Francois


Vedd ki barátom

a talpad sebző követ

vándor-cipődből


A szürke idő

köddé tünteti

lebbenő kabátod

- s nézhetsz vissza nevetve

üldözőidre


Bújtat a nagyseggű,

- melle közt

orrod levegőt nem szippant.

A nő, kit  eddig farkaltál

most csendőreiddel cicáz

- s te kancsóbol vedeled a bort

mit víg cimborák töltenek beléd


Szárnyalsz szabadon

a pillanattal

- míg utol nem érnek

tömlöcbe nem visznek,


Hogy is értenének

hisz ki élni akar

- az mind gyanús


Párizsi kurafik

hazug nyámnyilák,

kalapos tolvaj urak,

kik tobzódnak

bűnben, mocsokban

- de tiszta a paszomány

s így becsületük is az


Te széllel-bélelt

lelkesült költő

rongyos nadrágban

papolsz erkölcsről

- szégyentelen


Maradj hát ördög,

jó leszel barátnak
f
elfogadnak téged

hű útitársnak

Induljunk együtt

a világ így kerek

hol nincs igazság

virágzik a gazság

-inkább hódolok neked.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.