Csak egy nap



Zuhog az eső.
Ki kellene mennem.
Meztelenül állni.
Várni, hogy lemossa rólam,
a rám kövesedett gyászt.
Belefáradtam a vigasztalásba.
Florence Nightingale élet stílusába.
A Morphiumos kábításba.
Kezem bőrébe égett a sok könny,
mi haldoklók szemeiből rá hullott.
Őszi falevélként távozó életek,
sárba hulló lényetek elmosná az emlékezet.
Meztelen testemről lemoshatná az eső,
bőrömön érződő vér és halál szagát.
Talán Istentől kérhetnék retrográd amnéziát,
naivitás foglyaként elszívok egy cigarettát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-20 15:14:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-20 15:15:37