Búcsúkeringõ

Tegnap még
egymás után ittunk,
papírpohárból
Mohón nyeltük a
forró kortyokat
/azt mondják,
hőségben forrót inni a legjobb/
Képlékeny ereinkbe
költözött a nyár
És nem vetettünk számot
semmiről
És plasztikus mosollyal
utaztunk végig a városon
Rájönni arra, hogy
lesz még ilyen,
olyan volt,
Mint az a pillanat,
mikor a vonat megindul
Szívdobbanás hajtotta fémsínen
Jó volt tudni róla,
jó volt cinkos mosollyal,
keresztbe tett lábbal utazni
kart karba, séta hazáig
és ének
mindenki mosolygott,
de csak mi értettük
/a dallam bezzeg független a nyelvtől/
Nincs vége, ez csak
színtiszta morfológia
Most is melegíti a hátunkat
Csak már
Mezítláb sétálunk
a puha melankólián
Esküszöm, hogy ez egy szép szó
Boldog és nehéz és lágy
És attól hogy átázott a papírpohár,
Lehet még jó,
Még táncolhatunk együtt
Embertelen tömeg,
Bársonyos mélykék éjszaka
És dübörögjön
Minden ütem
egy-egy fájó csigolya
Még szép hogy nem érdekel
Amíg a vállamról
csorog a dallam
Nem is én táncolok
a zenére
A zene táncol
rajtam
Pihenésként rohanás
a sötétben
Át a nyolcsávos autóúton
Még sosem voltam
olyan boldog
Van valami
végtelen bűbáj
abban
Ahogy meghal
az ősz a karjaink között
mikor mindenki úgy csinál
mintha nem venné észre
pedig még a Szimplának is
olyan íze van
csak az elmúlás tart örökké
villamoson utazni
almát enni
mondd, h igazam van






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.