Sari

Kozma  György:

                  Ide óda ma hexameterben kellene több is

                  Gerlóczy Sári kiállítása

                  Léptei koppannak plafonunkon - mégis akár egy
                  
















Léptei koppannak plafonunkon - mégis akár egy
Istennőt az Olümposz bütykén, messzinek érzem.
                  Bő bársony köpenyében nagy cekkert cipelő hölgy,
                  Hogyha belép, lépcsőházunk hunyorog: videóklip.
                  Képei kapcsán szokta Gulácsyt idézni az ítész.
                  Érdekes ez, dédagynéném, maga is műgyűjtő,
                  Sárika őseivel kitünő nexust ápolt úgy
                  Uszkve kilencszáztíz táján, és jó rokonunkat,
                  Azt a Gulácsy-fiút pártolta, örült, mert olcsón
                  (Így írt) szép festményt kap tőle. Sosem firtattam,
                  Hogy kik az őseim, ámde idővel mind csak előjött:
                  Sok meseásó rabbi meg Erdélyből fejedelmek.
                  Bár bennünk kusza-mód keverednek a gének, fontos,
                  Kit hova kötnek a múltbeli szálak. A rajzaimat
                  Dúlt, ideges vonalakkal róttam, ezért, ha lenyűgöz,
                  Sárika rajzlapján egyetlen drótszerü szálból
                  Mint bomlik ki a sok-sok test ölelése gubanca:
                  Hinnénk, Párkák sorsfonadéka. No, másra figyel ma
                  Sokmiliárd ember kinn, így volt régen is ez:
                  Intrika, gyilkosság, cirkusz, hadurak cselezése,
                  Keblek, gólok, bankok, szép paripák, jobban hat
                  Minden a képnél, versnél. És minekünk, keveseknek,
                  Bárha a szomszédban lakik épp, idegen lesz mégis
                  Mindig a művész, ám koponyánk, szívünk mélyéről
                  Csak nem tud szabadulni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nem, nem
Kötetben: nem (nem, nem)
Kiadó: nem