Kék Duna-pára

Lecsúsztam, mint egy véres, zöld kötény
hentesbokához.
Térdhajlatomban részeg svábbogár pihen.
Hol én lakom a pizzafutár is embereket áldoz.
Nem Istennek, csak úgy, mert ő ilyen.

Levágott ujjú férfiak rohannak át az udvaron,
hol nemrég még bográcsban főtt a bableves.
Zászló lobog, s tik-takot rág a trendi fájdalom,
rohamoznak, dúlt szívük hegyén hamis kereszt.

A Kék Dunából még lövik a zsidókat törzsem halai,
fehér ikrákat fejnek a számba,
figyelj magyar!
Testem folyammeder, oszló hús, korahajnali
fényrács zuhan át hűs dárdaként a csonton, s becsapódik a pára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-09 12:34:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-09 12:45:47