Mi ketten
Mi ketten
A hangod volt, amibe először szerettem,
egy bátortalan pillantás
és tudtam, hogy mi ketten
akkor is, ha közénk állnak százan,
egyszer egymás felé indulunk,
ha kell, hát álruhában.
Egy lépés, majd kettő...
olyan messze voltál,
ahogy félszegen intettél
egy keresztútnál.
De akartalak, és jobban bárminél…
képzeld… titokban már becéztelek
és amikor ideértél…
emlékszel? hirtelen ifjak lettünk és részegek…
Csak bámultál, én bámultalak,
és tudtam, hogy mi ketten
egymásnak maradunk
még akkor is… ha könnyek hullanak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-02-28 17:37:43
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-28 17:37:43
