Pillanat per 70

Nem a nap a kávé hoz mámorokat
és úgy fáj a hőtől szikkadó talaj,
mintha magam is sűrű sár része volnék.
Csak a kávé segít,
hogy újra lebegjek,
hogy elveszíthessem a talajt.

Ma is menekülnek előlem a lányok,
itt mindenki huszonéves
és hasznavehetetlen.
Pár évtized mire megöregednek
és én ufó-állat
szememmel simogatom őket.

Nekem már ősz a hajam,
sosem voltam gyerek.
A felnőttek komolyan veszik magukat,
ezért maradnak óvodások,
és csak bennük vehetem komolyan magam.
„Olyan gyerek vagy”- nevelnek.
Szolgái a termelési vágynak,
munka után tévét nézni, enni, inni
és úgy akarnak marakodni
sírba nem vihető dolgaikon
mintha nem rohanna
pillanat per életúttal a 70-80 év.

Ovisként ismert óvó bácsiként,
fűrészelem ehelyett
alattunk a semmi ágát.
Így lehetek szabad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-13 10:36:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-13 10:36:36