Válóczy József
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
16.
2014.07.06 12:02 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | hajléktalan szállok
|
Válasz erre | Összességében nem jó ez a vers, de vannak használható sorai, részletei, mint például a harmadik strófa első sora is. A legnagyobb probléma talán a túlköltöttség, a vers trópusait egy rosszul elkészített, "túlédesített" málnaszörphöz hasonlítanám. Az első sor szinesztézikus "délibáb-eső"-je például két olyan dolgot próbál összevonni, melyekben a hasonlóság mindössze annyi, hogy mind a kettő természeti jelenség, egyébként két különböző fogalom, és jelenség. Nyilván érthető a szándék a képpel, de kifejezni ezt meglehetősen szóvirágosan, már-már csicsásan sikerült. A következő sor képe is inkább túlzóra, nagyotmondóra sikeredett, és itt nem maga a mondanivaló az, ami hibás, hanem az, hogy elveszik a tartalmi lényeg ebben a túlontúl sűrű költői közegben. | 15. 14.
2013.06.03 18:38 | Kovácske T. János - szerki -- meo | hajléktalan szállok
|
Válasz erre | nekifutok mégegyszer: az 5-6. és 9-10 sorok elviszik a hátukon a vers többi, gyengébb részét, de ha minden sorpárban sikerülne ilyet összehozni, mint ebben a kettőben, akkor fantasztikus vers lehetne. | 13.
2013.06.03 18:33 | Kovácske T. János - szerki -- meo | hajléktalan szállok
|
Válasz erre | azt hiszem, ez egy rendes vers. de nem vagyok tökéletesen boldog vele, mert mintha túl "költői" lenne, túl mesés, hímporos, mélyérzésű, nagy szavakkal beszélő. nem is úgy "túl", hogy túl erősen, hanem inkább úgy, hogy mind a 12 sorban KŐŐLTŐI. azért érzem ezt veszélyesnek, mert bár ezek a képek (különösen a középső versszakban) nagyon szépen érzékeltetnek egy NAGY érzést, érzékenyek, jól eltalált hangulatuk engem is magával ragad, de a nagy költészet közepette "hopp!" vége van a versnek és nem is került sor konkrétumokra, sehol egy való életből vett részlet, sehol egy igazi saját, személyes mozzanat, hanem csak a nagy érzések, a nagy eszmék, amik annyira örök érvényűek, hogy akárki érezheti, gondolhatja így. száz szónak is egy a vége: miközben a vers "légies", vagy "éteri" komponense rendben van (sőt a második versszakban nagyon jó, szerintem), teljesen hiányzik belőle a hétköznapi komponens, a konkrétum, a "föld pora", és ettől kis híján rossz verssé válik (szerintem). végül is rendes vers, de lehetne sokkal jobb. | 12.
2010.03.11 11:58 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | id?r?l id?re átvérzi
|
Válasz erre | Meg kell mondjam, nem áll össze nekem ez a vers. Többszöri olvasás után is zavarosnak érzem, mintha egymáshoz nem illõ síkok csúsznának össze benne. Külön-külön vannak elfogadható, már-már fogós momentumok (a talán-os rész és az a zárlat önmagában tetszetõs például), de vagy az asszociációk önkényesnek érzõdõ jellege, vagy a túlzott sûrûség miatt nehezen dekódolom, mit is akar a vers. Mert akar valamit, de mintha többet akarna mutatni, enigmatikusabb akarna lenni a szükségesnél, s ezért a zavar. Nem állítom, hogy nem az én olvasói kudarcom ez az egész - bizony, jól esne egy kicsit több fogódzó. | 11.
2010.03.05 20:20 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | anya el (régi cím: any
|
Válasz erre | Most mi a címe ennek a szövegnek József? Szigorúan véve a zárójeles rész is a cím része, viszont úgy értelmetlenné válik. Nem értem miért jelöli, ha egyszer megváltoztatta már. Nem tudom milyen a magány, ha krikszkrakszos. Az a fajta összevisszaság jellemzi? Úgy érzem igencsak közhelyes fordulatokkal él a szöveg. | 10.
2010.02.16 23:31 | csödö -- anya ne
|
Válasz erre | valahogy rövid. nekem ez alapján nem hiányzik az anyja. | 9. 8.
2010.02.14 22:09 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | (apa)
|
Válasz erre | Nem könnyû kikezdeni ezt a verset. Mért is akarnánk kikezdeni? Nem csak a szerkesztõi logikából következõn szeretne ilyesmit az ember. Egész egyszerûen mintha nagyon bejáratottan mondaná a mondandóját. Rutinból. Szürkén. "Fióknyi emlék" - már ez az egy szókapcsolat enervált kézlegyintésnek érzõdik. Ha legalább kefíresdoboz, taknyos zsebkendõ (zsebkendõnyi emlék!), regiment kiürült sörösüveg jutna a vers eszébe.. nem mintha ezek nem volnának az úgynevezett irodalmi gondolkodás futószalagon gyártott megoldásai. No és épp itt ennek a versnek a varázsa, azt hiszem: hogy ennyire vállaltan szürke, még ha öntudatlanul is vállalja azt, amit vállalnia kell. Szürkesége valamiképp üde szürkeség. Mert néha erre is szükség van. És most, nálam: néha van. És varázs van. A fiók kihúzásának varázsa, az ismételhetõség varázsa. | 7.
2010.02.02 09:57 | Márkus Anna -- utánad
|
Válasz erre | A véres mintha nem illene, hiszen ha kifakult, talán már gyógyult valamennyire, ez a szó olyan hatásvadász ebben a finom mozaikos enteriõrben. | 6. 5. 4.
2009.12.15 20:35 | viga -- (apa)
|
Válasz erre | nekem ez a szó legjobb értelmében vett szép nosztalgia. elvitt a vers magával, nem tagadom. | 3.
2009.11.03 17:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Háttal állok
|
Válasz erre | Van már egy Válóczynk, ha jól emlékszem. Rokoni viszonyban vannak? A maga verse, József, elsõre ígéretesebbnek tûnik. Bizonytalanság, pontatlanság azért bõven van ebben is. A nyárfák csúcsán a másodpercek -- mik azok? Vagy talán úgy kell rteni, hogy az idõ múlását lehet valahogy mérni a nyárfákkal? A magasságukkal? Mintha magának is ködös maradna ez a mondandó. Az "elcseszett" stílusa nem ebbe a versbe való. A megemészthetetlen keserûség másnapos lehelete képzavar, de még ha sikerülne is a képzavart kiszerkeszteni belõle: sok. A "majd egyszer megfordulok" is hétköznapiasan pontatlan, a zárójel jelzi, hogy ezt maga is érzi. Elhamarkodottan nem akarok véleményt formálni, több vers után talán általánosabb tanácsokkal is szolgálhatunk. jt | 2. 1. 0 |
|