Sánta igézés

Nem kérdezek semmit
Félek, h felelsz
Nem porolom le magam
Félek h, leversz
Megint egy új cserépedényt
A bal pitvarban üres már pár polc
A legkisebből nem maradt csak nyolc
Megtagadom a kamikáze reményt
Nem az enyém
Nem az enyém
Nincs hozzá közöm
A csuklómat csipkésre töröm
Hogy ne nyúljon feléd
Ne nyúljon feléd
Ne simítsa arcodat
Kiálltam a harcodat
Voltál már derék
Óriáskerék
Tenyerén hozó
Mindig változó
Mint a nyájas évszakok
Vagy te vagy, vagy én vagyok
Most csak ringatást hagyok
Utánam
Utánad
A bánat
Megy a felejtőbe
Felülök a dombtetőre
Fel lejtőre
Le lejtőre
Vajon most is leejt ő-e?
A vállamon csillogás kacag
A ˝szeretlek˝ csak egy kacat
Limlom
Hallom
Ahogy idedübörögsz
Magadon röhögsz
Nem sírok
Nem sírok
Mit ásol?
Szép sírok
Szép, sírok
S írok
Egy roppant
Rokkant
Sóhajtást
Most papírra vetettem
Felsírt ő helyettem
Most már ülhetek
Álmot szőhetek
Közhelyt szülhetek
Magam
Magam
Ringatom magam

Holnap majd jó leszek megint






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.