Huszadik századi koszorú

Szomorú vasárnap, már járt vele erre,
gyerekkori patyolattisztaságok,
pókhálón napozó harmatgolyók, ecset alatt a táj.
Szovjet laktanyák csöndjében alszik,
békén szuszog egy ötven éves bébikabát,
térdemre veszem, anyja-apja helyett simogatom.
Szeretem a szabadságot, otthagyom neki
az utolsó kiflit is - a közös asztalon.
Liba-tolla, mint a fény - olyan szépen hallgat.
Kút káváján bádogpohár.
Ez nem különleges, mindenki ébred
valamilyen arra. Éltem hét teljes napon át,
faragtam szépen szóló, csuda-bölcs furulyát.
Ördög, ki a lelkemből való volt,
s nagy mélységből érkezett –
fogalmazta a lényeget.
Lényeg légy, mozaik szemű, érdekes. Ne túl alázatos!
Emlékeztetett Józsira, a lacipecsenyésre.
No, őneki kellett volna Jézusnak lennie,
időszámításunk alatt - körülbelül akkor.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-10 23:10:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-11 12:51:12