Pormacskák

Az ágyam alatt pormacskák gyűlnek,
szürke kis gombolyagok,
egymásba kapaszkodnak a levegőtlen,
fénytelen sarkokban.
Elhullott hajszálaim keverednek
levetett bőrdarabjaimmal.
Nevet adtam nekik.
Azóta nem bírok szellőztetni,
és nem mozdulok ki.
Éjszakánként hallom, ahogy dorombolnak.
Egymáshoz dörgölőznek.
Előbújnak, követelőznek.
Minden nap kapnak belőlem egy kicsit.
Ki tudja, talán én is pormacska vagyok
valaki ágya alatt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ESŐ Irodalmi Lap, 2023/2
Feltöltés ideje: 2025-11-12 20:35:48
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-12 20:35:48