Pasztellrajz

süppedő fövényen bóklászva ballagok
hiszem hogy egyedül soha nem maradok
számban buja finom ízek garmada kísért
aszalt nyári gyümölcs és édes tejbegríz
elmúlt a suttogó tompa bús szürkeség
fölötted én vagyok a hasadó nyári ég
fülemben visszhangzik szavaidnak selyme
jól ismerem mindnek mi lehet értelme
régen feloldódott minden-minden bánat
helyébe lép immár a derüs alázat
néha homlokomon még bánat ha hever
elűzöd azt onnan az élet már megnevel
hiába van minden és hiába vigyázol
ha elmegyek innen akkor is hiányzol





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.