Homo Ludens

Lefekszünk,felülünk vagy állunk.
Lélegzünk, álmodunk és játszunk.
Élünk az Univerzum köldökén.

Lüktet az eleven fényzsinór.
Választ keresünk, de nincs sehol.
Telnek az évek, és nincs remény.

Várjuk a választ, hogy miért vagyunk.
Születünk, élünk és pusztulunk.
Vágyjuk a tudást, mi Istené.

Kínunkban ölünk és harcolunk.
Egyszer úgyis mind meghalunk.
Csenevész agy, mi az emberé.

Villogó fegyverrel játszhatunk.
Legalább erősnek látszhatunk.
Beborít minket az új fekély.

Közben mindenkit nyugtatunk.
Hiszen csak jó ügyért gyilkolunk.
Míg nem tudjuk, elhisszük, nincs veszély.

Még lüktet a zsinór, de csendre kér...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.