L'acqua

L’acqua


A víz ma is árnyakat mos
rólam,cseppek keretezik arcomat.
Ó, Acqua Sacra,bennem folytatódsz!
Mert Ókeanosz leánya én vagyok,
kit mítoszok feledtek.
(vagy csak mosdatlan
szempillák álma ez?)

A csend ma átlátszó függöny,
túlpartról nézem homályos magam
lehet, hogy elkésett révészem,
lehet, hogy lekéstem magam.

Víz kövül homlokomra:
cseppek eltussolatlan igazsága,
Narcissus tükörképe fölé görbül-
mi lenne,
ha nem lehetne, aki még ma?

Csend-vázakba víz csorog.
Csap hideg bádog-pengése
az ujjakon,
az első és utolsó
mozdulatom.
(csak a vízóra emlékezik)
Ó, Acqua Sacra, bennem fogysz
lassú lélegzetű elmosott idővé
levedlett arcomat kagylókban hagyom,
nem sietek-
megvárom, ki magamhoz vezet.

Narcissus fölé tükörképe hajol:
könny-lábak állóvízbe dermednek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-09 13:19:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-09 13:19:17