Dobbantottam
És én még azt hittem, hogy egy kráter
szélén állok, csupán mert félek tőle.
Amúgy a krátér hófehér,
és nem ilyen verset ültem le írni.
Persze rádöbbeni a metró kocsiban,
egy magamból valahová út közben,
a szóban forgó félelemre, csodálatos élmény.
Azon tűnődöm, idővel egy kráter is
lehetne ócska gödör, lyuk vagy pocsolya,
talán nevetséges verem,
ahonnét tekintetem kavicsostól
könnyűszerrel kifordulna.
Most is lehetne, persze mégis több,
most mégis éltető,
lélekverő helyett inkább,
két szememnek örök temető.
Végül a hangszórókon át vágódik
nekem ez az egész térélmény:
(((A Kálvin tér következik)))
Dobbantottam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-16 21:21:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-16 21:21:06
