cím nélkül (47)
Kölcsönvett napokon gurulok előre.
Rongyokat szedegetek.
Ajtók nyílnak előttem, és ablakok
a kiszámíthatatlan szűk égre, legyezőszerűen.
Szivárványszínű fraktálok élesítik,
csalják érzékeimet, mindenhol egy küszöb,
amiben elbotolhatnék, és szeretnék elbotolni,
majd felállni, vitorlát bontani,
pattogni labdaként a szökőkútban,
egy vízesés felé úszni, mert
az igazi csónak, mondják, hánykolódik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-10-09 18:19:57
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-09 18:19:57
