kifulladásig
arcokról másolom le az érzéseket
nem látok bele a szívekbe
csak azt mondom
legszívesebben sétálok
sodornak magukkal az indulatok
a harag meggyorsítja léptem
a belenyugvás nyugalmat hoz
lélegzethez jutok
kívülről jövő meleg tölt el
látlak magam előtt
feléd nyújtott kéz
sírós a hang
valami ágaskodik bennem
hús vagyok
el innen – mondom belül
a test nem mozog
megfejthetetlen kínzást okozol
képzeled
s hinted el bennem is
így könnyen megy
egy nap alatt elveszik
amit öröknek hittem magamban
de tudod az időt
tényleg neked adom
azért is hogy lásd
én sem tudom már mit akarok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
