bárcsak tudnád

bár tudnád, mint szeretlek
bár ne hordanám emlékeimben kék szemedet
simult arcom puha arcodhoz
bár hozzáérhetne,
vörös körmöm vékony hátadon
bár megpihenhetne

bár tudnád, mennyire imádlak
bár ne élnék így, zavartan a mának
hogyha éreznéd, mit érzek,
s átvehetnéd fájdalmim,
talán sírva értem
áldanád a szavaim

bár tudnád, ki vagyok én valóban
bár lenne élet e sok halott szóban
bár tudnád, hogy megpróbálnék
érted minden lehetetlent is még,
s mert nem sikerülne, tudom,
viselném csalódott szíved terhét

bár tudnád, hogy már csak érted kelek fel
s hogy csendes éjszakáimon is csak azért fekszek le,
mert tudom, hogy másnap
pár órát láthatlak,
s csitul zajos szívem, az a gyorsan verő,
élve mindég másnapnak

oh, de bár átaludhatnám az életem
hogy ne kínozzon e nyamvadt plátói szerelem
hogy soha ne lássalak,
s így könnyen felejtselek,
mert inkább élnék kómában,
semmint élve élni, de nélküled





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-18 19:17:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-18 19:17:43