Tündérmese

Korhadt fába vések neked dobogó szívet,
két slukk között füstszín életet lehelek,
vért izzad értem már száraz tenyerem,
hajamba ivódott a fáradt nyári  éj szaga,
úgy élek, mint aki  pont most ért haza,
sarkamon vöröslenek  feslett kis sebek,
szemedbe halok Te nem az enyémbe,
sirályok sikoltanak helyettem a napba,
paplan alá kábít a megváltást adó álom,
utolsó lehelettel én magammal vinnélek,
ha más nem én még akkor is szeretnélek,
ha nem lenne kurva mostoha az élet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-05 21:31:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-05 21:31:59