Északi zarándok
látlak a Petite Ramée fagyba úszó ágain
naponta hallom mint vonszolod fogaid között a pergő időt
Erebosz leplei alatt álmodsz a Néreidák kegyelméről
aztán vászon zacskóba rakod a kenyeret és a bort
amit odaadsz egy a koldusnak az utcasarkon
Mómosz arcán cinikus mosoly villan
de a szavak ajkadról egyre csak hullnak
a meg nem érthető világ közönyébe
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-04 14:08:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-04 17:43:34
