Spleen
Spleen
a kristályokon végigcsöpög az olvadás
homokórában perceg az élet
a kölcsönvett idő ütemre téved
félmondatok közt a kötőszó - feloldás
bűzlik az éj romlott álmokon
a nyár íze a szádban vacog
szavak üres csendje kocog
címkézetlen ülünk polcokon
légüres térbe lyukakat fúr az unalom
száraz csontjain rág a képzelet
a boldogság kémiai lelet, lom-
talanítás után belédköltözöm, ha elférek
átszűrődik a csenden a hallgatás
csak a közöttünk alvó kattanás
feszül, nyit, nem nyit - tétováz
a lét újra és újra megfejti önmagát
(hiába)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-09 13:14:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-09 13:14:40
