A FÜLHASOGATÓ

Bohókás minden pillanata. Nem ismeri
a „retesz” szót.
De füleim a kezében vannak.
Hiába ürítem ki a csikktartót vagy tisztítom meg az abroszt; talán meg kellene
csiklandoznom a hasát, hogy visszaszerezzem a füleimet.
A forgóját szellőzőrendszer irányítja, no, oda kéne bekúsznom valahogy…
Színtelen üveglencsék forgalmazója, segíts!
Hiába tuszkolnám azonban beljebb elgyötört testem a nyílásba, szózat hangzik a magasból:
„laza erkölcsök tépdesik az ijedelmét, ezért nem szándékozik visszaadni azt,
ami téged illet”.
Az ő fülei, az én füleim virágzó ajánlatok teleobjektívjei, s ő vakon
hisz a testi fenyítésben.
„Csak álmos csordogálás vagyok a világbajnoki újonc kapujában” – mondja ő.
Mire én: „bealszok tőled, mint a fék”.
Sehogy se bírunk kiegyezni, de esély nyílik rá, hogy valaki, aki nem rendelkezik orvosi diplomával,
kicserélje a fején a kötést.
„Vesd ki az üdvözlés ellenkezőjét és elhalmoz hazugságaival a pult”. – amíg én a lánymosdóra fújtam,
ő éjfélre megérkezett.
Boldogan, mivel sikerült foglyul ejtenie a „szárcsapás nélkülieket”.
Értem már; szünet nélküli növekedése abból ered, hogy mély következtetéseket
levonva elveti a füvek imádatát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 09:53:39
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 09:53:39