Augusztus 20.


Tudtad, hogy valamit tudtam.
Túl kedves voltam aznap,
arányosan a kedvemmel
lettél egyre izgatottabb.
Nagy volt a lábad, úgy
negyvenhetes, az enyém
tízzel kisebb, szerettelek.
Kora reggel elindultál futni,
azt mondtad, hogy itt az
Ipoly partján ez sokkal jobb,
mint Pesten, a szívem egyre
hevesebben dobbant, együtt
mentünk az utca végéig, aztán
elidőztem még a boltban és
otthon nem bírtam megállni,
hogy ne húzódjak be a
fürdőszobába telefonoddal,
mintha játszanék azon, amíg
centrifugáz a gép. Korán
megjöttél és én kiteregettem
a szennyest, közben apám is
átjött a kutyakenelhez, de
gyorsan eltűnt, érezte, hogy
gond van, te szótlanul ültél a
zöld fotelban, amíg a jövőnket
kukászsákba hordtam. Már
akkor azt gondoltam, hogy a
könnyeimtől bedohosodik majd
az összes ruhád, aznap nagyon kicsi
volt a világ és sokáig úgyis maradt,
már nem szerettem a madarakat.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-05 08:00:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-05 08:08:23