amikor vizet cserélek
a friss víz előtt a régi
véreset kiöntöm a
fügebokor alá...
akár egy vízöntő...
Alvó unokám...
boldog úgy látom
mosolyogva alszik
talán épp a kvantummechanikáról
vagy a vulkánok életéről
mesél óvodás csoporttársainak...
Fullasztó éjszaka...
kíváncsi csillagok hunyorognak
össze amikor benéznek ablakomon
a Hora alól kutyaugatás
töri meg az univerzum csöndjét
a kutyáknak visszaugatok...
Ne menj még...
nincs semmi dolgod
ne menj még kérlek
fogadd el hogy ha nem
vagy itt velem
megtalálnak a Paradicsomból
kiűzött szörnyek és angyalok
és rám szakad a VALÓSÁG...
A pillanat...
meglátod a csendet
amikor az rád visszanéz
eszedbe jut milyen szép kép
lenne ez egy versedben
ceruzád után nyúlsz
fájdalom hasít alkarodba
felszisszensz
kavarog a semmi körülötted... | |
| 951. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-04-01 13:22 | A tavasz falun...
jééé már kibujt
a medvehagyma
jééé virágzik a mandula
jééé bokros már a vadfokhagyma
jééé fészket hordanak a rigók a gólyák
jééé már megint füvet kell nyírni a házunk előtt...
Vízesés...
a hegy szeméből
folyamatosan csordogál a könny
néhol olyan bőségesen
hogy patakká válik mi eddig
csak forrásnak látszott
a vízesés mély gödröt vág
a hegy ráncos arcára
mégis zöldebb alatta a fű meg a fa...
Temetőben...
sivár sírok halmaza
bennük hosszan nyújtózkodó halottak
kikopott közlekedőutak
nem visznek a falusiak virágot
a sírokra mert hajnalra
mindig lelegelik őket
a nagyon is élő éhes szarvasok...
Vihar előtt...
hajnalban fel kellett kelnem
a folyamatos zúgás miatt
kihallgatóztam az udvarra is
nem találtam a hang forrását
este furcsa volt a tévé hangja
bedugtam hát a jobb fülem
kíváncsi voltam: ugyanaz
gyakorlatilag megsüketültem.!?
Verssorok...
nincs plakátmagány sem tojáséj
a halnak sincs éji dala
Isten sem tömi Máriát
a nép sem kér nem vesz ragad;
Verssorok csak
halott szavak...
| |
| 950. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-03-31 13:00 | A kompnál...
a hajócsavar felkavarja
a múlt vizét sorra jönnek elő
az eltűntek csontvázai
nincs sem dinnyehéj sem szemét
a folyó mindent felfal
és megemészt...
nincs bátorságom felszállni
a kompra
a túloldalt nem ismerem
és nem szeretnék róla
a vízbe esni...
Valódi élet...
Istennel nem lehet veszekedni
főleg nem úgy, hogy azt
mondod NEKI
"megbaszom az anyád kisköcsög"
Isten nem zár börtönbe
de nem is sír ha így beszélsz
VELE
csak néz csak néz
és hallgat...
rég nincs már más dolga...
Mint a könyvekben...
megszámlálhatóak vagyunk
mint a betűk a könyvekben
higgyük azt hogy fontosak
és nélkülözhetetlenek...
mert ha csak két betű
is kiesne
a biblia csak
bili lenne...
Bár...
nem álmodsz
eseményhorizontodon
hosszú ideje semmi sem
látszik ami érdekes lehetne bárkinek
magadba csak te látsz
csak te ismered mi az igazság
mini fekete lyuk vagy
bár erősen megválogatod
hogy mit nyelsz le...
| |
| 949. | [tulajdonos]: Friss... | 2025-03-30 10:10 | Bundi…
Az 1970-es évek elején
apám sikeres önakasztása után
Bundi kutyánk is beteg lett.
Először lelki, majd a teste is
reagált, lehet, épp apám halálára.
Fején hatalmas daganat nőtt,
eltorzítva addig szép, hű tekintetét,
s minden pillanatban láttam,
nagy fájdalmai lehetnek.
Anyám szinte sosem volt otthon,
dolgozott, hogy legyen zsíroskenyér,
vagy épp paprikáskrumpli a tányérban,
s eljött a tavaszi szántás ideje.
Egy nagydarab, igazi parasztembert
küldtek a mi utcánkba, aki végigszántotta
a téesztagok kertjeit, ingyen, pohár borért.
Amikor a mi házunkhoz ért, bevezette
a két lovat az ekével, s nagy örömmel
megengedte, hogy felüljek az egyik hátára.
Széles volt a ló háta, félig muraközi, alig
tudtam megülni, de ez a ló nem a mesebeli
paripa volt, hátán ülve csak helyben tudtam
képzeletben vágtatni erdőn és mezőn.
