Határtalan
Ha különb világot alkotni enged,
ki csak teret teremtett földi bájnak,
hol a hatalmasok rád kiabálnak,
hogy elátkozott vagy. Ő megkegyelmez.
Magoltunk, s elhittünk bármi elvet;
mind könnyűség ígéretével áltat,
repülhettünk magasra, égi állat
természetünk ősrobbanás, kiterjedt.
De amíg vak pincékben összebújva
rejtőznek milliók, gyűlölnek újra,
menekülnek, nyoma sincs lebegésnek.
Ujjunkba vág a hangszerünk húrja,
érezzük még, de már senki se tudja
kimondani azt, hogy édes az élet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-12-31 12:39:37
Utolsó módosítás ideje: 2023-12-31 12:39:37
