A mulasztás leltára
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." /Simone Weil/
Minden, ami az enyém,
túlontúl ismert.
Ezért nem nézek rájuk.
Ezért felejtem el
nap mint nap
megtalálni bennük
az ünnepet.
Leltár nincs –
csak a halmozódó jelen,
ami nem kérdez,
nem válik hiánnyá,
csak van,
mint a kilincs, a félhang, a só,
a figyelmen kívül esett ölelés
(nem véletlen).
Az enyém, tehát nem vágyom rá –
és ez a mulasztás legtisztább formája.
Egy nap majd
rámdől mindaz,
amit túl közel tudtam magamhoz,
ezért sosem néztem meg elég közelről.
És talán akkor
megtanulok újra
vágyakozni az után,
ami mindig is
az enyém volt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-07 22:54:58
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-07 22:54:58