Amikor levett róla a gazdája, akkor jött elő
talán nevetésem hangjára Bundi.
Ahogy meglátta, felvett egy darab vascsövet
valahonnan, és egy jól irányzott
ütéssel fejbe vágta.
Nem piros volt a vére, hanem
halvány rózsaszín. Rögtön elpusztult.
Nem kell hagyni szenvedni – mondta,
és hozzákezdett a barázdák szántásához,
de előtte még megkérdezte,
szét, vagy össze szántson.
Sírtam? Perszehogy. Te nem sírtál volna?
Megvártam anyámat, s csak mikor hazajött
akkor földeltük el a nyárfa alatt.
A gödröt én ástam meg, anyám tette bele
Bundit, aztán mindketten rákapartuk
a földet, ami ugyanaz volt,
mint a kertünk földje.
| |
| 948. | [tulajdonos]: Frissek... | 2025-03-27 09:35 | Mikor...
folyamatosan ömlik
belőlem a szó
mint a láva a föld alól...
azt kérdezik sokan
nincs-e lázam
mert nem tudnak megmaradni
a közelemben...
Liget a dombok között...
favágók jártak erre
itt is ott is levizelték a fákat...
ember járt erre...
a tisztásokon sosem
áll sem disznó sem szarvas
Vonattal...
szaladó-haladó nyomor
szeméttel teli hátsó udvarok
budik ás sufnik
lomokkal teli életek
gondolatok...
a sínek között
az átrobogó vonat wc oldalán
vékony csíkban
már magasan zöldell
a tavasz...
A sors...
nézz fel az égre
dőlj hátra a réten
ne vegyél levegőt
most csukd be a szemed
körmeiddel kaparj gödröt
és tedd bele mindazt
amit önmagadnak hiszel... | |
| 947. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 167. | 2025-03-27 09:02 | A művészetről, mint a végzetről
Ha valakit „megcsapott a mozdony füstje”… Persze, most a művészetről van szó. Aki ír, fest, színészkedik, farag, vagy bármi más „művészeti” dolgot végez, közben soha sem arra gondol, ő most MŰVÉSZETET MŰVEL. Nem, csak alkot, játszik, teszi a dolgát. Művészetté akkor válik minden alkotás, ha arra a készítőjétől különállók RÁMONDJÁK, hogy az művészet, az művészi. Persze ehhez a befogadó közönségnek is kell hogy legyen nem is minimális tudása a művészetekről, az alkotásokról, a kultúráról. Mégis, az „utolsó szót” a szakmabeliek, más művészek, kritikusok mondják ki az adott alkotásról, szerzőről.
Mindig mindent meg lehet kérdőjelezni. Ami nekem tetszik, másnak lehet förtelmesen rossz, giccses is. Ami nekem lebilincselő, az másnak lehet érdektelen. Épp ezért alakult úgy a kultúra történelme, hogy a kritikusok is fontos szerepet kapnak benne, a művészettörténet, a művészettörténész, a zenekritikus nem csak egy egyszerű befogadó/néző/hallgató, hanem egy tanult ember, akinek az a hivatása, hogy ÉRTÉKELJE és elmondja egyes alkotásokról, hogy az érték-e, vagy csak fércmű.
A művész persze megharagudhat a kritikától, sőt, mivel a művészek nagyon is könnyen haragszanak, általában csak a dicséreteket szeretik hallani, olvasni. A negatív kritikák íróit is meggyűlölik sokan, ha nincs bennük az az érzés/tudás, hogy AZ JÓ, HA IDEGEN MOND VALAMIT AZ ALKOTÁSÁRÓL.
A művész végzete az alkotás. Szinte minden perce azzal telik, hogy újabbakról gondolkodik. Ám a kritikus végzete az, hogy ha lát valamit, EL AKATJA MONDANI RÓLA A VÉLEMÉNYÉT. Ha sok kritikus véleménye egyezik egy alkotásról, általában az egy releváns vélemény, mondhatni az az igazság arról az alkotásról. Persze a „földi halandó” mindig megkérdezheti, mit látott ebben a szakma olyat, amivel kiemelte a többi alkotás közül? Mi az a határvonal, mi az a csoda, mikortól művészet az alkotás, és meddig nem?
Nem elég a szakmabelieknek és a kritikusoknak annyi, hogy „egyszerűen és érdek nélkül szép”. Ám a világon élő befogadók nagyon nagy többsége mára megelégszik ennyivel, és épp ezért uralkodhatott el a silányság, a giccs, az irodalomban a céltalan fecsegés.
Rossz világ van manapság az alkotókra, azokra, akik „végzetszerűen” alkotnak. Csak keveseknek adatik meg, hogy életükben kapják meg a megfelelő megbecsülést és elismerést, bár NEM EZÉRT ALKOTNAK. Mondjuk a lovak sem a gazda paskolása miatt húzzák a szekeret, de jólesik nekik, ha mégis megteszi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
