Szavak

Elszállt messze az az északi szél,
Mely felém sodorta hangod.
Az elszórt páracseppek víztükre még remél,
Talán a szomorú tél mégis elmarad.

Sírtak reggel a csillagok,
Talán ők tudják, mi a távolság.
Fények ezrei kísérték lépteid,
Bár én tudnám, látnám, merre jársz.

Szavak, miért kerestetek?
Boldogság, megvársz még valahol?
Színek, messzi, csillogó otthonok…
Ha a szavak útja véget ér, elvesztetek.

Ne kiálts, hadd gyűljön még!
Hadd nyeljen el az áradat!
A félelem, gyűlölet, árulás,
S végül nem figyel más, csak a szavak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.